Sára története. 

Egy kényszerbeteg anya vallomása

Lever a víz, kivörösödök, nem kapok levegőt - ilyen az élet egy kényszerbeteg mellett

A férjem mindig azt mondogatta, hogy a kis buta dolgaimmal együtt szeret. Úgy, ahogy vagyok. Néha csak körzött a halántékánál az ujjával miközben rám mosolygott, amikor éppen valamilyen kényszeres dolgot csináltam. 

Például nagyon szeretek rendszerezni, pakolni. 

Nálunk otthon mindennek megvan a maga helye, és szeretem, ha minden úgy is marad, és oda kerül vissza, ahol volt. A gond csak az, hogy amíg csak a férjemmel ketten voltunk, addig ez könnyen kivitelezhető is volt, bár kettőnk között is voltak néha viták. 

Mióta viszont megszületett Marci, már abszolút nem tartható ez a rend, ez az egyensúlyi állapot. A kisfiunk most 10 éves, és sosincs rend a szobájában. De az még hagyján. A nappaliban is levesz valamit a polcról, aztán nem teszi vissza a helyére. Lehet, hogy egy normális szülőt ez nem zavar, de én kényszerbeteg vagyok. 

Igen, az, és most már ki is merem mondani. Egyenesen rosszul leszek, ha szanaszét vannak szórva a dolgok az otthonunkban. Testi tüneteket is produkálok. 

Lever a víz, kivörösödök, nem kapok levegőt. Hasonló, mint egy pánikroham. 

Próbálom uralni a helyzetet, de a legtöbbször mégis elkezdek kiabálni a fiammal, pedig tudom, hogy ez nem jó. 
 

A rendmániám mellett még tisztaságmániám is van

Ez a járvánnyal együtt jött ki nálam. Régebben is szerettem takarítani és szerettem, ha tisztaság volt körülöttem, de amikor a karantén időszak volt, akkor aztán elszabadult nálunk a pokol. Minden nap takarítottam, nem is keveset. Mást nagyon nem is tudtam volna csinálni a négy fal között. Akkor ez még nem tűnt fel senkinek, bevallom őszintén, még nekem se. Hiszen akkor tényleg mindenki takarított és fertőtlenített. 

Igen ám, de azóta több mint két év telt el, és az emberek már nem fertőtlenítik a zöldséget és nem mennek mindenhová maszkban, nem mosnak kezet percenként. Én azonban igen. 

A kezem emiatt mindig ki van száradva, sokszor sebes is a sok fertőtlenítőtől, merthogy azt is használok. Takarítani mondjuk legtöbbször gumikesztyűben szoktam. 

Ráadásul erős vegyszerekkel, mert mindig attól félek, ha csak simán felmosok, nem lesz tiszta. Ezért minden alkalommal feretőtlenítek mindent, még az asztalt, székeket is. A WC-be hipót öntök. 
 

Volt, hogy óránként átöltöztem: felismertem, hogy ez betegség, hogy ez nem mehet tovább

A családom kezdetben nagyon elnéző volt. Aztán egyre több konfliktusunk volt egymással. A férjemmel és a fiammal is. Végül már annyira elfajultak a dolgok, hogy egy ruhában nem tudtam megmaradni egész nap. Állandóan átöltöztem. Volt, amikor óránként. És minden ruhámat kimostam ilyenkor, amit levettem magamról. 

Eldöntöttem, hogy változtatok. Hogy visszanyerem önmagam. Mert jobb feleség és anya szeretnék lenni. Elmentem egy terápiára, ahol segítenek nekem. Még csak az elején járok, de a családom mindenben támogat, és tudom, hogy erős vagyok, és végig tudom csinálni. Mert szeretnék még boldog lenni. 

Indexkép: Myléne képe a Pixabay-en