A tapasztalatok azt mutatják, hogy a 10 év alatti gyerekek gyakrabban sérülnek, a 10 év felettiek pedig súlyosabban. A legtöbb égési sérülés forrázásból, és forró tárggyal való érintkezésből származik. A károsodás leggyakrabban a test felszínének kb. 20%-át érinti és legalább másodfokú mélységű (1%-nyi terület kb. a tenyerünk bőrfelszínének felel meg).

„Az égéssülés az egész szervezetet megbetegítő állapot. A legtöbb súlyosan sérült beteg az égésintenzív osztályra kerül. Mivel a sérülés fájdalmas, ezért általában altatjuk a beteget segítve ezzel a gyógyulást és nem utolsó sorban, hogy csökkentsük a fájdalom érzetet. Emellett állandó megfigyelést, monitorizálást igényelnek, valamint a sebek naponkénti átkötését, amelyet ugyancsak altatásban végzünk. Különösen ügyelni kell égett betegnél a felülfertőződés elkerülésére, a nyitott bőrfelület utat engedhet különböző bakteriális, vagy gombás fertőzések megtapadásához” – mondta el Dr. Bene Ruzsena a Bethesda Gyermekkórház Égéssérült Gyermekeket Gyógyító Országos Központjának osztályvezető plasztikai sebésze.

Az égésintenzív osztályon az esetek nagy százalékában hosszú időt tölt el a beteg. Nagyon súlyos sérüléseknél az orvoknak nap, mint nap életmentő műtétek sorozatát kell elvégezniük. Ha sikerül stabilizálni a beteg állapotát, megkezdődik az akár egy életen át tartó utógondozás, a rehabilitáció.

 „A betegek ellátása nagyon összetett, költségigényes, a rehabilitációs idő nagyon hosszú, jelentős anyagi terhet ró a családokra, a társadalombiztosításra. Azoknál a betegeknél, akiknek az intenzív kezelés után állapotuk kielégítő, még közel nincs vége a megpróbáltatásoknak, ugyanis korrekciós műtétek sora következhet, ami igen megterhelő a beteg és a család számára. Ezek a műtétek a legtöbb esetben azonban megkerülhetetlenek, ugyanis a bőr gyógyulása során hegek (húzóhegek) képződnek, amik a végtagokat akadályozzák a megfelelő mértékű mozgásban, nyújtásban.  Ezeket műtéti úton lehet korrigálni, kezelni. További nehézséget okoz, hogy az égéssérülés gyakori szövődménye az izmok és inak összehúzódása; ezt speciális eljárásokkal, műtétekkel, gyógytornával tudjuk kezelni” – osztotta meg tapasztalatait Dr. Bene Ruzsena.

A sérülést elszenvedő gyermek lelki megpróbáltatásairól sem szabad megfeledkezni. A testkép – és így sok esetben az énkép is – megváltozik és még a legjobb plasztikai eljárások mellett is nyoma marad az égésnek.

„A fizikai állapot javítása mellett a lelki segítségnyújtásra is nagy szükség van. Az új, sérült külső feldolgozásában pszichológus, szociálpedagógus, lelkigondozó segít a betegnek és családjának egyaránt. A legtöbb ilyen sérült alacsony szociokulturális közegből érkezik, ahol a gyermek visszafogadása a családba sok esetben gondot jelenthet. Így a rehabilitáció során többek között az is feladat, hogy segítsük a gyermek visszailleszkedését a megszokott környezetébe, közösségébe” – tette hozzá Dr. Bene Ruzsena.

Az információs anyag összeállítása a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház szakértői segítségével készült.