De hozzád szólok, mentegetőző, dühös, a „nőknek ez a dolga mit rinyálnak” alapállású kollégám.

Mondd, a Te munkád nehéz? A Te munkád kimerítő? És milyen az Övé? A párodé, akit egy életre választottál?

Mikor megtaláltad a párodat biztos, hogy Te is úgy gondoltad, hogy mindent megteszel érte. Még a csillagokat is lehoznád az égről, Dunából a vizet kanállal… Mégis mikor lehetőséged van igazán nehéz dolgokat tenni, jönnek a kifogások.

„Igenis jogom van a feltöltődéshez! Ha hazaérek, nem fogom még a gyereket is átvenni! Te csak itthon vagy a gyerekekkel. Mikor mész már el DOLGOZNI? Mit csinálsz egész nap? Ha te úgyis otthon vagy, igazán megcsinálhatnád még ezt meg azt… Szegény apáknak igazán jár egy kis nyugalom a munka után. ”

Ismerős mondatok? Talán a tieid? Ideje gondolkodni!

Nézzünk egy napirendet (Fiktív. persze, hogy az, de általános):

Te bemész reggel 8-ra. (6-ra? Nem számít.)

Ő ekkor már pont 8 órája szolgálatban van. Ha úgy tetszik ügyeletben, de sokszor pattanásig feszült idegekkel félálomban, ugrásra készen.

Pihenő 10-kor, jöhet a kávé.

A babának - ha csak egy kicsit is rossz napja van - ez már a negyedik ébredése, második pelusa. Jó eséllyel összeköpte, összekakilta az előző ruháját és lehet, hogy már fél órája üvölt. És Te? Elfáradtál, pihennél?

Itt a dél, ebéd a kollégákkal.

Eközben odahaza talán sikerült valami reggelifélét bekapni, talán nem. Talán elkészült az ebéd is? Inkább nem. Ha mégis, az csak a szerencse és a profizmus nagy találkozása. Az anyák egyszerre jósok, gondolatolvasók, topmenedzserek, orvosok, szakácsok és bohócok. És ez csak néhány szerep a sokból. Ha nem így lenne, akkor semmi sem történhetne.

Délután 4. Pihenő végre. Sok már a mai napból.

Jutott egy perc ruhacserére (végre nincs összeköpve – még legalább 10 percig), sikerült elolvasni egy fél cikket a szoptatásról, aztán vissza a babóhoz, hiszen a játék az játék. Anya nélkül nem az igazi.

Este 7. Na végre itthon ideje kikapcsolódni/meccset nézni/csakegysört meginni.

Végre hazaért! De miért nem segít? Nem látja, hogy kimerültem? Nem látja. Én csak itthon voltam.

És jönnek a kérdések:

„Miért hívogattál egész délelőtt? Tudod, hogy dolgozom!”

„Miért nincs ma sem leves? Ez neked ebéd?”

„Miért nem sikerült végre elmenned a Postára?”

„Még teregetni is nekem kell?”

„Itthon voltál egész nap és ennyi sem megy?”

„És miért üvölt az a gyerek? Csinálj már vele valamit, mert szétszakad a fejem!”

Szerintem érzed, hogy ez így nem az igazi. Ideje magunkba szállni, ideje észrevenni, hogy a párunk munkája legalább olyan nehéz volt egész nap, mint a miénk. Ha Én most nem segítek, akkor senki. Most össze kell kapni magam, mert nem könnyű. Fáradt vagyok. Éhes is. De Ő is az.

Én pedig mit is ígértem? (Ha másnak nem magamnak biztos.) Azt hogy mindent megteszek majd. Nem holnap, nem jövő héten és nem akkor, amikor kényelmes. MOST jött el az idő és EZ a feladat. Együtt, közösen. Ő a Te párod, Te választottad és együtt léptetek erre az útra. Ugyanaz a gyönyörű nő akibe beleszerettél. Lehet, hogy most kicsit karcos, fáradt és dühös, de segíts neki. Segíts abban is, hogy újra megtaláljátok egymásban, ami miatt belekezdtetek az egészbe. Rajtad múlik, hogy újra NŐ-nek érezze magát, ne pedig egy sokfunkciós gépnek.

Legyél a példa, legyél Te az Öröm a mai napban. És tudod miért? Magadért. Mert végül neked lesz jobb.

Ígérem.

Fotó: normalityrelief / Foter / CC BY-SA

betöltés...