A pápa veszélyeztetett a tüdőgyulladás szempontjából

A WHO adatai szerint a világon a 7. leggyakoribb halálok a tüdőgyulladás, még napjainkban is. Nem egyenlő arányban fordul elő a kórkép legyengült állapotú egyének és erős immunrendszerrel rendelkezők között, illetve az életkor tekintetében is különbségek mutatkoznak. Érthető okokból idősebb korban, legyengült immunrendszerű egyéneknél, csecsemőkorban, vagy koraszülötteknél lehet különösen veszélyes a tüdőgyulladás, mert gyakran a jellegzetes és látványos tünetek nélkül fejlődik ki. Az idős emberek tüdőgyulladása esetén például sokszor hiányzik a másoknál jellemző magas láz. További tipikus tünet lehet még a száraz vagy váladékos köhögés, a köpetürítés, a mellkasi fájdalom, a légzési nehézség, a végtagfájdalom, a szédülés, a fejfájás. Ha viszont egy idős ember ilyen erős tünetek nélkül, de ismert ok nélkül ágyban marad, gyenge, esetleg félrebeszél vagy zavarttá válik, mindig gondolni kell tüdőgyulladásra.

Az immunrendszer sérülékenysége Ferenc pápánál különösen indokolt, a vezető erősen hajlamos a tüdőfertőzésekre, ugyanis a BBC cikke szerint felnőttként mellhártyagyulladásban szenvedett, és 21 éves korában eltávolították egyik tüdejének egy részét.

Mi okozhatja a tüdőgyulladást?

A tüdőgyulladást (pneumóniát) leggyakrabban baktérium vagy vírus okozza, de kiválthatják paraziták, belélegzett gőzök, gázok, illetve akár a légzőrendszerbe került idegentest is. A tüdőgyulladásoknak 60%-át okozzák baktériumok, ezen megbetegedéseknek a halálozása a többi kórokozó által kiváltott megbetegedésnek akár a 2-3-szorosa is lehet. Magyarországon a teljes antibiotikum-fogyasztásnak mintegy a tizedét a tüdőgyulladások kezelésére használják fel.

A pápa esetében az információk szerint ún. kétoldali tüdőgyulladásról van szó, ami azt jelenti, hogy az egész szerv érintett a betegségben. Ha a tüdőgyulladás csak foltszerűen helyezkedik el a tüdőben és a gyulladás a légutak menti szövetekben terjed, bronchopneumoniáról van szó, ez a legenyhébb forma. Amennyiben a tüdőnek csak egy lebenyét érinti a gyulladás, amely nem tör át a lebenyhatáron, akkor lebeny-tüdőgyulladásról van szó. Ha pedig a gyulladás a tüdő kötőszövetes vázát érinti interstitiális (szövet közti) tüdőgyulladásról beszélünk.

Ezt a megkülönböztetést azért fontos ismerni, mert bár a tüdőgyulladás tünetei hasonlóak lehetnek az egyes fajták esetében, a kezelési mód jelentősen eltérhet a különböző típusok között. Az időben történő diagnózis és a megfelelő kezelés kulcsfontosságú a gyorsabb gyógyulás és a súlyos szövődmények elkerülése érdekében.

A kivizsgálás és a kezelés lehetőségei

A pontos diagnózis felállításához és a helyes terápia kiválasztásához mielőbb tüdőgyógyász szakorvoshoz kell fordulni.
- A tünetek sokszor egyéb felsőlégúti megbetegedésekre is utalhatnak, így első lépésként nagyon fontos elkülöníteni a hasonló tünetekkel járó kórképektől a tüdőgyulladást. Ehhez az orvosi kivizsgáláson túl szükség van mellkasröntgenre és laborvizsgálatokra is – hangsúlyozza dr. Hidvégi Edit PhD, a Tüdőközpont gyermek- és felnőtt tüdőgyógyásza. – Ha pedig kiderül, hogy valóban tüdőgyulladás a diagnózis, a kezelés elsősorban attól függ, hogy mennyire súlyosak a tünetek, illetve milyen kórokozó okozta a tüdőgyulladást. A gyakori tévhitekkel szemben antibiotikumokra csak bakterális fertőzések esetén van szükség, ha vírus okozta a betegséget, ott az antivirális gyógyszerek segítenek. Minden esetben fontos viszont a megfelelő folyadékpótlás, kezdeti ágynyugalom és szükséges a tünetek kezelése is. A teljes gyógyulás több hétig tartó folyamat, ami annál hosszabb lehet, minél idősebb vagy sérülékenyebb a páciens. A panaszok megszűnését követően még több hetet vehet igénybe, míg a röntgenelváltozások is visszahúzódnak. Ráadásul még a megfelelő terápia és kezelés alkalmazása ellenére is előfordul, hogy néha tüdőgyulladás maradványai maradnak a tüdőben.

Dr. Hidvégi Edit gyermek- és felnőtt tüdőgyógyász szakértőnktől itt tudsz kérdezni.

Forrás: Tüdőközpont (www.tudokozpont.hu)

Nyitókép: depositphotos