A minap kaptam egy kérdést. A baba nem emelte megfelelően a fejét. A gyerekorvos ezt észlelte, és terápiát javasolt a picinek. Anyuka kérdése az volt, hogy vigye-e a gyereket fejlesztésre, és milyen hátránya lesz, ha nem.

A munkám során naponta szembesülök ezzel a problémával. Ha nincs baj, akkor azért ostorozza magát a szülő, hogy miért aggódik ennyire. Ha van baj, akkor pedig azért, hogy miért nem időben észlelte. Persze vannak olyanok, akik nem akarnak, vagy nem tudnak tudomást venni a problémáról.

Hogy mikor vigyük a gyereket szakemberhez, és kell-e egyáltalán? Először is kell, de nem mindig.

• Forduljunk szakemberhez, ha anyaként/szülőként úgy érezzük, hogy nem a megfelelő módon fejlődik a gyermek. Mindegy, hogy 2 hónapos, vagy 12 éves.
   
• Forduljunk szakemberhez, ha a gyermekorvos, védőnő, más terapeuta tanácsolja.
   
• Forduljunk szakemberhez, ha a család és a barátok közül legalább 4-5 különböző helyről felhívták az adott "problémára" a figyelmünket.

Mi történhet?

• Beigazolódik a gyanú, viszont a gyerek megfelelő helyen van, a megfelelő fejlesztést kapja, hogy minél kisebb, vagy semmilyen tünete ne maradjon.
   
• Ha nincs semmi gond, akkor elvittem 1x, 2x, "feleslegesen". Az idézőjel oka, hogy ezek a vizsgálatok soha nem cél nélkül történnek. A szülő mindig egy aktuális képet kap a gyerekéről. Általában jó ötleteket otthonra, hogy mivel lehet a gyereket fejleszteni, segíteni. Adott esetben kontrollra hívják, és nem kell "folyamatosan a gyereket lesni", hogy megfelelően fejlődik-e.

A tény, az tény. Amikor mi gyerekek voltunk, nem volt ennyi fejlesztés, mégis megéltünk, felnőttünk, diplomát szereztünk. (Hallom a szülőktől.)

És tényleg! Gondolkozzunk azonban el egy kicsit!

Milyen volt akkor az élet? Mivel közlekedtünk? Hol játszottunk? Mennyit játszottunk? Mikor tanult meg az elsős gyerek olvasni, számolni, írni? Milyen tempóban zajlott az élet?

És ma...

A másik, amin el kell gondolkoznunk, hogy szerettünk-e iskolába járni, milyen élményeink maradtak az iskolából. Nyilván, ha jó tanulók voltunk, akkor nem volt gond. Ha azonban nem, akkor hogy éltük meg a helyzetet?

A megfelelő fejlesztéssel - hangsúlyozom - amennyiben szükséges, a gyermek életminőségét javítjuk, és segítjük a stresszes, rohanó életben történő könnyebb indulását, beilleszkedését.