"Az én gyerekem meg a te gyereked veri a mi gyerekünket"  - írta a múlt század húszas éveiben Karinthy Frigyes. Ez a modell ma már korántsem számít különlegességnek.

Márta és Miklós húsz év után váltak el. Muszáj volt, már nem mehetett így tovább. Márta rettegett az első karácsonytól.Tavaly ilyenkor még együtt voltak. Ők öten: a férje, a két nagyfiú és a kislány. De már tudták, utoljára ünnepelnek így. Ez nagyon fájt. Mert a karácsonyok gyönyörűek voltak. A sashegyi házban a földszinten laktak ők, eggyel följebb a sógornője a három fiával. A Jézuska mindig ott jött meg először, ahol a legkisebb gyerek volt. A nagyszoba ajtaja előtt álltak mindannyian, és várták az ezüstcsengő csilingelését. A fiúk sokszor nem bírtak magukkal, és belestek az ajtó alatti résen. Egyszer a nagyobbik felkiáltott: - Láttam a Jézuskát fekete nadrágban! Aztán kitárult végre az ajtó, a mennyezetig érő fán már minden csillagszóró hányta a szikrákat, a szobát sok-sok apró gyertyaláng fénye világította meg.

Persze, ajándék is volt a fa alatt: tűsarkú bőrcsizma, parfüm kristályflakonban, gokart a fiúknak, járóbaba a kislánynak. Miklós imádta a nagyvonalú dolgokat. Csak a januári fizetésnél derült ki, egy fél évre eladósodtak. De akkor ezt se bánta. Annyira örült mindenki. A vacsorát mindig a sógornője készítette, egy hatalmas pulykát. Az utolsó morzsáig elfogyott. Nem csoda, hiszen a két szobán átnyúló terített asztalt több mint húszan ülték körül. Akkor este megvárták, amíg az utolsó gyertya is ellobban a karácsonyfán. Először pislákolt, majd dülöngélt egy kicsit, végül kihunyt. Csak a cigaretta parazsa vöröslött a sötétben.

Ketten maradtak, a kislány, meg ő, egy körúti bérház udvari lakásában, a nagymamánál. A sashegyi villa után. Márta nagyon félt, hogy a gyereknek hiányzik majd a nagycsalád melegsége. Ezért még vendéget is hívott, egy egyedül élő tanárnőt. Átvészelték valahogy a szentestét. Másnap az apjához készült a kislány. Délután, amikor megjött, alig győzte behozni a csomagokat. Csak mesélt és mesélt. Óriási ebédről, parfétortáról, dévédékről - meg az új feleségről, aki kisbabát vár. Ez volt a kegyelemdöfés. De nem szólt semmit. Hiszen a gyereknek testvére lesz az a másik...

A magány ilyenkor nehezebb

A karácsony veszélyes időszak. Lelkigondozók, mentálhigiénés szakemberek meghökkentő megfigyelése, hogy az ünnepek alatt gyakoribbak a családi konfliktusok, veszekedések, és megnő az öngyilkossági kísérletek száma is. A felfokozott szeretetigény tükrében élesebben rajzolódnak ki az egyébként rejtett feszültségek; a magány ilyenkor nehezebben elviselhető. A mai, összekuszálódott családokban még inkább így van.

Szerencsére egyáltalán nem ritka, hogy a gyereknek sikerül a szülő új társával harmonikus kapcsolatot kialakítania. Előfordul azonban, hogy a kilépő szülőt szeretnék nem létezővé változtatni, a korábbi köteléket meg nem történtté nyilvánítani. Előbb-utóbb felejtse el a gyerek, hiszen mi így vagyunk egy új család, az a másik, aki kilépett, fölösleges. Csakhogy a gyereknek az apja és anyja továbbra is az marad, aki korábban volt. Nem igaz, hogy a gyerek csak a jó szülőt szereti!

A gyereknek az a legjobb, ha mindkét szülővel találkozhat az ünnepek alatt. Még ha a külön élő szülők dühösek is egymásra, csemetéjük érdekében jobb, ha "tűzszüntet" kötnek. A nagyszülők sokat segíthetnek az ellenséges hangulat enyhítésében.

Egyszer itt, egyszer ott

Az időbeosztást jobb előre megbeszélni. A szülőknek előre tisztázniuk kell egymás között, kinek mikor alkalmas, mikor szeretné, ha nála lenne a gyerek. Természetesen ezt vele is meg kell beszélni. Nem jó, ha az ünnepen kész tények elé állítják. Az sem szerencsés, ha a szülők bármelyike az ünnep alkalmával, mindenféle előkészítés nélkül akarja bemutatni gyermekének új partnerét. Az első találkozást jobb, ha nem az ünnepekre időzítik. Félő, ez tartós ellenszenvet váltana ki.

Sokan a szentestén a gyerek kedvéért közösen ünnepelnek. Az apuka vagy anyuka elmegy a kisfiához vagy lányához, és a vacsora végeztével távozik. Más családokban az a szokás, hogy a gyerek a szentestét egyik évben az egyik, másik évben a másik szülőnél tölti. A leggyakoribb megoldás, hogy a szentestét a gyerek azzal a szülővel tölti, akivel együtt él. Karácsony másnapját pedig a másik szülővel ünnepli.

Válás után szülők és nagyszülők abba a hibába esnek, hogy elkezdenek versengeni egymással. Úgy gondolják, a gyermek ragaszkodását és szeretetét úgy vívhatják ki, hogy minél drágább ajándékokkal halmozzák el. Kezdetben biztos, hogy a gyereket ezzel manipulálni lehet. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy semmilyen ajándékkal sem lehet pótolni vagy helyettesíteni a törődést és a szeretetet. Nem véletlen, hogy amikor a gyerekkorunkra  emlékezünk, nem egy autó, egy baba vagy egy bankjegy képét, hanem az együttlét érzését, az otthon melegségét tudjuk felidézni.

www.gyongy.hu