A Parvo B12 leggyakrabban a 3-12 éveseken jelentkezik típusos formájában. A fertőzés cseppfertőzéssel terjed, sokszor tüneteket sem okoz. Egyes statisztikák szerint a felnőttek 50 százaléka átesett valamikor a betegségen. Leginkább télen és tavasszal jelenik meg.  Lappangás ideje 4-14 nap, ezidő alatt a beteg tünetmentes, de már fertőzheti a környezetét. A kezdeti tünetek változóak, lehet láz, torokfájás, kötőhártyagyulladás, bágyadtság, izomfájdalmak, hasi panaszok, fejfájás. A jellegzetes arcpír (melyről a lepkehimlő nevet kapta a szülőktől) is lehet első tünet. A kisgyermek arcának két oldalán pillangószárnyra hasonlító, összefüggő, lángoló vörösség jelenik meg, mely több napon át fennáll. Ezt követően a törzset, végtagokat változékony küllemű kiütések borítják el, melyek erősen viszketnek. A testen lévő kiütések több napig fennállnak, elmúlhatnak, majd újra megjelenhetnek. A betegséggel együtt járhat izületi fájdalom, mely legerősebb a mozgás kezdetekor. (elsősorban a csuklóban, kézben és a térdben). Az izületi panaszok lányoknál gyakoribbak, és a felnőtteknél az esetek nagy százalékában megjelennek. Előfordul, hogy hónapokig fennállnak vagy visszatérnek a fájdalmak.

Ez az alapvetően ártatlan vírus veszedelmessé válhat a magzat számára, ha egy kismama betegszik meg, és a placentán keresztül a magzatát megfertőzi. Ez az esetek 30 %-ában fordul elő, és a terhesség első hónapjaiban vetéléshez vezethet. A fertőzött várandós tünetei eltérhetnek a szokványostól, például jelentkezhet hirtelen fellépő vérszegénység formájában.

Egy tanulmányban ahol a Parvo B19-ben megbetegedett  terhes nőket vizsgáltak, azt tapasztalták, hogy a nők 84%-a, aki eljutott a terhesség végéig, egészséges gyermeket hozott a világra és ezeknél a gyermekeknél a későbbiekben sem tapasztaltak fejlődési problémákat. Mindenesetre azok a fiatal várandósok, akik környezetében lepkehimlős beteg van, és  magukon izületi fájdalommal járó kiütést észlelnek, tájékoztassák az orvosukat erről.

A Parvo B19 elsősorban a fiatal vörösvértesteket fertőzi meg, ezért a krónikus vérképzőszervi betegségekben szenvedőknél, elsősorban a vörösvértest veleszületett rendellenességeiben veszélyessé válhat a betegség.

A betegség diagnózisa a klinikai kép alapján legtöbbször felállítható, de ellenanyag (immunglobulin) vizsgálattal is lehet igazolni. A laboratóriumi vizsgálatra a mindennapokban azonban nincsen szükség.

Mivel az erythema infectiosum vírus okozta, enyhe betegség, legfeljebb csak tüneti kezelésre van szükség. Nagyon magas láz esetén lázcsillapítót lehet adni, de tilos a  salicylatok és származékainak (Kalmopyrin, Aszpirin) adása. Viszketés esetén valamilyen allergia elleni szer használható, bár sok eredmény nem várható tőlük. A viszketést csillapíthatjuk szódabikarbónás leöblítésekkel, homeopátiás szerekkel is. A Staphysagria C, CH 15, Lycopodium C, CH 15  hasznos kiegészítője lehet a kínzó viszketés csillapításának. Izületi fájdalomban sokat segít a homeopátiás Rhus toxicodendron C,CH 15. Ezeket a szereket napi 1-3 szor lehet bevenni a tünetek intenzítása szerint. A homeopátiás golyókból egy alkalommal annyit adunk, ahány éves a gyermek, de maximum öt szemet. A golyócskákat nem lenyelni, hanem elszopogatni, vagy vízben oldani kell.

Sokan tagadják a nagy dózisú C-vitamin támogató hatását a vírusfertőzések leküzdésében, a több évtizedes tapasztalatom azt mondatja velem, ilyenkor érdemes szedni napi 300-1000mg C vitamint. Ugyancsak hasznosnak tartom az immunrendszer erősítését betegség alatt, elsősorban alternatív (homeopátia, gyógynövények, stb.) módszerekkel. A homeopátiás  Echinacea D, C, CH 4-6 tartós adagolása erősíti a védekező rendszert, míg a  Vincetoxin C, CH 9  vírus ellenes hatása segíthet a  fertőzés leküzdésében.

Egyes vélemények szerint a kiütések megjelenésekor már nem fertőz a beteg, de ez teljes bizonyossággal nem állítható, ezért nem javasolt a közösség látogatása, amíg tünete, főleg kiütése van a gyereknek.

Összefoglalva

Az erythema infectiosum, ötödik betegség, lepkehimlő, pillangó betegség legtöbbször egy enyhe, könnyen lezajló, szövődmény nélkül gyógyuló fertőző betegség, mely az utóbbi évtizedekben mintha gyakrabban válna nyilvánvalóvá, láthatóvá.

A ritkán előforduló és elsősorban egyéb alapbetegségben szenvedő embereken felléphetnek  súlyosabb formái vagy szövődményei, de az esetek nagy-nagy többségében maradéktalanul gyógyul.
 

Dr. Sebő Zsuzsanna
gyermekgyógyász, homeopata
orvostanácsadó

Fotó: krzysztofniewolny / Pixabay