Mi a legnehezebb, és mi a legkönnyebb a rájuk váró feladatok közül? Mitől tartanak, és miről gondolják, hogy viszonylag könnyen megbirkóznak majd vele? Kitől várnak segítséget, kire támaszkodnak? - egyebek közt erről kérdeztek több mint kétezer, főleg 15 és 29 év közötti fiatalt a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal, a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat és a Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézet közös felmérésében. A megkérdezettek 78 százaléka azt mondta, hogy a legnagyobb kihívás, a legnehezebb feladat a gyerekvállalás, a családalapítás. A fiatalok nagy része szerint a gyerekvállalás érzelmiből gazdasági kérdéssé vált. Ezt nem tartják szerencsésnek, mint ahogy az első gyerek születésének kitolódását sem. "Mire egyetemista lesz a gyerek, a szülők már nyugdíjba mennek" - mondta egyikük.

- Egzisztenciateremtés előtt még nem mernek gyereket vállalni, de mire ez megvan, már olyan idősek lesznek, hogy biológiai korlátokkal kell szembenézniük - vázolja az alapvető problémát Pillák Péter, a kutatás egyik vezetője. A fiatalok pontosan látják ezt a dilemmát, de tehetetlennek érzik magukat. A kutató hozzáteszi: az egész unióban Magyarországon az egyik legnagyobb a különbség a tervezett és a valódi gyerekszám között. Többen kiemelték, hogy nincsenek családbarát munkahelyek, hogy a nők karrierje kettétörik a gyerekvállalással, hogy nincs elég óvodai, bölcsődei férőhely. A kutatók szerint érthető, hogy a fiatalok így gondolkoznak, hiszen a statisztikák szerint minél több gyereket vállal valaki, annál nagyobb esélye van arra, hogy elszegényedik, három vagy annál több gyereknél ez az esély már 49 százalékos.

Arra a kérdésre, hogy mit tehetnek ők maguk a helyzetük megkönnyítésére, sokan a tudatos élettervezést jelölték meg mint lehetőséget. Kiemelték a tudatos párválasztást is, hogy ne kerüljenek abba a helyzetbe, hogy 35-40 évesen nem tudnak családot alapítani, mert nincs kivel. Az államtól a legtöbben azt várják, hogy családbarát adótörvényekkel és családbarát munkahelyek teremtésével segítsen.

A második legnehezebb feladatnak a munkavállalást, pontosabban a megfelelő munkahely megtalálását tartották. A leggyakoribb magyarázat szerint ez azért van, mert az iskola nem készít fel eléggé, nem segít a tudatos pályaválasztásban. "Nem értünk semmihez, mert nem olyan az oktatás" - fogalmazott az egyik válaszadó. Gyakori indok volt, hogy a legjobb munkahelyekre csak kapcsolatokkal lehet bekerülni. - Reálisan látják a helyzetet, nem hiszik, hogy a képességek nem számítanak, de azt is látják, hogy önmagukban sokszor nem elegendőek - mondja a kutató. Többen említették azt is, hogy sok cég kizsigereli a dolgozóit, túlóráztatják őket, sokan pedig feketén dolgoztatnak.

Az iskolára tett panaszok fényében érthető, hogy az érvényesüléshez szükséges képességek elsajátítását 63 százalék találta nehéznek. A harmadik legnehezebb feladatnak mégsem ezt, hanem a szülői háztól való elszakadást tartják. A kutatók felhívták a figyelmet egy viszonylag új jelenségre, amit "mamahotelnek" neveznek. Egyre több fiatal - főleg fiúk - marad a szülői házban még a tanulás befejezése után is. Nemcsak azok, akik anyagi okok miatt nem engedhetik meg maguknak a költözést, hanem a jómódú családok gyerekei is.

- Ez egy létező stratégia, és nem csak kényelmi okai vannak - állítja Pillók Péter. - Sokan ugyanis így spórolnak még néhány évig és élveznek egyfajta felelőtlen állapotot, akár a harmincas éveikben is. De az úgynevezett "bumeráng gyerekek" is egyre többen vannak. Ők elköltöznek ugyan, de később, például egy párkapcsolati vagy munkahelyi kudarc hatására, mégis visszatérnek a szülői házba. A szülők pedig szívesen asszisztálnak ehhez, biztatják a gyerekeiket, hogy lakjanak még otthon pár évig - mondja a kutató.

Az önállósodásnál jóval könnyebben megoldható feladatnak tartották a válaszadók az egészséges életmód kialakítását, "vállalni önmagukat hátrányos megkülönböztetés nélkül", és tenni valamit a környezetért. Igaz, ez azért is lehetséges, mert ezek a kérdések egyszerűen kevésbé érdeklik őket. A kutató kiemelte: nyilvánvaló, hogy például a romákat vagy a nőket érik hátrányok, de minden probléma viszonyítás kérdése. - Amíg alapvető egzisztenciális gondokkal küzdenek, nem tudnak azzal foglalkozni, hogy éri-e őket hátrányos megkülönböztetés - véli.

A készítőket mégsem ez lepte meg a legjobban, hanem az, hogy a válaszadók többsége az összes probléma megoldását elsősorban és szinte kizárólag saját magától várja. Kérdés, hogy ez jó vagy rossz fejlemény. - Jó, hogy nem kívülről várják a segítséget, hogy vállalják a felelősséget. Ugyanakkor ez jelentheti azt is, hogy elhagyottnak, elveszettnek érzik magukat - tette hozzá a kutató.

Forrás: www.weborvos.hu