Ezt fogadta meg Mária és István is. Először válni szerettek volna. Nem tudták eldönteni coach-ot, vagy mediátort keressenek fel, de egyet biztosan tudtak, nem akarják a problémákat a nyilvánosság előtt megoldani.  

Mária elhidegült, tizenegy év házasság után beállt a rutin, a mély csend és az eltávolodás. Nem látott kiutat, reményt, csak az ujrakezdésben, valahol máshol, valaki mással.  Hiányzott az életéből az az érzés, amely felébreszti a gyomorban a gombócokat  és az egész testet kellemes bizsergés járja át. Kellett a várakozás és az ismeretlen izgalma.

István nem értette az egészet. Számára minden úgy tűnt, hogy rendben van, csak a munka sok, a fáradtság kéri a jogait. Nem fogta fel, hogy valami  elszakadt, nagyon nagy lett a távolság... Meglepődött Mária kérésén, váljanak békésen...

Meghallgatva mindegyiküket külön-külön, a coach végig azt érzi, nincs itt minden remény elveszve, ezen dolgozni lehet és kell. De hát a coach nem ad tanácsot soha semmilyen körülmények között, nem vájkál a múltban és persze, nem ítélkezik. Azonban kérdez,  ezzel próbál irányt mutatni, segít felszínre hozni kompetenciákat és a jövőkép épitésében másodhegedűs. Nem könnyű, de nem is nehéz. Ez is egy szakma.

Mária, a coaching gyakorlathoz használt fabábuval megmutatja mennyire boldog szeretne lenni. Mennyire szüksége van figyelemre, szeretetre és a régen elfelejtett gesztusok újjáélesztésére. De nem épít közös jövőképet a férjével, általánosságokról beszél. Tudja mi hiányzik, tudja mennyire szükséges ez, de nem tudja, István képes-e még megadni mindezt. Már nem épít reményvárat.

István nyitott, nem akar válni, szereti Máriát, nem tudja elképzelni az életet nélküle. Nem akar lemondani róla, amúgy meg boldog apának érzi magát.

Úgy fest, a coachból hamarosan mediátor lesz. A válás gondalata Máriánál makacs, és már a vagyonmegosztásról esik szó.

Feladat Máriának: írja le hogyan képzeli el az első hat hónapját István nélkül. Irja le, hogyan kerül sor a vagyonelosztásra, ki mit visz és ki mivel marad. Azt is le kell írnia, miből fog élni, hogyan tartja el majd a gyerekeket, hogyan látja el az otthoni teendőit és hogyan tud egyensúlyt teremteni a munkahely és a magánélet között. Egy második szcenárió az lenne, hogy ha az egyik gyermeke megbetegedik, mik lesznek a teendők és hogyan oldja meg ezeket. Figyelembe kell vennie, hogy István lehet, hogy hamarosan egy másik párkapcsolatban él, esetleg mér nem is lakik ugyanabban a városban. Két hetet kap a két szcenárió elkészítéséhez.

A két hét eltelte után Mária telefonon jelezte, még nem végzett a feladattal, mert nagyon nehéz és halasztást kér, még egy hetet.

Eltelt a harmadik hét, Mária megjelent a coach irodájában és kétségek között kijelentette, nem tudja mitévő legyen, hiszen egyelőre még csak papíron, de több mint tízéves közös munkát, a házasságát, azt az alapot  kell szétosztania apró darabokra, amely most örömforrás a gyerekeknek és anyagi biztonság minden családtag számára. Tovább fenntartja azt a döntését is, hogy a válás a megoldás, így kér még egy hét gondolkodási időt.

István továbbra is elzárkózik a válás gondolata elől, de egyre nyitottabb a megoldásokat megtalálni, a kompetenciáit felszínre hozni Mária visszaszerzése érdekében.

Kértem Máriát, legközelebb már hozza magával a vagyonelosztásról szóló döntését, elkészítjük a már hivatalos jegyzőkönyvet és aztán megtörténhet az, amit annyira akar, a válás.

A coach már biztos mediátor ebben a helyzetben és nincs más hátra mint elfogadni a házaspár döntését.

Eltelt két hét, csak egy e-mail érkezett, Mária és István nem akarnak semmilyen jegyzőkönyvet, mert elutaztak külföldre. Új kezdetet akarnak, új alapokat akarnak együtt és az ehhez szükséges lelkierőt együtt fogják összegyűjteni. Az élet úgy szép, ha rombolás helyett építünk, írta Mária.

A válasz e-mailben pedig az, hogy egy lezáró beszélgetésre várja őket a coach.

Az élet átértékelten és sokkal pozitívabban megy tovább, nem? Egy válással biztos, hogy kevesebb van már.

S.Tóth Márta life-,business coach, mediátor

Fotó: Nils Mehlhorn: Brown Eyed Girl 2