Norvégiában a mellrák alapos szűrő programját 1996-ban kezdték el és 9 év alatt az ország egészére kiterjesztették. A halálozási rátát meghatározták az egyes csoportokban. A legfontosabb megfigyeléseik a következők voltak: A szerzők 40.075 emlőrákos asszony adatait elemezték. A halálozási ráta 7,2% volt 100 000 egyénre és évre számítva. Az arány az 50 és 69 évesek között rosszabb volt, azaz 25,3% volt 100.000 lakosra számítva. Az évenkénti szűrésen részt vettek között a halálozási ráta 28%-kal csökkent, szemben a szűrés nélküli csoportban, amely csak 18,1%-ra mérséklődött a korszerű kezelés hatására.

A emlőrák tüneteit már az egyiptomi papirusztekercseken is leírták, a betegség megelőzése és gyógyítása korunk orvostudományának egyik legnagyobb feladata. Magyarországon 2004-ben 2285 nő halt meg ebben a rettegett betegségben, a számítások alapján azonban 1,26 millióra teszik a veszélyeztettek számát! Az emlőrák rendkívül heterogén betegség nem csak kialakulása, mérete, kiterjedése, de lefolyása alapján is. Abban azonban minden tanulmány megegyezik, hogy a korai felismerés, a legalább évente elvégzett, nem fájdalmas emlőszűrés lényegesen csökkentheti a betegség halálozását. A megelőzés, a betegség kialakulásának jobb megismerése miatt a kutatások egyik fontos iránya az, hogy keressék azokat a rizikófaktorokat, amelyek a betegség létrejöttében és biológiai tulajdonságaiban szerepet játszanak. A genetikai (örökletes) és szerzett faktorok egész sorát sikerült már megtalálni. Az utóbbi időben vetődött fel, hogy ez a kórkép a pajzsmirigy betegségeivel is kapcsolatban lehet. A gyanú, hogy a két betegség összefügghet, tulajdonképpen régi keletű.  Beatson már 1896-ban megfigyelte és leírta, hogy emlőrákos betegeinek kezelése pajzsmirigy kivonatával előnyösnek bizonyult (Lancet 1896, 2: 104).  Ez a korai megfigyelés feledésbe merült és csak a legújabb statisztikai adatok hívták fel a figyelmet arra, hogy a pajzsmirigy betegségei gyakran társulhatnak mellrákkal. Eddig azonban arra gondoltak, hogy csak véletlen egybeesésről lehet szó. A két mirigy felépítésének, működésének, immunológiájának jobb megismerése arra ösztönözte a kutatókat, hogy górcső alá vegyék ezt a fontos problémát. Japán szerzők 1982 óta vizsgálták a két betegég kapcsolatát és azt találták, hogy a mellrák előfordulási rátája magas a pajzsmirigybetegekben (16,4%). Azt is kimutatták, hogy 201 emlőrákos betegből 33 betegnek pajzsmirigyműtéte is volt. Jóllehet a pajzsmirigy gyulladásos betegségei és az emlőrák közötti közvetlen kapcsolatot eddig nem bizonyították, de a csökkent pajzsmirigyműködés (hipotireózis) és a daganat rosszindulatúságának foka között összefüggést tudtak igazolni. 2009 nyarán jelent meg ugyanis az a tanulmány, amelyben a szerzők azt vizsgálták, hogy az emlődaganat sejtjei egérbe ültetve miképpen viselkednek (Martinez-Oglesisa O. és munkatársai, Plos, 4, 1-10, 2009). Azt a meglepő felismerést tették, hogy azokban az egerekben, amelyeknek a pajzsmirigyük csökkent működésű volt, a daganatsejtek lényegesen gyorsabban növekedtek és vezettek az állatok pusztulásához. Miután a hipotireozis fő oka hazánkban is az autoimmun pajzsmirigybetegség, ezért a két betegség egyikének meglétekor minden esetben kell vizsgálni a másik esetleges meglétét. A csökkent pajzsmirigyműködés kezelése előnyös lehet az emlőrákos betegek számára.
 

1. Az emlőrák rendszeres szűrése, a korai diagnózis javítja jelentősen a túlélési esélyeket. A mammográfia alapvető segítséget nyújthat a korai felismerésben (1.ábra)
2. A pajzsmirigy megbetegedései esetén feltétlen gondolni kell emlőrák veszélyére, és fel kell hívni a figyelmet a mammográfia szükségességére.