A gazdasági válság idején minden családban előtérbe kerül a spórolás. Nem feltétlenül ezért egyre népszerűbb a pelenkátlanul módszer, de ez is egy kellemes hozadéka. Magam is emlékszem a félve elvégzett számításokra, vajon mennyi pénzt hagyunk ott a pelenkára egy hónapban, a szobatisztaságig hátralévő időbe bele sem mertem gondolni. Akkoriban én nem hallottam az EC-ről, pedig szerintem kipróbáltuk volna.

A módszer lényege, hogy már 2-3 hónapos kortól odafigyeljünk a kisbabánk jelzéseire. Megtanuljuk értelmezni a reakciókat és egy idő után kialakul a teljes összhang, amelyben szavak nélkül is egyértelművé válik mikor kell éppen pisilnie, kakilnia szemünk fényének.

Hogyan kezdjünk hozzá?

Amikor úgy gondoljuk kisbabánknak "ki kell mennie", levetkőztetjük és alkalmas testhelyzetben egy edény fölé tartjuk, hogy kényelmesen elvégezhesse a dolgát. Közben kiadunk valamilyen jelet, például a "psss" hangot, ezt megtanulja asszociálni az ürítéssel. Ha a csöppség 1-2 percen belül nem könnyít magán, esetleg nyilvánvaló jelét adja, hogy nem kell pisilnie, felöltöztetjük. A csecsemőknek 6-7 hónapos korukig van egyfajta tudatosságuk a vizelet- és székletürítésükkel kapcsolatban. Amikor pisilni viszik őket és hallják az ismerős "psss"-t, képesek akaratlagosan ellazítani a záróizmukat ha érzik, hogy hólyagjukban vizelet van.

A módszernek köszönhetően kevesebbet érintkezik a baba bőre széklettel, vizelettel és sokkal tisztább, szabadabb érzést ad neki a pelenka nélküliség. Az anya-gyerek kapcsolatra is igen jótékony hatással lehet, hiszen ott vagyunk, amikor szüksége van ránk, felismerjük mit szeretne és segítünk neki. Ha a babák választhatnának, szerintem nem a pelenkára szavaznának!