1. Nem megfelelő kommunikáció

Amikor konfliktus merül fel a házasságban, sajnos igen hamar megjelenik – ahogy John Gottman pszichológus mondja – az apokalipszis négy lovasa: a kritika, a megvetés, a védekezés és a visszavonulás. És ettől kezdve a házasság menthetetlenül elindul a válás felé vezető úton.
A kritika lényege, hogy a másik személyét támadja, nem pedig a viselkedését. Jó esetben pedig megspékeljük egy kis hibáztatással. Például nem azt mondom, hogy „Bosszant, amikor nem mosogatsz el magad után”, hanem azt, hogy „Egy lusta dög vagy, és soha semmiben nem segítesz.” Ráadásul minden egyes kritika mellé egy korábbi, figyelmen kívül hagyott sérelem is kerül, és megkezdődik a „szennyesteregetés”. Egyetlen apró hiba hatására előjön az elmúlt tíz év összes sérelme, és azt mind rá is borítjuk a társunkra.

A kritika gyakran megvetéssel is társul, ahol már egyenesen az a cél, hogy megbántsam a másikat, szándékosan fájdalmat okozzak neki a szavaimmal. És jönnek is a csúnya szavak, a gúnyolódás, a megvető ajakbiggyesztés vagy szemforgatás. A legtöbb esetben a partner ekkor elkezd védekezni, és megpróbálja magyarázni, hogy mit, miért csinált, esetleg visszatámad. A pár ekkor már benne is van egy egetrengető veszekedés kellős közepében, amiből legtöbbször úgy szabadulnak ki, hogy az egyikük visszavonul. Legtöbbször a férfi az, aki egy idő után már nem is válaszol, esetleg kimegy a szobából, és jöhet az órákig, esetleg napokig tartó duzzogás.

Amikor egy pár a legtöbb konfliktusát hasonló módon próbálja meg kezelni, törvényszerűen elkezd távolodni egymástól. Ekkor már bekapcsolnak a másikról alkotott negatív gondolatok is, amelyek még súlyosabbá teszik a helyzetet.

2. A párunkról alkotott negatív gondolataink

A párunkról és a kapcsolatunkról alkotott gondolataink meghatározzák azt, ahogyan a párunkkal viselkedünk. Ha rendszeresek a kapcsolatunkban a fent leírt veszekedések, könnyű belebújni az ártatlan áldozat szerepébe. Ha páromban egy támadó szörnyeteget látok, aki engem folyton megaláz, kritizál, akkor úgy érezhetem, hogy engem igazságtalan támadás ér, és én egy ártatlan áldozat vagyok, aki mártírként eltűri ezt a bánásmódot.
Ez roppant kellemes, ám végtelenül pusztító szerep, mert felment engem a kapcsolatért és a magamért vállalt felelősség alól, és ettől kezdve nem érzem feladatomnak, hogy dolgozzak a házasságomért. Viszont minden rosszért a páromat lehet okolni. Csakhogy ettől a kapcsolatunk nem fog javulni, hanem még gyorsabban gurul lefelé a lejtőn.

Hasonlóan negatív forgatókönyv, ha a sok bántás hatására megsértődöm, bosszúra szomjazom, és mindent el is követek, hogy a páromnak keresztbe tegyek ott, ahol tudok.
 

3. Irreális elvárások a házassággal és a partneremmel kapcsolatban

Nagyon sok konfliktus kiindulópontja az, hogy irreális elvárásaim vannak a párommal és a kapcsolatunkkal szemben. Például elvárjuk azt, hogy a párunk töltse be minden szükségletünket, és ha szeret, akkor találja ki minden gondolatunkat. Látunk a filmekben, regényekben idilli kapcsolatokat, és azt hisszük, hogy az a valóság. Pedig az csak mese. A filmek azzal végződnek, hogy a szerelmesek egymásra találnak, és kézen fogva sétálnak a naplementében. A valóság viszont az, hogy a párunkat csomagban kapjuk – jó és rossz tulajdonságokkal együtt. A kérdés, hogy el tudom-e viselni azt is, ha nem pont úgy viselkedik, ahogy én elvárom.
 

4. Egyenlőtlen terhek

Emancipáció ide vagy oda, tény, hogy a nők ma még mindig sokkal nagyobb terheket viselnek egy házasságon belül mint a férfiak. A háztartás és a gyereknevelés még mindig a nők feladata. Egy tanulmány szerint azok a férfiak, akik állításuk szerint támogatják a közös háztartási teherviselésről szóló nézeteket, átalagosan napi négy perccel több házimunkát végeznek, mint a régimódi férfiak, akik nyíltan macsó nézeteket vallanak.
A kevés házimunka viszont a tisztelet hiányáról üzen a feleségnek. Vagyis ha egy férfi úgy bánik a feleségével mint egy háztartási alkalmazottal, az elkerülhetetlenül hatással lesz a kapcsolat intimebb részeire is. Nem egy nőtől hallottam, hogy úgy gondolnak a férjükre – köztiszteletben álló magas beosztású, vezető emberekre –, mintha plusz egy gyerekük lenne, akiről szintén nekik kell gondoskodniuk. Csoda, ha ezek után csökken a párjuk iránti szexuális érdeklődésük?
Nagyon fontos lenne megérteniük a férfiaknak, hogy a férj nem szívességet tesz a feleségének azzal, hogy „besegít” a házimunkába, hanem megosztja vele a közös feladatokat. És egy kis motiváció a férjeknek: kutatások igazolták, hogy azokban a házasságokban, ahol a pár tagjai megosztoznak a háztartási feladatokon, a felek jobb szexuális életről számoltak be.
 

5. Elhidegülés

Azok a házasságok, ahol a fenti problémák megjelennek, szinte nyílegyenesen haladnak a válóterem felé. Ha nincs a pár tagjai között hatékony, tiszteletteljes kommunikáció, akkor nem tudják megbeszélni a problémáikat. A problémák halmozódni fognak, és rövidesen már a problémák megoldására tett kísérleteik fognak újabb problémákat generálni. Ekkor már nem arról fognak beszélgetni, hogy ki mosogasson, ki menjen a gyerekért, hanem arról, hogy „nem beszélhetsz így velem”, és „te sem tetted meg nekem, amit kértem, most én sem teljesítem a te kívánságodat”. Ekkor már nem nagyon beszélhetünk intimitásról, és nagy valószínűséggel a szexuális életük is a nullára csökkent.
 

6. Megjelenik a szerető

A kapcsolatokban szinte törvényszerűen ekkor szokott megjelenni a szerető. Ha a pár egyik tagja otthon nem kap intimitást, békét, biztonságot, megbecsülést, szeretetet, meg fogja keresni a házasságon kívül. Gyakran a szerető megjelenését szokták megjelölni válóokként, de jól látható, hogy ez többnyire már csak az utolsó lépés a párkapcsolat megromlásában.
 

7. Egyéb külső okok

Természetesen a fentieken kívül még nagyon sok minden állhat a házasság megromlásának hátterében. Igen gyakori, hogy az amúgy boldog, kiegyensúlyozott pár elveszíti egymást az első gyerek születése utáni időben. Az anya belefeledkezik a babával való duálegységbe, és a férj elhanyagolva, magányosnak érzi magát.

(Kapcsolódó cikkünk: Miért megy tönkre annyi házasság a gyerek születése után?)

Sajnos nagyon sokszor gondot jelentenek az anyagiak is. Ha a pár tagjainak eltérő pénzkezelési szokásai vannak, és a konfliktusaikat nem tudják hatékonyan rendezi, a házasság emiatt is tönkremehet. De igen gyakori az is, hogy a pár egyik tagjának függősége miatt (alkohol, drog, játékszenvedély, vásárlási mánia) megy tönkre a kapcsolat.

A jó hír, hogy a párkapcsolatok egy része megmenthető. Illetve az lehetne, ha a pár tagjai még időben fordulnának szakemberhez. Sajnos a legtöbben már csak akkor jutnak el párterapeutához, párkapcsolati coachoz, mediátorhoz, amikor már annyi sértés, fájdalom halmozódott fel mindkét oldalon, hogy szinte menthetetlen a kapcsolat, mert már nem akarnak együtt élni azzal, aki ennyit bántotta őket. 

Fotó: Tumisu / pixabay

betöltés...