A különélés sokszor csodákra képes
Sokan nem rögtön hozzák meg a végleges döntést, hanem kipróbálják először a középutat: távolságtartás, és különélés után, hátha sikerül újra szerelmes lenniük egymásba
Egyik közgazdasági szakközépiskolát végzett barátnőm éppen 18 éves volt, amikor hozzáment egy férfihoz. 1990-ben az érettségi után összeházasodtak és biztosak voltak abban, hogy ez életük nagy szerelme. Egymás után két gyerekük született, de a barátnőm ma már úgy véli, túl fiatalok voltak ehhez a kapcsolathoz: "Mivel a gyerekek miatt itthon kellett maradnom, nem tudtam többé titkárnőként dolgozni és anyagilag elég szűkösen éltünk. Férjem villanyszerelő fizetése sokszor nem volt elég. Ehhez még jöttek a gyereknevelési gondok és az, hogy nem volt időnk egymásra."
Főleg a férj számára vált elviselhetetlenné ez a teher és a családi gondok elől a kocsmába menekült. Pár évvel ezelőtt barátnőm már nem bírta tovább elviselni a helyzetet és miután megbeszélték a problémát úgy döntöttek, hogy különköltöznek és megfontolják, van-e még egyáltalán esélye a szerelmüknek. A férj egyik barátjához költözött, az asszony pedig lakásukban maradt a gyerekekkel, és megpróbált tisztába jönni az érzéseivel.
"Távolságot akartam tartani, de kétségbe voltam esve a gyerekek miatt." A férje viszont élvezte a szabadságot: "Kocsmáról kocsmára mentem és mindent behoztam, amit addig hiányoltam az életemből", vallja, de három hónap múlva a szabadságból is elege lett és visszatért a családi fészekbe: "Csak annyit bírtam mondani a feleségemnek, hogy szükségem van rád! A különélés megmutatta nekem, hogy milyen jó, ha tudod, hogy van egy otthonod, és ott van valaki, aki vár rád.
A szabadság csak álmainkban szép, hiszen amikor szabad lettem, már magam sem akartam többé az lenni. De e nélkül a tapasztalat nélkül még ma is a feleségemet tenném bűnbakká." A barátnőm szerint a házasságuk jobb, mint valaha: "A férjemet kicserélték. Csodálatos apa és odaadó férj. Mindig figyel arra, hogy a családi kasszában ne legyen hiány, a szülői értekezletekre is elmegy. A házasságunk olyan, mint amilyet mindig is szerettem volna." A bizonyíték: különélésük óta még egy gyerekkel gyarapodott a család.
Sokan úgy vélik, hogy ha az ember élt már külön a férjétől, akkor veszi észre, hogy a többieknek is vannak hibái. Egy ismerősöm 23 éven át tartó kapcsolatában egy tipikus vitás pont alakult ki férjével: "Én mindig megmondtam, ami nem tetszett, de az uram magába fojtotta, amit gondolt és ezt nem bírtam tovább. Akkor találkoztam egy másik férfivel, és egyből tudtam, hogy ő kell nekem. Benne megtaláltam azt, akivel ki tudtuk a véleményünket cserélni. Elmondtam a férjemnek, hogy elköltözöm. De pár hét után meg tudtam érteni, őt is: a nyugodt stílusát, és azt a könnyedséget, mellyel a problémákat kezelte. Újra vonzónak találtam őt."
Az új kapcsolatban egyre több vita adódott és az ismerősöm visszamenekült az elhagyott férjhez: "Felfogtam, hogy sokkal közelebb áll hozzám, mint bárki más. Ez a bizalom volt új szerelmünk kiindulópontja és visszaköltöztem hozzá. Szükség volt a különélésre ahhoz, hogy megtudjam, mennyire fontos a számomra. Most már biztos vagyok benne, hogy mellette akarok megöregedni, és minden hibájával együtt szeretem."
Csak egy éve talált egymásra a haveri körből ismert pár Klára és Tamás. "Egy barátnőmmel Görögországba szerettünk volna menni, de Tamásnak ez nem tetszett és egyik jelenetet a másik után rendezte. Bodybuilderként állandóan a fitness-stúdiókban volt. Ő maga szabad akart lenni, de engem nem engedett el egyedül sehová. Tisztába jöttem azzal, hogy hosszútávon nem tudok így tovább élni, ezért azt javasoltam neki, hogy egy évig ne találkozzunk. Ezalatt az idő alatt el kellett döntenie, hogy akar-e egy öntudatos feleséget vagy sem."
Pár hónapig kerülték egymást, de mindkettőjüknek hiányozni kezdett a másik, és nem találnak partnerüknél szimpatikusabb társra. "Be kellett látnom, hogy Klárának igaza volt és túloztam akkor, amikor csak magamra gondoltam a kapcsolatunkban", vallja Tamás.
Kilenc hónap múlva aztán egy sportrendezvényen összefutottak és egy pillantás, és egy közben elcuppanó csók után mindketten tudták: együtt maradnak és összeházasodnak. Azóta már négy gyerekük született és boldogok: "Soha nem voltam egyedül nyaralni, mert elég volt egyszer bebizonyítanom, hogy meg tudom tenni", mondja Klára és Tamás hozzáteszi: "Klára megmutatta nekem, hogy a partnerünket soha nem szabad elnyomni."
Milyen következtetéseket vonhatunk le tehát a fenti példákból:
"Sokszor nem kell azonnal a válóperes ügyvédhez rohanni, hanem a különélés megoldás lehet a felmerülő problémákra, hiszen mindkét félnek van ideje elgondolkodni a történteken, és új alapokra helyezhetik kapcsolatukat. Ha ugyanis tudod, hogy van egy otthonod, és ott van valaki, aki vár rád, akkor egy idő után a szabadság semmit sem fog érni.
"Mindenkinek vannak hibái. Nekünk is, a párunknak is. Egy új kapcsolat bármilyen kecsegtető is legyen, de rá kell jönnünk arra, hogy annak a partnernek is legalább annyi hibája lehet, mint a korábbinak volt. Ha egy páros összeszokott, könnyebb elviselni a jól ismert rigolyákat, mint egy új kapcsolat, új rigolyáit megszokni.
"Sosem szabad csak magunkra gondolni. Le kell tudni mondanunk olyan dolgokról, amik számunkra fontosak, annak érdekében, hogy ne legyen összezördülés.
forrás: www.harmonet.hu
Elvált apák kiskátéja
.jpg){kind=small}
betöltés...