Milyen egyszerű lenne, ha létezne egy pszichoterápia-pirula, amit csak bekapnánk, és minden lelki bajunk megszűnne: türelmesebbek lennénk a gyerekünkkel meg a társunkkal; teljesen nyugodtak lennénk a vizsgák előtt vagy a munkahelyi gyűléseken; megszeretnénk a munkahelyünket; nem fájna a szakítás, ha a kedvesünk lelépne; elmúlna a depressziónk, a pánikunk, a konfliktusaink.

De ez a pirula nem létezik, és ettől minden bonyolultabb lesz.

Miért is megy el valaki pszichológushoz?

Az utóbbi időben az emberek egyre nyitottabbak arra, hogy pszichológushoz forduljanak, viszont még mindig azt tapasztalom, hogy sok esetben nem tudják pontosan, hogy mi is történik egy pszichológiai tanácsadás vagy egy terápia során. Azt néha sejtik, hogy megoldódhatnak bizonyos problémáik, vagy enyhülhetnek bizonyos tüneteik, de a többi információ sokszor bizonytalan vagy téves. Ebből kiindulva, nehéz is pszichológushoz fordulni, hiszen ha nem tudjuk, hogy miben segíthet, akkor nem is kérjük a segítségét. Egyesek azért mennek pszichológushoz, mert a családorvos vagy a pszichiáter javasolja, mások azért, mert ismernek valakit, aki már volt pszichológusnál és javult az állapota, másokat a család vagy a barátok küldenek el, amikor úgy érzik, hogy ők már nem segíthetnek. Persze, megtörténik az is, hogy valaki egyénileg utánaolvas és megkeres egy pszichológust, de ez egyelőre ritkább eset.

Mikor kér valaki pszichológiai segítséget?

Gyakran akkor jut el valaki pszichológushoz, amikor már nagyon sürgős lenne a probléma megoldása. Lehetséges, hogy előtte összejárta az orvosokat vagy sok időn keresztül önismereti könyveket böngészett, esetleg internetről próbálta megtudni, hogy hogyan oldhatná meg a problémáját. Olyan személy is fordult már hozzám, aki azelőtt a pszichológustól való félelme miatt hosszú ideig tűrte a tüneteit és csak akkor lett bátorsága terápiára jönni, amikor a probléma már nagyon elviselhetetlen volt. Pedig milyen egyszerűen megkímélhette volna magát a szenvedéstől, ha hamarabb kér segítséget. Természetesen ilyenkor is sikeresen segíthet a pszichológus, de kellemetlenebb a kliens számára az addig elszenvedett idő, vagy akár a probléma is súlyosbodhat.

Ilyen esetben, ha a probléma már rég fennáll, esetleg szorongást okoz a kliens számára, természetes, hogy arra vágyik: bárcsak kapna egy pszichoterápia-pirulát, amitől minden kellemetlenség egyszerre megszűnne. Ezért kerülnek sokan pszichiáterhez, ahol van megoldás anélkül, hogy ki kelljen önteniük a lelküket: egy pirula. Csakhogy egyes esetekben, ha az illető személy nem fedezi fel a problémája gyökerét és nem dolgozza fel azt, akkor a pirula abbahagyásával a probléma visszatérhet. Ez tény. Természetesen vannak betegségek, amikkel helyesebb pszichiáterhez fordulni és esetleg utána vagy ezzel párhuzamosan lehet vállalni a pszichoterápiát. De ez egy másik lapra tartozik.

Hány találkozásból áll a pszichoterápia?

Ezt a kérdést majdnem minden kliensem felteszi, aki addig soha nem volt pszichológusnál. És jogos ez a kérdés, mert egyrészt majdnem mindig sűrgős a probléma megoldása, másrészt anyagilag sem mindegy, hogy valakinek 5 vagy 50 találkozót kell kifizetnie.

Előre megmondom, hogy erre a kérdésre nincs egyetlen pontos válasz. A terápia hosszúsága több tényezőtől függ, többek között a következőktől:

• a probléma súlyossága
• a kliens igényei (min szeretne dolgozni, mit szeretne elérni a terápia végére)
• a kliens motivációja (mennyire tud bevonódni a terápiába)
• az esetleges újabb felvetődő kérdések a terápia során, amire a kliens megoldást szeretne

Azt talán még fontos tudni, hogy rövid számú találkozással (10-15 alkalom) is lehet eredményeket elérni, sőt, gyakran jó és gyors eredményeket, de ha a probléma mélyebb, akkor a visszaesés esélye nagy. A hosszabb távú terápiával esély adódik a probléma mélyebb gyökereinek a felfedezésére, a kliens erőforrásainak megtalálására és használására, ennek következtében a visszaesés lehetősége csökken vagy megszűnik.

Mit (nem) tehet a pszichológus?

A pszichológus nem ad tanácsot. Aki abban reménykedik, hogy elmegy terápiára és a pszichológus „megmondja, hogy mit tegyen”, az csalódni fog. A pszichológus szerepe abban áll, hogy különböző módszerekkel segít a kliensnek felfedezni a problémát, esetleg annak okait, gyökerét és elkíséri a klienst a változás útján, tükröt tartva vagy más szemszöget mutatva a gyógyulás lehetőségeiről.

A kliens helyzetét és a pszichológus szerepét a kettejük kapcsolatában, a legjobban egy mese mutatja be, amelyet Nossrat Peseschkian, a pozitív pszichoterápia atyja írt le:

„Volt egyszer egy ember, aki nagyon sok ideig állt féllábon. Természetesen egy idő után ez a helyzet kezdett kényelmetlen lenni: az izmai elzsibbadtak és a lába, amelyen állt, elkezdett fájni. Lassanként kezdte elveszíteni az egyensúlyát. És már nem csak a lába fájt, hanem az összes izma görcsbe rándult és fájdalma egyre nőtt. Ez a nyomás egyre elviselhetetlenebb volt, és az ember segítségért kiáltott...

Arra járt egyik szomszédja, aki azt ajánlotta, hogy gondoljon arra, milyen jó dolga van neki, aki legalább egyik lábán állhat, mert milyen sokan vannak, akiknek egy lábuk sincs.

Egy másik arra járó azt javasolta, hogy képzelje el, hogy ő csak egy tollú és ettől könnyebb lesz állni azon az egy lábon. Minél jobban koncentrál, annál jobban enyhül majd a fájdalom.

Egy idős bölcs mindezekhez hozzátette: ’Az idő mindent megold, fiam!’

Hiába volt minden jótanács, a fél lábon álló ember fájdalmai csak nem csökkentek, sőt, egyre rosszabbul érezte magát.

Hosszú idő után arra járt egy vándor, aki - látva a szenvedéseit - megkérdezte: „Mondd, miért állsz te egy lábon? Ott van a másik lábad is, állj rá és máris jobban leszel.”

A pszichológus a vándor, aki megmutatja, hogy van másik lábad is, és elkísér az utadon, ameddig újra tudod azt használni. A találkozások végére megtanulod, hogy hogyan használd minden esetben mindkét lábad.

Fotók: Andy Newson