Mindenre azt mondják: te akartál gyereket!

Ha még nincs gyereked, akkor az a baj, hogy még miért nincs. Aztán megszületik és jönnek az újabb zavarba ejtő kérdések. Miért lett tápszeres, miért nem szobatiszta még, szeretnétek-e kistesót, és ha nem, akkor miért nem. Ha panaszkodni mersz, azt mondják, hogy de hát te akartál gyereket.

Valahogy bárhogy is csinálod, csináljátok a pároddal, mindig vannak olyanok, akiknek ez nem tetszik és ezt nyíltan ki is fejezik.
 

Miért van az, hogy anyaként sosem lehetek
 

• fáradt, hiszen egész nap nem csinálok semmit ugye, csak játszom a gyerekekkel…
• beteg, mert ugye nekem kell ápolnom mindenkit, én nem érek rá betegnek lenni
• szomorú, mert ha sírok, akkor ugye jönnek a megjegyzések, hogy te akartál gyereket, fogadd el hogy ez ezzel jár…
• rosszkedvű, mert ha panaszkodni merek, akkor máris az van, hogy na, ugye én megmondtam, hogy rosszul döntöttél, rosszul csinálod, nem így kellett volna…
• újra terhes, mert nehogy már annyi gyereket szüljek, akkor hogy fogok kinézni és miből fogunk megélni…
• újra dolgozó nő, mert nekem háztartásbelinek kell lennem, és az a dolgom, hogy főzzek, mossak, takarítsak mindenki után…
• olyan, aki bölcsibe adja a gyerekét, mert ha visszamegyek dolgozni, akkor ugyan minek szültem?
• egyedülálló, mert senkinek nem kell egy olyan nő, akinek már van gyereke, ráadásul férfi nélkül életképtelen vagyok, és úgysem tudok semmit megoldani egyedül a gyerekkel kapcsolatban…
• boldog, mert az a dolgom, hogy mártír legyek, feláldozzam az egész életemet a gyerekeimért és nekem egyszerűen nem jár egy kis szabadság, egy kis kimozdulás, egy kis szórakozás…
   

Ketut Subiyanto fotója a Pexels oldaláról

Na most álljunk meg egy percre! Másoknak vagy magunknak éljük az életünket?

A szakértők szerint bármennyire is nehéz, meg kell próbálnunk magunkat függetleníteni ezektől a negatív megjegyzésektől és az indiszkrét kérdésektől. Higgyük el, hogy jó anyák vagyunk, ugyanolyan emberek, mint bárki más, aki lehet, hogy néha hibázik, de mindent szeretettel, a legjobb tudása szerint próbál tenni, ezért bíznunk kell magunkban.

Csorba Katalin protokoll szaktanácsadó szerint a bizalmi viszony határozza meg, hogy mik azok a kérdések, amiket illik, és mik azok, amiket nem illik feltenni.

”A nagyon intimitásban vájkáló kérdéseket ilyenkor illik elkerülni. Ha az anyuka valamiről szeretne beszélni, akkor úgyis fog. De az, hogy hány varrással varrták össze, mennyi teje van, tud-e szoptatni, az nem feltétlenül a legszerencsésebb témaválasztás.”

Kéretlen tanácsokat sem érdemes osztogatni. Vagyis ne kezdjünk el mellápoló vagy tejtermelés fokozó praktikákat zúdítani az édesanyára, ha ő ezt nem kérte.

”Sosem felejtem el, amikor ültem a reggeli értekezleten a munkahelyemen, és ahelyett, hogy a szokásos értekezlet zajlott volna, a munkatársaim rémisztőbbnél rémisztőbb történetekkel traktáltak, hogy az egyik barátnőjük majdnem elvérzett szülés közben, meg hogy az injekciótól le is lehet bénulni. Szülés után pedig azt kellett végighallgatnom, hogy ki hogy pattintotta ki steril tűvel a tejkövet a melléből” – mondta Gyöngyi a Családinetnek.

Ezek azok a rémtörténetek, amikre tényleg senki sem kíváncsi. Sőt. A szakértő szerint az édesanyának az első időszakban kiemelten fontos a lelki nyugalma, ezért sem szerencsés rémtörténetekkel traktálni őt.

”Ne beszéljünk arról, hogy a gyerek hányféleképpen halhat meg, vagy arról, hogy ő maga hányféle betegséget szerezhet. Várandósság alatt ráadásul sok olyan dolog van az ember fejében, amitől retteg. Ezektől a kéretlen történetektől csak még inkább rájön a frász az anyukára, hogy mi lesz szüléskor, vagyis nincs értelme ezekkel terrorizálni őt.”
 

Merjünk pihenni, szórakozni, kimozdulni néha, mert ez nekünk, anyáknak is ugyanúgy jár

Vekerdy Tamás fogalmazta meg ezt talán a legjobban: ”A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulnunk tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja – és persze apja is! – legyen neki."

Indexkép: Depositphotos.com