Karácsony előtt egy nappal lepett meg a CsaládiNet és Szopper Zsófi ezzel a cikkel, no meg a benne foglaltakkal. Eszerint általános a magyar családokban, hogy a férfi csak megkeresi a pénzt, utána már nem érdekli az egész, és az asszonyra tolja a pénz beosztásának, sőt befektetésének a felelősségét is. A nők pedig rendszeresen le is csapják ezt a magas labdát, tehát Magyarországon az az általános, hogy a férfi megkeresi a pénzt, de a nő kezeli - még a befektetések szintjén is. 

Zsófi minden bizonnyal az ügyfeleinél szerzett személyes tapasztalatokra alapozta az interjúban szereplő megállapításait, ez azonban szerintem nem alkalmas arra, hogy általánosításokba bocsátkozzunk.

Én inkább másra hivatkoznék. Például olyan tanulmányokra, felmérésekre, amelyeket a Magyar Nemzeti Bank csapata végzett a magyar családok pénzkezelési szokásairól, ill. azokra az egyéb tudományos munkákra, kutatásokra, amelyeket tudományos igénnyel végeztek el azok a kutatók, akiknek ilyen irányú munkáját a PSZÁF, vagy éppen az Állami Számvevőszék támogatta. Ezek alapján pedig a következő tények állapíthatók meg: 

• a férfiak még mindig általában többet keresnek, mint a nők
• pénzügyek terén a magyar társadalom még mindig macho szemléletű, tehát ezen az alapon a több pénzt hazaadó férj igenis igényt tart arra, hogy ő hozza meg a végső döntést a család nagyobb összegeket érintő pénzügyeiben,
• a befektetések, biztosítások tipikusan ebbe a körbe tartoznak
• amikor a családok azt állítják, hogy a pénzt a feleség keresi, az ellenőrző kérdések rendszerint azt mutatják, hogy ez a döntés zömével a konyhapénz beosztására korlátozódik, ill. arra, hogy a csekkeket a feleség adja fel a postán
• a családi kasszába mindkét fél beleadja a fizetését, de a férfi jellemzően többször dönt arról "saját hatáskörben", hogy ő mikor vesz ki a kasszából, míg a feleség sok esetben csak a férj tudtával vehet ki onnan pénzt, netán előre meghatározott összeget kap egész hónapra.

Az kétségtelen tény, hogy ennek alapján lehet keseregni a nők pénzügyileg hátrányosabb helyzete fölött, de a macho társadalmi beidegződései miatt ezt a nők is természetesnek veszik, sőt ők maguk is kiszálgálják ezt a szitut. Szóval az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez sokszor a nők számára is kényelmes, felelősségmentes helyzetet teremt. 

A másik tény, amit még itt meg szeretnék említeni: nem tudom, ki követi figyelemmel Csapó Ida Gazdag nők c. weboldalának a fejlődését. Az egész weboldal arra a felismerésre épült, hogy a magyar nők nem tudatosak pénzügyileg, nincs saját pénztárcájuk, mert az egész társadalmi elvárásrendszer, amiben felnőttek, ezt nem teszi lehetővé. Ida abból él, hogy a nőket segíti abban, hogy nekik is legyen annyi tudásuk, motivációjuk és képességük, hogy végre egyenrangúként vehessenek részt a család pénzügyeinek intézésében - legyen az a konyhapénz elköltése, vagy éppen a gyerek továbbtanulási alapjához szükséges befektetési portfólió kezelése. (Nem mellesleg hasonló céllal dolgozom én is, csak én az egész család számára kínálok játékos fejlődási lehetőségeket.) 

A korrektebb összkép kialakítása érdekében tennék egy javaslatot is: indítsunk sorozatot arról, ki hogyan látja ma a nők pénzügyi helyzetét a családban. Ennek első állomásaként javaslom, hogy készítsünk interjút Csapó Idával. Biztosan lenne mondanivalója a témában.

Fotó: freedigitalphotos.net