SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓDSZABADIDŐRECEPTEKBABANEVEK

A szerető nagymami

Bartud Ágnes [cikkei] - 2011-07-05
A kisunoka így fogalmaz:
ha már nincs sem anyám, sem apám, legalább van egy szerető Mamám, aki itt van és mindig számíthatok rá!
De kire számíthat a nagymama? Hogyan fogja tudni felnevelni az unokákat, ha még anyagi támogatást sem kap a szülőktől?

Két gyermekem van, a nagyobbik lányom gyerekeit én nevelem. Négyen vagyunk a családban, a kisebbik lányom, aki most érettségizett, a két unokám - a nagyobbik lányom gyerekei -, és jómagam. A nagyobbik lányom egy rövid ideig tartó kapcsolat után házasságot kötött, a férje szerb. Kértem, hogy ne álljon meg egy kapcsolatnál, keressen mást, ismerkedjen, de nem hallgatott rám.  Kimentek Jugoszláviába és ott tartották meg az esküvőt úgy, hogy én ott sem voltam. Most már nem bánom. Egy idő után megromlott a kapcsolatuk, igazán nem tudom miért, de a későbbi férjnek, aztán a lányomnak is, voltak más kapcsolatai is. Én nem akartam beavatkozni, úgy gondoltam, hogy ez az ő életük, éljék. Reméltem, hogy a kislányukat, aki közben született, annyira szereti a lányom, hogy nem hagyja el. Egy gyereket még fel lehet egyedül is nevelni! Később bejelentette a lányom, hogy várja a második gyereket, azt hittem, hogy rosszul hallok. Mondtam is neki, hogy miért nem elég egy gyerek, miért kellett még másik is. Az mondta, hogy ha már van, nem fogja elvetetni. Akkor már éreztem, hogy valamit kellene tenni, de hogy mit, azt nem tudtam. Anyagi hátterem nem volt, hogy tudjam őt segíteni. Ápolónői fizetésből mit lehet csinálni? Sokat jártam takarítani, bejárónő is voltam, sokan szerettek, szinte kézről kézre adtak. Volt, hogy 4-5 helyem is volt. (Már mindet leadtam, nem bírtam.)

Mikor a lányom férjhez ment, alig volt 18 éves, nem akarta folytatni tanulmányait, hiába beszélgettem vele, hogy legalább szakmája legyen. Utána, ha megvárja a fiú, még összeköthetik az életüket. Nem hallgatott rám. Egyik albérletből a másikba mentek, ahogy tudtam támogattam őket, de a fiúnak soha nem volt elég, mindig többet akart.

Az apukával bementünk a gyámügyre, ahol arról is tájékoztattak, hogy a gyerekek elhelyezhetők harmadik személynél is, azaz nálam. A szülők elmentek, már a kapcsolatot sem tartjuk, mert amikor ígérték, soha nem jöttek. Az örökös hazugságok miatt féltettem a gyerekek nyugalmát.

Az apuka a gyámügy által szabályozott láthatást sem tartotta be, a beteg kislányát sem látogatta meg, hiába hívtuk be, a barátnője nélkül sehova sem ment. Őt meg nem engedtem be, mert megsértett, úgy beszélt velem, mintha nekem kellett volna tanulni tőle (kb. 30 éves volt). A gyámügy és a bíróság felszólítására sem reagált, hogy foggal-körömmel ragaszkodott volna a gyerekeihez, ezt nem tapasztaltuk. Mindig csak ígérgettek, soha nem tartották be.

Az apukáról nem tudok semmit. Itt nyomdában dolgozott, csoportvezető volt.
Az anyuka tavaly állítólag küldött a gyerekeknek ruhát, de még a mai napig nem kapták meg. Az ő élethelyzetükről nem tudok semmit, és nem is akarok.



Tudomásom szerint nem dolgozik sehol, a második gyermekével van GYES-en, akit császármetszéssel szült. Kb 1 éves lehet. Szakmája nincs, talán Miskolcon él az élettársával és  a gyerekeivel.

Az unokáim: A nagyobbik most fejezte be a 3. osztályt, nagyon nehezen viseli a tragédiát, nehezen olvas, de sok feladattal lehet megbízni, nagyon szeret segíteni, van egy babája (Panni), a szüleitől kapta, azzal alszik és ha lehet mindig magával viszi, ahova csak megy. Sokat mosolyog, játszik, ha rájön a pánik, eszébe jutnak a régi idők, nehezen vígasztalható. Szeret a csoport központjában lenni, játékot vezetni, az iskolában népi táncol, úszni jár az iskolával, anyagi támogatással.

A kisebbik középsős ovis, sokat babázik, szereti a mesét, sok verset tanul magától, megjegyzi kedvenc könyvét és abból minden este mesélni kell neki. Az óvodában az anyák napi előadás anyagát ő tudta egyedül végig és hibátlanul.

Már megvan a gyámügyi és a bírósági végzés is, hogy én nevelem a kicsiket. A nagyobbik 4 éves volt, a kicsi 7 hónapos, amikor hozzám kerültek. Hivatalos papírjaim vannak arról, hogy én nevelem őket és ehhez ragaszkodni is fogok bármilyen nehéz.
Sajnos gyerektartást sehonnan sem kapok, csak ha az apuka dolgozik, akkor fogok állam általi előlegezést kapni, de erre nagyon kevés az esély. Anyagi helyzetem nagyon rossz.  Most a régi helyemen, egy kórházban takarítok.

Fotó: fiction1: Liebe

betöltés...
betöltés...

LEGOLVASOTTABB

20 fontos dolog, amit meg kell tanítani a gyereknek 2 éves kora előtt

A kisgyermekkor intenzív fejlődési szakasz, ahol a járás és beszéd mellett az önállóság alapjai is lerakódnak. Szülőként kulcsfontosságú, hogy támogassuk a kicsiket ebben az időszakban. Melyek azok a képességek, amelyeket igazán érdemes megtanulniuk kiskorukban, és hogyan segíthetjük elő fejlődésüket hatékonyan?

D-vitamin-hiány: nem mindig a kevés napfény áll mögötte

Április 7-én, az Egészség Világnapján a Világegészségügyi Szervezet idei üzenete is arra hívja fel a figyelmet, hogy egészségünkkel kapcsolatban érdemes bizonyítékokra és megbízható információkra támaszkodni. Ez különösen aktuális a D-vitamin kapcsán, amelyről sok szó esik, mégis sok a félreértés körülötte. Magyarországon a tél végére a lakosság 95 százaléka D-vitamin-hiányossá válhat egy, a Semmelweis Egyetem kutatócsoportja által végzett országos, reprezentatív felmérés szerint, ezért tavasszal különösen fontos kérdés, hogy kinek elég az általános pótlás, és kinél érdemes laborvizsgálattal is ellenőrizni a tényleges szintet.

Szülők kontra orvosok . egyre durvább a harc az oltások körül

Az, ami korábban legfeljebb csendes nézetkülönbség volt egy rendelőben, ma egyre gyakrabban nyílt konfliktussá válik. Hangosabb, feszültebb, és egyre több esetben jogi következményekkel jár. A kérdés már túlmutat azon, hogy ki mit gondol az oltásokról, mert egyre inkább az válik tétjévé, hogy működőképes marad-e az a rendszer, amelyben ezekről a döntésekről egyáltalán beszélni lehet.

ADHD-s gyereked van? Erre a 7 dologra figyelj oda

Ha te is nevelsz olyan gyereket, akinek a figyelme ezerfelé cikázik, aki nehezen ül meg a fenekén, vagy aki látszólag ok nélkül robban fel, akkor ezek a mondatok neked is sokat fognak jelenteni.

Mit és hogyan kérdezzünk gyermekünktől edzés után?

Két sportoló (vízilabdázó) gyermek anyukájaként sok mindent átéltem már. Sokszor kerültem abba a helyzetbe, hogy egy edzés, vagy meccs után megkérdeztem a gyermekeimet, hogy "milyen volt?" és csak egy rövid "jó volt" választ kaptam. Közben pedig éreztem, hogy ennél sokkal több van bennük. Élmények, örömök, nehézségek - csak valahogy mégsem jönnek ki.

© 2004-2026 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja