A hiperérzékenység még mindig egy rejtegetett, tabuként kezelt jellemvonás. Az ilyen emberek szégyellik, hogy nem tudják felvenni a ritmust rohanó világunkkal, a többiek pedig nem veszik a fáradtságot, hogy megismerjék azt, így inkább legyintenek, és hisztisnek titulálják a másikat, ha az már megint kimerült, vagy újra és újra lejjebb veszi a hangerőt a rádión.

Pedig a hiperérzékenység nem hiszti és még csak nem is gyerekkori traumákból hozott erős reakció. Ma már szerencsére a tudósok érdeklődését is felkeltette a belső és külső ingerekre adott túlzó válasz, és elkezdték kutatni biológia szinten is ezt a jelenséget.

A kutatások azt igazolják, hogy az erős szenzitivitás veleszületett jellemvonás. Az idegrendszer szenzoros feldolgozásért felelős területei mutatnak túlérzékenységet a külső ingerekkel szemben. A hiperérzékenység tehát nem tanulható, születéstől fogva jelen van. A hiperérzékeny emberek agya különbözik az átlagétól. A túlérzékeny emberek idegrendszere a bejövő ingerekre túlzóan reagál, mivel az ingerérzékelési küszöbük jóval alacsonyabb az átlagemberéhez képest. Ez a magas fokú ingerlékenység megnövekedett emocionális reakcióhoz, és kifinomultabb szenzoros érzékeléshez vezet. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a hiperérzékeny emberek hamarabb telítődnek az ingerekkel. És mivel ennyi inger soha nem érte még az embert, mint napjainkban, érthető, hogy a legtöbbjük inkább introvertált, mint extrovertált.

Alapvetően jó tulajdonságról van szó, hiszen ezek az emberek nagyon emocionálisak, gyorsabban meglátják az összefüggéseket, ezáltal gyorsabban reagálnak. Általában művészi hajlamúak hatalmas fantáziával. De mivel mélyebben és erőteljesebben képesek bevonódni tevékenységükbe, mint az átlag, érzelmileg és pszichésen is könnyen túlterhelődnek. A nem jól kezelt hiperérzékenység táptalaja lehet későbbi depressziónak és szorongásnak egyaránt.

Hiperérzékenyként egy csecsemővel? Mi lesz, ha még a pelenkázást sem fogom bírni?

A gyermekágyas időszak és a 4. trimeszter minden nő számára nehéz és megterhelő. A folyamatos készültség és szorongás a gyermek épségéért. Fizikális és mentális készenlét a nap 24 órájában. A kialvatlanság, a gyereksírás, a megváltozott hormonrendszer, ami egy végeláthatatlan érzelmi hullámvasúton dobál minket. A szülés utáni testi fájdalom. Mind olyan félelemre okot adó dolgok, amellyel számolni lehet a gyermek születése után. A hiperérzékenyekben fokozottan jelen lehet ez a félelem. Hiszen egy hiperérzékeny anya lehet, hogy nehezebben viseli a hasfájós gyerek egész napos sírását. És a folyamatos stressz is gyorsabban kimeríti. Az amúgy is nehezen alvó, magas szenzitivitású ember sokkal nehezebben, vagy akár egyáltalán nem tud együtt pihenni a gyermekével. És igen, lehetséges, hogy csak csipesszel az orrán tud pelenkát cserélni. Ha pedig jön egy szeles hideg front, esélyes, hogy anya és baba együtt sírnak.

Hiperérzékenység, mint segítség

A hiperérzékenyek látszólag okkal félnek, attól, hogy nem fogják bírni a gyermek körüli teendőket. Mégis meg kell látni, hogy ez a jellemvonás milyen nagy segítség az első hónapokban. A legegyszerűbb úgy tekintened magadra, mint gyermekedre. A babák az első hónapokban hihetetlen érzékenyek a külvilágra. A hangokra, időjárásra, fényre. Akárcsak te. A hiperérzékenység hatalmas ajándék egy csecsemő mellett. Érted, természetesnek veszed és elfogadod babád érzékenységét. Míg mások lehet csak nehezen jönnek rá, hogy miért sír a gyermek, te pontosan tudod, hogy azért, mert érkezik egy erős front. Hiszen te is rosszul érzed magad. Gyorsabban tudsz reagálni egy adott problémára, mert hamarabb észreveszed a jeleket. És bár korábban felvázoltam milyen negatív hatása lehet a megváltozott hormonrendszernek, most ki kell emelnem a pozitív hozadékát is. A szoptatás alatt termelt hormonok mélyebb alvásra késztetik a szervezetet. Tudjuk, hogy a hiperérzékenyek, a testi reakciókra is erősebben reagálnak. Lehet, hogy pont most múlik el az alvás zavarod és olyan thétába kerülsz, amiről eddig nem is tudtad, hogy létezik.

Hogyan készüljünk?

A gyerekvállalás egy normaítv krízis, tehát készülhetünk rá! Hiperérzékenyként az élet számos területére felvértezve lépünk. Nincs ez másképp a gyermekvállalásnál sem. Ha néhány alapszabályt megpróbálunk betartani sokat könnyíthetünk a helyzetünkön.

A legfontosabb az őszinteség. Őszinteség önmagunk és környezetünk felé. Hagyjuk a szuperanya módot, önmagunk és gyermekünk igényéhez alkalmazkodjunk! Továbbá a minél több inger és stressz elkerülése végett, próbáljunk egyszerre csak egy feladatra koncentrálni! A párhuzamos feladatvégzést hanyagoljuk! A főzés-takarítás és gyerekringatás egyszerre nem a hiperérzékenyek műfaja. Ha ingerlékenységet, érzelmi túlfűtöttséget tapasztalunk, lassítsunk! Figyeljünk a korai jelekre! Kérjünk segítséget!

A férj és család feladata a közösség vállalás, a terhek közös hordozása, áldozat hozatal. Ez minden családban szükséges, de a hiperérzékeny anyák hamarabb kimerülnek. A család feladata támogatni és nem lustának bélyegezni az anyát. Az apa még ha nem is érti, nagyon fontos, hogy meghallja és szeretettel reagáljon a szenzitív anya kérésére!

Összeségben tehát elmondható, hogy a hiperérzékenyek számára jogosan lehet félelemkeltő a gyerekvállalás, mégis meg kell látni, hogy milyen hatalmas segítséget nyújt a gyermekhez való kapcsolódásban a szenzitivitásuk. Elképzelni és készülni lehet, és kell is a megváltozott élethelyzetre, mégis szem előtt kell tartani, hogy minden gyermek más. Nem minden baba hasfájós és nem kell minden babával éjszakázni. Ha mégis, akkor pedig nincs nagyobb ajándék egy hiperérzékeny számára, mint hogy a hiperérzékenységet leküzdve tudja gondozni és szeretni a gyermekét.

Indexfotó: pixabay.com

betöltés...