A szívelégtelenség - vezető halálok a szív- és érrendszeri betegségek között

A szívünk működteti a szervezetünk vérkeringését, ha nem működik megfelelően, akkor a szervek oxigén- és vérellátása sem megfelelő. A szív a károsodott pumpafunkció miatt nem tud elegendő vért pumpálni a keringésbe, másrészt nem tud elegendő vért befogadni a keringésből, vagy akár mindkét eset is egyszerre fennállhat. Három típusa létezik a szívelégtelenségnek: csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség, a kis mértékben károsodott pumpafunkció és végül a megtartott ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség. A három típus közül ez utóbbi a leggyakoribb.

Mi vezethet a szívelégtelenséghez?

A csökkent ejekciós frakcióval járó szívelégtelenség esetén magának a szív izomzatának a működési zavaráról van szó. Ezt okozhatja például egy infarktus, ami során a szívizom egy része a vérellátás elégtelensége miatt elpusztul, vagy egy szívizomgyulladás, a szív fokozott terhelése vagy egyéb betegségek.

A megtartott ejekciós frakcióval járó esetben azonban azt mondhatjuk, hogy a kiváltó ok a szervezet egészének komplex betegsége, például a kettes típusú diabétesz, a magasvérnyomás-betegség, az elhízás, a COPD (egy krónikus és fokozatosan romló állapotot okozó tüdőbetegség), vagy az idősebb életkor.

Különböznek-e az egyes típusok tünetei?

A tünetek, panaszok azonosak lehetnek, a panaszok alapján nem lehet eldönteni, hogy melyik típusú szívelégtelenségről van szó. Sokféle tünet fordulhat elő, amelyekre érdemes odafigyelni: nehézlégzés, légszomj, ami fizikai terhelésre, de akár nyugalmi állapotban is jelentkezhet, vagy akár fekvő helyzetben is. Továbbá a fokozott fáradtságérzés, bokaduzzanat, alsóvégtagi vizesedés, a hasi folyadék felszaporodása, a száraz köhögés, köhécselés. A tünetek észlelésekor mielőbb fel kell keresni a háziorvost, aki kikérdezi a beteget, értékeli a panaszokat és a szükséges kardiológus szakorvoshoz irányítja. Amennyiben súlyos állapotról van szó, a beteg kórházba kerül.

Milyen vizsgálatok várnak a betegre?

A tünetek feltérképezését követően a kardiológus az egyéb kockázati tényezőket, háttértényezőket is felméri, kardiológiai alapvizsgálatra, speciális vérvizsgálatra, EKG-ra és szív ultrahang vizsgálatra kerül sor, amely eredménye mondja ki a végső diagnózist, hogy mely típusú szívelégtelenség áll fenn az adott betegnél. Ez azért is fontos, mert a két típus terápiája eltérő.

A kezelt és a kezeletlen szívelégtelenség és az életkilátások

A kezeletlen szívelégtelenség mindkét típusa veszélyezteti a beteg életkilátásait, progresszíven romló állapotot okoz: míg a csökkent ejekciós frakció esetében a szív- és érrendszeri problémák, a megtartott ejekciós frakció esetén inkább kísérő betegségek (vesebetegség, légzőszervi betegségek, cukorbetegség) okozhatják a beteg esetleges halálát is akár.

A kezelt betegség esetén az életkilátások a megfelelő terápia alkalmazásával és betartásával jobb lehet, javulhat a szív funkciója, a betegség kordában tartható, de ez nagymértékben függ a beteg hozzáállásától is. Jellemzően a fiatalabb betegek kevésbé szeretnek gyógyszert szedni, de szerencsére ez a betegség ritkább ebben az életkorban. Az 50-70 éves kor közötti betegekre jellemző leginkább a terápiahűség, míg az ennél idősebb korban az a jellemző, hogy a betegek elfelejtik a gyógyszert bevenni, segítségre van szükségük a gyógyszereléshez. Az is előfordul, hogy a betegek egy-egy jobb periódust élnek meg a betegségben, ezért úgy gondolják, hogy már nincs szükségük a gyógyszerre, elfelejtik bevenni, esetleg fel sem íratják a következő adagot – és ez sajnos az állapot rosszabbodását okozhatja.

A betegszervezetek szerepe

A szakorvosi vagy kórházi ellátáson kívül nagy szerepük van a szív- és érrendszeri betegségekkel foglalkozó betegszervezeteknek (pl. a SZÍVSN Országos Betegegyesület). A betegek és hozzátartozóik betegtájékoztató előadásokon vehetnek részt, életmód tanácsokat kaphatnak, de számos edukációs anyag is elérhető például a szervezet weboldalán.

A legfontosabb mégis az, hogy panasz esetén a beteg haladéktalanul forduljon orvoshoz, hogy az orvos szükség esetén tovább küldhesse a beteget szakvizsgálatra – így mielőbb megkezdődhet a kezelés. A kezelés egy hosszú távú programot jelent, ezzel tisztában kell lenni, de azzal is, hogy a terápia és annak fegyelmezett betartása az életet jelenti!