Ugyanakkor tény, hogy az emberek többsége változatlanul a családot tartja a legfontosabb együttélési formának. Nemcsak a válások száma nőtt meg, hanem az újraházasodásoké is.

Az együttélésben, függetlenül annak időtartamától, mindig van egy ideiglenes jelleg. A házasság ezzel szemben örök tagságot jelent, legalábbis ez a szándék. Fontos tudni, hogy amikor én úgy döntök, hogy együtt élek valakivel, az egyben egy másik döntést is feltételez, mégpedig azt, hogy nem házasodom. A másik félnek választ kell kapnia arra, hogy miért nem. Legalább önmagának felelnie kell erre a kérdésre. Számtalan konfliktus származhat a család gyanakvásából, mert az együttélés nem illeszkedik olyan zökkenőmentesen a társadalmi környezetbe, mint a házasság. Nem elég jó a lányom feleségnek? Nem felel meg a fiam férjnek? - tépelődnek az anyák és apák.

A házasságkötés nem egyszerűen egy papír, hanem egy aktus, amely világgá kürtöli, hogy két ember egymáshoz tartozik. A gyűrű annak is a szimbóluma, hogy a másik nem szabad préda többé, hanem tabu. Ám akárcsak a házasságok, az együttélések sem egyformák. Egészen más oka lehet annak, ha két fiatal él úgymond "próbaházasságban", mint amikor két javakorabeli ember dönt az együttélés mellet. Lehet, hogy a fiatalok bíznak a szerelem mindent eldöntő erejében. Demonstrálják a világ felé, hogy nekik nem kell ahhoz papír, hogy szeressék egymást! Az is lehet, hogy a környezetükben rossz tapasztalatokat szereztek a házasságot illetően.

Előfordulhat, hogy az együttélés egyfajta kísérlet, amely a felek közti igazságos teherviselést igyekszik elősegíteni. A házasságban nagyon könnyen beindulnak bizonyos mechanizmusok. A hagyományos szereposztás szerint a feleség mossa a férj gatyáját. Ez olyan kapcsolatban, ahol a két fél különállósága hangsúlyt kap, nem olyan természetes. Talán igényként sem fogalmazódik meg, deha mégis, akkor vissza lehet utasítani, s ez nem tűnik szerződésszegésnek. Az együttélés javára írható az is, hogy a házasságban egykettőre kialakulhat bizonyos tunyaság, abból a meggyőződésből fakadóan, hogy mivel a házasság egyszer, s mindenkorra megköttetett, nem kell már dolgozni a másikért. Az együttélés viszont - épp az ideiglenesség miatt - arra készteti mindkét felet, hogy naponta ápolját kettejük viszonyát. S az emberi kapcsolatok pontosan ettől válhatnak nagyon tartóssá. Tehát, az együttélésnek és a házasságnak is vannak előnyei és hátrányai. Hogy melyik a jobb? Nem szívesen állítanék fel értékrendet. De, azt hiszem, nem is lehet.

Vannak nagyon rossz házasságok, vannak csodálatos együttélések - és fordítva. Kétségtelen, hogy a házasság nem a szabadság paradicsoma. Sokkal merevebb szabályok kötik, mint az együttélést. A házastársakra sokféle erő hat, ami összetartja őket. Az együttélésben jóval kevesebb a külső tényező, gyakorlatilag a két ember egyéni elhatározásán múlik, hogy meddig maradnak együtt. Egyébként mindkét esetben alapvető, hogy a két ember mennyire veszi figyelembe mások igényeit, képesek-e tiszteletben tartani egymás személyiségét, meg tudnak-e egyezni a jogokban és a kötelezettségekben. Ha valaki úgy érzi, hogy az együttélés szabadságához képest a házasság járom - az téved. Az igazi együttélés ugyanúgy megköveteli a kölcsönös felelősségvállalást, az esetleges lemondást, mint a házasság.