Bármennyire is hihetetlen, ez az ember 1 évvel ezelőtt én voltam, egy roncshalmaz. Nem tudom honnan jött, jött és végigsöpört az életemen, mindent felborított, fél évig „halottá” tett.

Nap mint nap törtek rám a pánikrohamok, akár többször is. Ilyenkor izzadtam, szédültem, hányingerem lett, pulzusom jóval 100 felett zakatolt, remegni kezdtem…féltem, hogy az egyik pillanatról a másikra vége az életemnek. A betegség nem válogatott, bárhol rám törhetett a roham, mindenféle előzmény nélkül. Odáig fajult a dolog, hogy ki se mertem menni az utcára. Mert féltem, amint kilépek az ajtón rosszul leszek.

Orvosról orvosra jártam, hiszen akkor még nem tudtam, hogy pánikbetegségben szenvedek. Kivizsgáltak tetőtől – talpig. Voltam EKG- n, szívultrahangon, 24 órás holter vizsgálaton,…persze nem találtak semmit. Ám ez engem nem boldogított. A tünetek egyre erőteljesebbé, és gyakoribbakká váltak. Teljes kétségbeesés lett úrrá rajtam. Háromszor hívtam ki egy héten belül éjszaka az ügyeletet, s itt tapasztaltam meg először életemben, hogy milyen érzés az amikor az embert hülyének nézik. Öngyilkos akartam lenni, elértem a padlót, innen már nem volt lejjebb, csak felfelé vezethetett az út. Elhatároztam magam. Nem hagyom magam legyőzni. [Ekkor már sejtettem, hogy nincs szervi bajom, hanem egy általam eddig még ismeretlen betegségben szenvedek].

Október 9-én felkerestem egy pszichológust. Ő a beszélgetésünk után 100%-ra mondta, hogy pánikbetegségben szenvedek. Kicsit megnyugodtam, megtettem az első lépést a gyógyulás felé. Pszichoterápiás és gyógyszeres kezeléssel kezdtem kilábalni a bajból. Végre nem voltam saját magam ellensége. ÚJJÁSZÜLETTEM! Soha nem voltam még ennyire boldog, hogy élek. Nem túléltem, hanem végre megint átéltem a napokat.

Ugyanakkor nehéz arról beszélni, hogy mi zajlott le bennem –e pár hónap alatt. Azt viszont biztosan tudom, hogy a betegséget nem a gyógyszer, hanem én győztem le. A gyógyszer „csak” a kezdőlökést adta meg. Mikor jött a roham összeszedtem magam és a pszichológusom tanácsát követve elkezdtem 500- tól visszafelé számolni, hogy eltereljem a gondolataimat. Százszor kudarcot vallottam, de a százegyediknél megtudtam fékezni magam, s nem kapott el a pánik. Ez a sikerélmény megerősítette a lelkem. Éreztem, hatalmas eredményt értem el. Életemben először LEGYŐZTEM!

A gyógyulásom másik mozgatórugója a stressz mentes életmód volt. Próbáltam nem annyit foglalkozni a problémákkal, körülményekkel. Csak pont annyit, amennyit valóban megérdemeltek.

Magánéletemben a Szerelmem nagyon sokat segített, s hatalmas türelemmel, Szerelemmel viseltetett akkor is irántam. Ezúton is szeretném megköszönni neki, hogy akkor is kitartott mellettem. Köszönöm!

Köszönöm a Pszichológusomnak is, hogy mindig számíthattam rá. Lazábban fogtam fel a dolgokat, tudatosan mindennek a jó oldalát kerestem.

Ma már azt mondhatom legyőztem a betegséget. Boldogan élem életem minden pillanatát. Mindenkinek üzenem aki el van keseredve. Ez a betegség LEGYŐZHETŐ!

Hosszú és rögös út vezet a gyógyulásig, de bátran fel kell venni a kesztyű. Nincs könnyebb célpont mint a hitehagyott ember. Bízzunk magunkban, higgyünk a gyógyulásban.