Az első élethetek mindenki számára nagy változást jelentenek. A babának meg kell tanulnia élni az anyaméh védelme nélkül, egyedül lélegzik, táplálkozik, szervezete alkalmazkodik a külvilághoz. Figyeli a hangokat, s maga is használja már. A családnak meg kell tanulnia alkalmazkodni az új családtaghoz. Más lesz a napirend, más életritmust kell kialakítani. A papának is meg kell tanulnia, hogy az anya immár nem csak az övé, s azt is, miként kell bánni gyermekével, miként lehet leginkább segítségére mindkettőjüknek.

Ha van nagyobb gyermek, nála fokozottan jelentkezhet a probléma, a testvéri féltékenység ilyenkor normálisnak tekinthető. Sok szeretettel, figyelemmel viszont sokat segíthetünk ezen. Már a terhesség alatt gyakran kell beszélgetni az érkező kistestvérről. S ha megszületett, be kell vonni a nagyobb gyermeket a kicsivel való tevékenységbe, engedni kell, hogy megfogja kezét, kapcsolatot létesíthessen az új testvérrel.

Bár az újszülött gyermek még nem kommunikál, már ad jelzéseket, s felfogja a környezetét. Jól hall, bőre rendkívül érzékeny, s az első 6 hét alatt látása is kifejlődik. Ebben az időszakban az alapvető gondoskodáson kívül lehet vele foglalkozni, lehet fejleszteni.

A korán kezdődő fejlesztésnek számos előnye van. Elősegíti a gyermek idegrendszerének fejlődését, megerősíti a a babát a jelzések értelmezésében, erősíti a mamával való szoros kapcsolatot, ami a harmonikus fejlődéshez elengedhetetlen. Ugyanakkor kiváló lehetőség, hogy figyeljük gyermekünket, s felfedezzük, ha valamely területen / mozgás, látás, hallás / nem egészen normális aktivitást tapasztalunk.

A fejlesztés lehetősége az első három hónapban:

Maszírozzuk a baba bőrét, hátán, karján, hasán, gyengéden húzzuk végig néhányszor két ujjunkat a gerincén. Két kezét emeljük a feje mellé, majd le törzse mellé. Fürdetéskor, tisztába tevéskor, tornáztassuk lábait, finoman nyújtogassuk lábait, lazítsuk csipőjét. De ne erőltessük, csak lazán mozdítsuk. Ügyeljünk, hogy a fürdővíz mindig megfelelő hőmérsékletű legyen, hogy kellemes élmények kapcsolódjanak a fürdetéshez, szeresse a baba a vizet. Ha lehetőségünk van, ne tartsuk a gyermeket pólyában, tudja szabadon mozgatni kezét-lábát. Erre a célra az angolpólya a megfelelőbb. Testérzését a baba fekvőhelyzetének változtatásával lehet fejleszteni, fordítsuk néhány percre az oldalára, majd a másikra. Időnként tegyük le hason fekve, a legtöbb baba igen szereti azt a testhelyzetet.

Látásának fejlesztésére is van lehetőség. Kiságyát helyezzük el úgy a lakásban, hogy közvetlenül ne süssön rá a nap, de fekve figyelemmel tudja követni a fény mozgását. Ágyneműje legyen mintás, a kiságy oldalára terítsünk nagyalakos, színes takarót. Az első hetekben a szem képalkotása még nem tökéletes, de a fényt, színeket jól érzékeli. Amikor már láthatóan követi a kezünk, arcunk mozgását tekintetével, függesszünk színes, csillogó holmit az ágya fölé. Nagyon fontos, hogy kialakuljon a kéz és a szem együttműködése, ezért emeljük a baba kezét arca elé, majd nyissuk szét, helyezzünk könnyű tárgyat a kezébe, s vigyük a kicsi látóterébe. Sétáljunk vele az ablakhoz, majd vissza a szoba árnyékosabb részébe, hogy szeme tanuljon alkalmazkodni a fényváltozásokhoz. Televíziót nézni ne engedjük.

A hallás fejlődéséhez is nagy mértékben hozzájárulhatunk. Rendkívül fontos, hogy mindig beszéljünk hozzá, ha vele foglalkozunk. Ez nem csak a hallás, de az érzelmi kapcsolat kialakulásának is egyik fontos feltétele. Hangunk mindig legyen kedves, melegséggel teli. Mondjuk, mit teszünk, játszunk " bújócskát", vigyázva, ne ijesszük meg. Többször, rövid időre szóljon a közelében rádió, vagy nem túl hangos zene. Csörgő mozgatásával próbálkozzunk felkelteni figyelmét.

Érzelmi fejlődéséhez minden vele töltött perccel hozzájárulunk. A közös séták a szabad levegőn, a fürdetés körüli hancúrozás, a tornázások, sok mosoly, kedves, meleg hang... mind-mind a gyermek kötődését mélyíti el anyja felé.

A második-harmadik hónapban már önállóan is tevékenykedni kezd. A kiságyra akasztott csörgőt ütögeti, amit elér, és megfogni is sikerül, már megpróbálja szájába tenni. Egyértelmű jelzéseket ad, ha éhes, ha csak unatkozik, másként jelez. Megismeri az anya, az apa hangját, arcát. Az idegen arcokra elutasítóan reagál. Figyeli a hangokat, megkülönbözteti azokat. tekintetével követi a szobán áthaladó szülőt.

Ébrenléte nem korlátozódik az étkezésekre és a fürdésre, ezért lassan hozzá kell szoknia az önálló játékhoz. Nem mindig leszünk képesek minden percet vele tölteni, ha pedig van másik testvér, nem is tehetjük meg.