A cikk a nyugalom megzavarására alkalmas, elolvasása csak erős idegzetűeknek ajánlott.

Belga gyerekgyilkos: öt gyermekét ölte meg a nő

Közös élet egy "pártfogó" szárnyai alatt

Genevieve Lhermitte (1966. november 16. – 2023. február 28.) Brüsszelben született, édesapja üzletember volt, édesanyja ápolónő. Átlagos családi életet élt két húgával és szüleivel, és bár Genevieve kamaszként sérülékeny és önbizalomhiányos lány volt, sikerült egyetemi diplomát szereznie francia-történelem szakon.

Az egyetem alatt találkozott későbbi férjével, Bouchaib Moqademmel, aki matematikai és fizikai tanulmányokat folytatott az országban, bár az egyetemet soha nem fejezte be. Szenvedélyesen szerették egymást, a szenvedély szó összes értelmében. Bouchaib egy marokkói származású fiatalember volt, aki sajátos körülmények és érzelmi viszonyok között élt Belgiumban, egy helyi orvos, Dr. Michel Schaar lakásában. Az orvos még az 1980-as években ismerkedett meg a fiú marokkói családjával, és vállalta, hogy Bouchaib vendéglátója lesz, míg a fiú megszerzi az egyetemi diplomáját. A pótpapa kényelmes, sőt némileg kényeztető életet nyújtott a pótfiúnak.

A tanulmányok azonban elhúzódtak, az eredmények elmaradtak. Moqadem örökbefogadó apjaként kezelte a szállásadó férfit, és míg szerény jövedelmét ő egy kisboltban szerezte meg, Michel Schaar orvosként derekasan fizette a költségek java részét.

Genevieve és Moqadem 1990-ben házasodtak össze, és a férfi az újdonsült aráját ölben vitte át Schaar küszöbje fölött. Sajátságos időszak kezdődött.

A férfi erősen képviselte azokat az értékeket, melyeket kultúrája diktált: egyrészt nagycsaládot szeretett volna sok fiúgyerekkel, másrészt szükségesnek tartotta Marokkóban élő családjának gyakori látogatását, és ezek a látogatások többnyire hetekig elhúzódtak.

A nő szürreális helyzetbe került. A házasságkötés idején a kényszerű együttélést a doktorral ideiglenesnek gondolta, ám a költözés határideje egyre csak csúszott, majd az időtlenség ködébe veszett. 1991-ben pedagógusként kezdett dolgozni, de röviddel a pályakezdése után megszülte első gyermekét, Yasmine-t, majd három évvel később Norát. A szülés után súlyos depresszióba esett, amit csak nehezített a magárahagyottsága, és az a helyzet, hogy egy számára idegen, de hatalommal bíró ember kontrollja alatt élt.

Yazmine születése után az orvos vett egy házat a különös összetételű család számára, és praxisát is itt rendezte be, tehát egész napos felügyeletet biztosított a nő mindennapjai felett, sőt, felvette Moqadem-et asszisztensének, és elnézte a férj gyakori távolléteit is. Schaar fedezte a növekvő család minden kiadását, miközben Genevieve két év különbséggel két újabb leánygyermeknek adott életet.

Miriam és Mina születése Moqadem számára még mindig nem jelenthetett teljességet, hiszen nem nemzett fiúutódot, ami kultúrája szerint nagyobb értéket és nagyobb népszerűséget képviselt volna a számára. A feszültség látható módon emelkedett, és ezen a költözés sem segített. A Moqadem-család ugyanis nem egyedül érkezett Brüsszelből Nivelles-be: Michel Schaar az új ház második emeletére költözött be, ahonnan jó rálátás nyílt a család életére.

Az ifjú férjből kellemetlen középkorú férfi lett, aki naponta órákat töltött azzal, hogy a helyi bárban fogyasztott, fürdőkbe járt, és évente többször utazott Marrakesh-be, hogy ápolja kapcsolatát a származási családjával. A feleségével való viszonya egy kultúraközi romboló tevékenységével ért fel, mikor 2003-ban megérkezett a legkisebb gyermek, egy Mehdi nevű kisfiú. Az asszony az ismerősei szerint a tragédiáig példásnak látszó életet élt… 
 

A tragédia napja

Genevieve 2004-ben fordult pszichiáterhez, a jónevű Diderick Veldekens-hez, de addigra már késő volt; az érzelmi lavina beindult, és mindenkit maga alá temetett. 2007. február 28. délutánján az események tragikus fordulatot vettek.

Moqadem-nek ezen a napon kellett volna visszatérnie legutóbbi marokkói útjáról, ám az érkezés csak nem realizálódott, a férfi szokás szerint késlekedett. Genevieve aznap orvoshoz vitte Yazmine-t, majd a többi gyerekért együtt mentek az iskolába, és ebédet készített otthon nekik.

Kétségbeesetten hívta a pszichiáterét, aki nem jelentkezett.

Ebben a pillanatban valami váltó átkattant a fejében, letette a főzőkanalat és íróasztalához ment. Két borítékot készített össze: egyet ékszereivel a nővérének, a másikat pedig egy levéllel barátnőjének, Valerie-nek, melyben Michel-t „rohadt barom”-nak nevezte, aki meggátolta, hogy családjában az intimitás teret kaphasson. A férjéről annyit írt, hogy egész közös életükben süket és vak volt azzal kapcsolatban, hogy az orvos jelenléte hogyan tette lehetetlenné az életüket.

Ezután lement a sarki boltba, és két kést csúsztatott a táskájába. Később elmondta a rendőröknek, hogy miközben a gyerekek filmet néztek, egyenként hívta fel őket a szobájába azzal az ürüggyel, hogy valamit adni vagy mutatni szeretne nekik. Legkisebb lányát, Miná-t hívta először, majd Mehdi-t, utána Myriam-ot.

Ahol a fojtogatási kísérlet nem vezetett sikerre, ott a kést vette elő. Nora, aki Schaar doktor kedvenc keresztlánya volt, egy széken ülve vesztette életét, elvágott torokkal. Egyedül Yazmine küzdött az életéért, de az anyja végül őt is hátba szúrta, majd a „Júdás” nevet írta a falra. Hogy kit gondolt árulónak a történetben, azt soha nem mondta el.

Genevieve ezután megpróbált a közben megtisztított késbe dőlni, de próbálkozása nem járt eredménnyel. Saját maga hívta ki a mentőket és a nyomozókat, akik az öt gyereket ágyukban fekve találták meg, valami őrült forgatókönyvet követő elme termékeként a plüssállataikkal a karjukban. A mentősök és rendőrök közül azok, akik látták a helyszínt, sokan szorultak később terápiára.

A per

A per 2008-ban zajlott, és mindössze két hétig tartott. Genevieve-et hatósági orvosszakértő vizsgálta meg, és beszámíthatatlannak ítélte a tettének elkövetése idején, ám az esküdtek nem fogadták el az álláspontot, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték az asszonyt.

Ő védekezésképpen annyit mondott, hogy egy kívülállóval kellett megosztaniuk az életüket, aki eltartotta a családot, és akinek érzelmileg és egzisztenciálisan is ki voltak szolgáltatva. Szerinte az orvos visszaélt azzal a hatalommal, hogy az ő házukban laktak, életüket az ő szabályai szerint kellett élni, és folyamatos lelki nyomás alatt tartotta őt.

„Bezárva éreztem magam, és nem láttam a kiutat” – vallotta az ő szerepében egy karakter a később készülő Gyermekeink című filmben.

Genevieve még a tárgyalás előtt elvált a férjétől, ami ellen Moqadem először fellebbezett, de a válást végül így is kimondták. A nő nem tudta kifizetni a tárgyalás költségeit, így a belga törvények értelmében a volt férjre hárult az adósság kifizetése, ezért el kellett adni a házat. A férfi felháborítónak és undorítónak nevezte a belga eljárásjogot, és ügyvédje megpróbált hangot adni az igazságtalanság iránti meggyőződésüknek.

A gyerekgyilkos belga asszony az életfogytiglani börtönről szóló ítélet után kártérítési pert indított pszichiátere, Diderick Veldekens ellen, mondván, hogy a pszichiáter a kérése ellenére nem állt rendelkezésére az adott napon.

Úgy vélte, hogy ha a pszichiáter aznap odarohan hozzá, nem került volna sor az eseményekre, ám a pszichiáter tétlen és távol maradt.

Veldekens elmondta, hogy egy aggasztó levél után kezdte meg a terápiát a pácienssel, de azon a februári napon kórházi beosztása miatt nem tudott találkozni vele. 2011-ben a kártérítési ügyet lezárták, az orvost felmentették.

2019-ben Genevieve a börtönből egy pszichiátriai kórházba került, állapota érezhetően súlyosbodott. 2022-ben a nő eutanázia végrehajtását kérte magán, amit a belga törvények lehetővé tesznek, ugyanis a szenvedés fogalmát nem csak testiekben, de lelki kínlódás esetén is elfogadja a szabályozás.

Az elaltatást kérőnek az eljárás során az indokait következetesen és érthetően ki kell fejtenie és bizonyítania kell, hogy a döntése következményeit érti, súlyával tisztában van.

Genevieve Lhermitte február 28-án végzett a gyerekeivel, és örökre szóló elaltatásának dátumául is ezt választotta. 16 évvel később, a kisgyermekei iránti jelképes gesztusként maga választotta meg az időpontot. Értelmezhetjük úgy is, hogy befejezte azt az öngyilkossági folyamatot, amit azon a délutánon kezdett meg, és amiben gyermekei a kiterjesztett önmagaként jelentek meg.

Moqadem és dr. Schaar 2010-ben pert indított a Gyermekeink című film forgatókönyvírójával szemben, végül egy sajtóközleménnyel megelégedtek, melyben kifejezték, hogy a film sérti a magánéletüket. A sajtóhírekben az orvos és a marokkói férfi kettősét több ízben is „pár”-nak titulálták.
 

2022-ben 296 ember halt meg eutanázia segítségével Belgiumban. Az ország törvényei szerint 2014 óta az asszisztált halál már a gyermekek számára is elérhető, ha súlyos betegek, súlyos fájdalmaik vannak és szülői beleegyezésük van. 2021-ben Spanyolország is csatlakozott a halál bekövetkeztének közvetlen segítését engedélyező országokhoz. Az eutanáziát engedélyező országokba az utóbbi években egyfajta eutanáziaturizmus indult.

Indexkép: RTBF Info / Youtube