Melinda kisfiánál március 18-án jelentkeztek az első tünetek. Napokig magas láza volt, de mint mondja, a gyerekorvos Covidra hivatkozva nem fogadta őket.

”Mielőtt bementünk a kórházba, egész éjjel virrasztottunk mellette anyósommal, mert furcsán vette a levegőt alvás közben. Olyan volt mintha nehéz lenne neki a légzés. Ülve altattuk. Hajnalban egyszer megfogtam és sütött a bőre. 40.4 volt a hője. Hűtő fürdő levitte, de aznap már szinte semmit nem ivott, ezért délután bevittem őt a kórházba.” – kezdi felidézni a történteket az édesanya.

A 2,5 éves kisfiút egyből infúzióra kötötték. A vérben a gyulladásos érték alapján bakteriális fertőzést állapítottak meg, ezért antibiotikumot kapott. Emellett pedig két napig infúziót, mert nem akart inni. Az anyuka azt mondja, bár kisfiának minden tesztje negatív lett, mégis a Covid részlegen voltak, ilyen tünetekkel ugyanis, mint mondja, csak ott foglalkoznak most a gyerekekkel.

”Az első éjszaka szörnyű volt. Bent voltam vele, amíg próbálták a branült betenni neki, de hosszas próbálkozás után sem sikerült. Aztán az ujjából vettek vért. Megszúrták lent az ambulancián és fent az osztályon is, de nem sikerült. Majd bejött egy újabb nővér, és azt mondta, hogy majd ő megpróbálja, de menjek ki. Kintről hallgattam, ahogyan utánam kiabál. Én kint zokogtam ő pedig bent sírt.” – meséli a borzalmakat az édesanya.

fotó: Marsi Melinda

Melinda azt mondja, egész éjszaka folyamatosan jöttek kisfiához a nővérek lázat mérni és az infúziót ellenőrizni. Ő képtelen volt aludni, egész éjjel virrasztott kisfia ágya mellett. Három nap után Oli jobban lett, ezért hazamehettek.

Hiába mentek azonban haza, a kisfiú ugyanis két nappal később megint nagyon rosszul lett. Elkezdett hányni, és újra belázasodott. Édesanyja hiába itatta, Oli mindent kihányt. Segítségként anyósa volt mellette, aki a 6 éves nagytesóra vigyázott. Melinda férje munkája miatt épp külföldön volt.

”Aztán éjjel észrevettem, hogy hasmenése volt és nyakig olyan volt, a takaró, az ágy, minden. Amikor pelenkát és ruhát cseréltem, akkor felkelt és kétszer hányt. Aztán nem akart visszaaludni, úgyhogy újra jött egy nehéz éjszaka, mert hajnal 3-4 óra között le kellett jönni az emeletről. Mesét néztünk reggelig. Ekkor már ájulásig fáradt voltam, mert még az előző hetet sem pihentem ki.” – mondja az édesanya, aki reggel még bízott benne, hogy megúszhatják az újabb kórházi látogatást.

Fotó: Marsi Melinda

Sajnos azonban kisfia egyre rosszabbul lett. Az édesanya beszerzett pár dolgot a gyógyszertárból, de se a lázcsillapító-, se a hányás elleni kúp nem használt. Ezért újra összecsomagolta a holmijaikat.

”Amíg aludt, visszapakoltam a bőröndbe. Épp hogy megszáradtak a kórházból haza hozott frissen mosott ruhák.... pakolhattam vissza. 5ml folyadékot adtam fecskendőből 5 percenként. Be volt állítva az időzítő. Amikor keveseket adtam nem hányta ki. De nagyon kevésnek találtam ezt a folyadékot láz mellett. Megijedtem, mert vagy 3 órát aludt. Aztán felkelt, de rá egy órára újra kába volt. A kanapén dőlt jobbra-balra. Akkor eldöntöttem, hogy nem várok tovább egy percet sem. Indulunk.” – idézi fel a történteket Melinda.

Azt mondja, a nagyfia eközben sírva könyörgött, hogy ne menjenek el újra. Rá addig Melinda anyósa vigyázott. Az édesanya odakészített az autóba egy edényt és egy törölközőt, hogy felkészüljön, ha esetleg hány a kisfia. A kórházban most is ugyanarra az emeletre kerültek, csak egy másik osztályra: a fertőző osztályra.

fotó: Marsi Melinda

A Covid gyorsteszt után vizsgálatok sora következett, a branül szúrásnál pedig megint ki kellett mennie az édesanyának, addig kitöltött minden szükséges papírt.

”Gyanították, hogy rota vagy calici. De kellett székletminta ahhoz, hogy meg tudják állapítani. Sajnos nehezen tudta összegyűjteni a székletét, mert annyira folyékony volt a kakija, hogy felszívta a pelus. Végül két pelenkából szedtem a kis tárolóba. délután jöttek vissza, és akkor mondták, hogy igazoltan rotavírus.”

A szobában egyedül voltak, kisfiának rácsos ágya volt, Melinda pedig egy emelettel feljebb, az anya szállón kapott ágyat.

”Semmiképp nem akartam otthagyni. Már kitaláltam, hogy a széken ülve, az asztalra borulva fogok aludni. De 5 percig se tudtam úgy ülni. Olyan műanyag szék volt, aminek az ülő része mélyebb volt és nem tudtam rendesen úgy ülni, hogy le tudjak borulni előre az asztalra. Úgyhogy ültem mellette pár órát. Újra lázas volt. Kértem gyógyszert aztán megvártam, hogy lemenjen a láza és felmentem az emeletre aludni. Azt mondták, hogyha bármi van, telefonon hívnak. Legyen a telefon mellettem hangosra állítva.”

fotó: Marsi Melinda

Melinda nagyon bízott benne, hogy hamar hazamehetnek, de kisfia nem volt jól. Lázas volt, folyamatosan hányt, keveset ivott és olyan erős hasmenése volt, hogy a kádban kellett levetkőztetni. Azt mondja, Oli keveset sírt, inkább nagyon levert és erőtlen volt.

”Végig nagyon gyenge volt. Feküdt egész nap. Még ülni sem akart. Pedig voltak ott játékai, de egész nap csak feküdt és nézte a mesét. Sokat aludt. Napközben végig mellette ültem. Próbáltam viccelni neki meg mondókáztam. Apukáját és a testvérét hívtuk videóhívásban.”

Egy nap telefonált a nagymama, hogy a 6 éves nagytesó, Dominic is mindent kihány. Melinda akkor teljesen összetört. Úgy érezte, hogy beleőrül a tehetetlenségbe. Ráadásul aznap délután Oli is nagyon rosszul lett. Végre evett egy kicsit, de amikor be kellett adni neki a gyógyszert, akkor mindent kihányt.

”Amikor bejött a nővér, mondtam, hogy Oli mindent kihányt a gyógyszer miatt. Kérdezte, hogy hol a hányás. Mondtam, hogy kiöntöttem és akkor nagyon letolt. Azt mondta, hogy neki azt látni kellett volna meg amúgy is eldugulhat a mosdókagyló, stb. Különben udvariasan beszélt velem, csak én már nagyon nem voltam jól lelkileg. Akkor elkezdtem sírni. Nagyon reménytelennek éreztem már mindent.”

fotó: Marsi Melinda

Azt mondja, hogy négy órán keresztül sírt, végül egy gyógynövényes nyugtatóval sikerült egy kicsit megnyugodnia.

”Olika is látta, hogy sírok, és azt kérdezte: anya sírsz? Ki bántott téged? Annyira édes volt! Bent többször ágyneműt kellett cserélni. Kétszer az ágyba hányt. Meg többször kifolyt a kaki is. Állandóan öltöztetni kellett. Egyszer hányás miatt kellett gyorsan lefürdetni, mert a haja is olyan lett, fekve hányt. Máskor meg a kaki folyt neki mindenhova és azért kellet lefürdetni.”

5 nap után végül hazamehettek. Közben férje is hazaérkezett Angliából.

”Ezt is szörnyű volt megélni, hogy 2.5 hónapja nem láttuk és nem vagyunk otthon, amikor hazaér.”

A nagyfiú szerencsére hamarabb túlesett a betegségen, bár őt is megviselte, kórházba nem kellett mennie. Neki ugyanis volt védőoltása. A család évekkel ezelőtt Angliában élt, Dominic ott született, így ő ott kapta meg az összes csecsemőkori védőoltást. Az édesanya azt mondja, a rotavírus elleni oltás kint ingyenes volt, így nem is gondolkodtak rajta. A kisebbik fiuk, Olivér 6 hetes volt, amikor hazaköltöztek, így ő a legtöbb oltását itthon kapta meg.

fotó: Marsi Melinda

”A védőnőt és a gyerekorvost kérdeztem mindig oltás ügyben. A rotavírus elleni oltás nem olcsó, ezért kérdeztem, hogy mennyire javasolt. A gyerekorvos azt mondta, hogy csak pár fajtája ellen véd, ezért végül nem kértem. De ha most kellene döntenem, hogy beadatom-e, akkor nem lenne kérdéses, hogy igen. Alábecsültem ezt a vírust és nem kaptam megfelelő tájékoztatást a veszélyeiről, és hogy milyen gyorsan és könnyen elkapják a gyerekek. Nem az agyagiakon múlt és emiatt még inkább bosszant, hogy amiért nem voltam tájékozott, ilyen beteg lett a gyerekem.” – zárja szavait az édesanya.

A 2,5 éves Olivér már jobban van, de még hónapokig is eltarthat, mire teljesen meggyógyul.

”Sokáig nem ihat egyszerre nagy mennyiséget, mert nem tud felszívódni és kihányja. A beleket nagyon megviseli ez a betegség. Idő kell, mire regenerálódik, és mire visszaszokik az ételekhez.”

fotó: Marsi Melinda

Az édesanya azért mesélte el történetüket, mert szeretné, ha más nem járna így, mint ők. Szeretné, ha az emberek tudnák, hogy ez nem egy sima hányás-hasmenés, hanem annál sokkal komolyabb betegség. Ami egy egyszerű védőoltással megelőzhető.

Indexkép: Marsi Melinda fotója