SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Mikor forduljak szakemberhez?

Szőke Melinda [cikkei] - 2011-09-20
Nagy kérdés, hogy forduljunk-e szakemberhez és mikor. Kell-e a gyerekeket fejlesztésre vinni, vagy sem. Ehhez kínál néhány támpontot ez a cikk.

A minap kaptam egy kérdést. A baba nem emelte megfelelően a fejét. A gyerekorvos ezt észlelte, és terápiát javasolt a picinek. Anyuka kérdése az volt, hogy vigye-e a gyereket fejlesztésre, és milyen hátránya lesz, ha nem.

A munkám során naponta szembesülök ezzel a problémával. Ha nincs baj, akkor azért ostorozza magát a szülő, hogy miért aggódik ennyire. Ha van baj, akkor pedig azért, hogy miért nem időben észlelte. Persze vannak olyanok, akik nem akarnak, vagy nem tudnak tudomást venni a problémáról.

Hogy mikor vigyük a gyereket szakemberhez, és kell-e egyáltalán? Először is kell, de nem mindig.

  • Forduljunk szakemberhez, ha anyaként/szülőként úgy érezzük, hogy nem a megfelelő módon fejlődik a gyermek. Mindegy, hogy 2 hónapos, vagy 12 éves.
     
  • Forduljunk szakemberhez, ha a gyermekorvos, védőnő, más terapeuta tanácsolja.
     
  • Forduljunk szakemberhez, ha a család és a barátok közül legalább 4-5 különböző helyről felhívták az adott "problémára" a figyelmünket.

Mi történhet?

  • Beigazolódik a gyanú, viszont a gyerek megfelelő helyen van, a megfelelő fejlesztést kapja, hogy minél kisebb, vagy semmilyen tünete ne maradjon.
     
  • Ha nincs semmi gond, akkor elvittem 1x, 2x, "feleslegesen". Az idézőjel oka, hogy ezek a vizsgálatok soha nem cél nélkül történnek. A szülő mindig egy aktuális képet kap a gyerekéről. Általában jó ötleteket otthonra, hogy mivel lehet a gyereket fejleszteni, segíteni. Adott esetben kontrollra hívják, és nem kell "folyamatosan a gyereket lesni", hogy megfelelően fejlődik-e.

A tény, az tény. Amikor mi gyerekek voltunk, nem volt ennyi fejlesztés, mégis megéltünk, felnőttünk, diplomát szereztünk. (Hallom a szülőktől.)

És tényleg! Gondolkozzunk azonban el egy kicsit!

Milyen volt akkor az élet? Mivel közlekedtünk? Hol játszottunk? Mennyit játszottunk? Mikor tanult meg az elsős gyerek olvasni, számolni, írni? Milyen tempóban zajlott az élet?

És ma...

A másik, amin el kell gondolkoznunk, hogy szerettünk-e iskolába járni, milyen élményeink maradtak az iskolából. Nyilván, ha jó tanulók voltunk, akkor nem volt gond. Ha azonban nem, akkor hogy éltük meg a helyzetet?

A megfelelő fejlesztéssel - hangsúlyozom - amennyiben szükséges, a gyermek életminőségét javítjuk, és segítjük a stresszes, rohanó életben történő könnyebb indulását, beilleszkedését.

Szőke Melinda

Szőke Melinda
Gyógypedagógus

Elérhetőségem:
Honlap: http://www.terapia.imtbt.hu

LEGOLVASOTTABB

Még ma vidd orvoshoz, ha ilyen tünetei vannak - egyre gyakoribb a betegség Magyarországon

A gyerekkori cukorbetegség nem játék, és sajnos egyre több gyermeket érint Magyarországon is. Milyen élete lesz a gyereknek? Hogyan lehet jól kezelni? Elfogadják majd a társai? Ezek a kérdések ijesztőnek tűnhetnek, de vannak gyakorlati, megnyugtató megoldások, amelyek segítenek a családnak és a gyermeknek eligazodni a diabétesz útvesztőjében.

Egyre több gyereket érint a magas vérnyomás - ez áll a háttérben

Az elmúlt húsz évben a magas vérnyomás előfordulása a fiatalok körében szinte megduplázódott. Ez már nem csupán statisztika, hanem figyelmeztetés, hiszen a korán jelentkező vérnyomásproblémák hosszú távon szív- és érrendszeri betegségekhez vezethetnek.

Rejtett válság: ezért kerülnek padlóra a kisgyermekes anyák Magyarországon

Pénzügyi hullámvasúton utaznak a magyar édesanyák: a CSED alatt még úgy tűnik, minden rendben, ám a GYES-korszakba lépve szembesülnek rendszer hiányosságaival. Rugalmas munkahelyek alig vannak, a fizetések bezuhannak, és a legtöbb anya magára marad a túlélési zsonglőrködéssel.

Anyai és apai nagyszülők: Miért más a gyerekek kapcsolata velük?

Aki figyelmesen nézi a családi összejöveteleket, az hamar észreveheti: a gyerekek valahogy mindig az anyai nagymamához húznak. Ott bújnak hozzá, nála akarnak ülni ebédnél, őt keresik, ha valami baj van. Az apai nagyszülők persze ugyanúgy szeretik az unokákat, mégis gyakran más a dinamika. De miért van ez így?

Egyszerű hátfájásnak gondolta az anyuka, amíg rá nem jött: 3. stádiumú rák volt

Amikor Courtney Liniewski hátfájásra panaszkodott, azt hitte, túl sokat ül az íróasztalánál. 34 évesen, két kisgyerek anyukájaként, krízistanácsadóként dolgozott egy pszichiátriai kórházban Milwaukee mellett - észre sem vette, hogy valami sokkal komolyabb dolog zajlik a testében. És ami a legfélelmetesebb: a tünetek olyan hétköznapiak voltak, hogy bármelyikünk figyelmen kívül hagyhatja őket.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja