Olyan sok ma már a hasonló témájú írás, hogy talán észre sem vesszük; aki nap mint nap ezt olvassa, előbb-utóbb alkalmazni kezdi. A fent említett vita a régi és új párkapcsolat modellekről szólt, míg az egyik fél kifejtette véleményét az "újfajta" többekkel-is-járok-egyszerre módszerről, addig a másik fél igyekezett bizonyítani, hogy a régi párkapcsolat modell a természetes, hiszen évezredek óta (többé-kevésbé) jól működik.

 A vitába nem vagyok hivatott beleszólni, de egy dolog biztos; mai társadalmunk átesett a ló túloldalára. Míg régen vadidegeneket adtak össze a szülők, akaratuk ellenére, addig ma sokan több vasat is tartanak a tűzben, nem egyszer vadidegenekkel (legalább ez az egy közös). Egyre többen ismerik fel, hogy valami baj van ma a párkapcsolatokkal, hiszen női magazin oktatják az embereket; "mit vegyél fel, ilyen a jó szex, ha így viselkedik nem szeret, ha úgy az azt jelenti, hogy...".

 Amikor azt látom, hogy mások hasonló praktikák bevetésével igyekeznek széppé tenni egy kapcsolatot, mindig eszembe jut, amit egy idős hölgytől hallottam; "ha szeretitek, megértitek egymást, nem lehet baj". És valóban, ha spontán viselkedünk egy kapcsolatban, ha nem félünk szóvá tenni olyan dolgokat, amik rosszul esnek, őszinteséggel minden könnyebben megoldható.

 Ha csupán a statisztikákból indulunk ki, vajon miért lehetséges, hogy a házasságok majdnem fele válással végződik? És ezt miért annak tudják be, hogy az emberek személyiségét eltorzítja, ha egyetlen kapcsolatban élnek? Tény, hogy sokan egymás alapos ismerete (és talán igazi szeretete) nélkül kötnek házasságot. Mégis sok olyan párt látok, akik nyolcvanon túl is nyugodtan, békésen élnek együtt.

 Ma sokszor hazugságba kényszerítik az embereket, akik nem érzik már a felelősség súlyát. Egyre kevésbé tudunk alkalmazkodni, s nyíltan beszélni érzéseinkről. Mit jelent ma egy szakítás? Csupán a továbblépést egy új kapcsolat felé, nem pedig egy különleges, egyedi kapcsolat lezárását. Talán, ha elvonatkoztatunk a média által leírt ötvenféle párkapcsolat modelltől, a belénk sulykolt "így viselkedj" monológoktól, akkor képesek leszünk önálló emberként, spontán viselkedni, s megértőbb kapcsolatokat kialakítani.