Egy párkapcsolatban meg lehet ismerni a másik felet, de soha nem teljes egészében - ehhez egy egész élet is kevés lenne. Amikor végre elérkezik a várva várt pillanat, s megszületik az első baba, a család életvitelében hatalmas változások következnek be. Felborul a megszokott napirend, s mindenki az apró jövevényre koncentrál.

A kisbaba nem csak hatalmas örömöt jelent, de lehetőséget is arra, hogy a két szülő egy teljesen új szemszögből láthassa egymást. Mindannyian magunkkal hozzuk gyermekkori emlékeinket, tapasztalatainkat. Legtöbbször saját családunk nevelési elveit követjük, s eszerint döntjük el milyen szerep jut a gyermeknevelésben apának és anyának.

Néhányan neveltetésüknél fogva úgy gondolják az édesanya játssza a központi szerepet, míg mások szerint az apa szerepe ugyanolyan nagy jelentőséggel bír. A döntés nem kizárólag a magunkkal hozott tapasztalatokon alapul; ma már legtöbben a közös gondozást részesítik előnyben, hiszen a babának mindkét szülő szeretetére, közelségére szüksége van.

Az apák bevonása

•  Támogatni kell az apákat. Az édesapák sokszor munkájuk miatt nem tudnak részt venni a szülésre felkészítő tanfolyamokon, s neveltetésük folytán előfordulhat, hogy soha nem vettek még részt a babaápolásban. Szerencsésebbek azok az édesapák, akiknek rokonságában már volt kisbaba, s lehetőségük adódott a módszerek elsajátítására. Ha azonban az apa teljesen kezdő, az édesanyának kell megtanítania mindent, ami a baba gondozásához szükséges lehet.
   
• Csak a nők értenek a babaápoláshoz? Az ősidőktől fogva szinte a világ összes népe úgy vélte, a gyermeknevelés az édesanya feladata, a babaápolás pedig egyáltalán nem tartozik a férfiakra, hiszen a nőknek veleszületett képessége a gyermekről való gondoskodás. Ma már tudjuk, hogy mindkét szülő egyenlő szerepet játszik a gyermeknevelésben, s az apák is egyre inkább igénylik, hogy részt vehessenek a babaápolásban. Egyetlen apának sem szabad azt gondolnia, hogy kevésbé ért a gyermek gondozásához.
   
• Az ellentétek kiegyenlítése. Minden szülő másként gondolkodik a gyereknevelésről. Előfordulhat, hogy már a babaápolást is másként képzelik el. Míg egyik szülő az egyik pelenkát választaná, a másik egy másikat, vagy éppen a baba etetéséről, esetleg alvásáról vélekednek másként. Fontos az elvek egyeztetése, hiszen mindkét szülőnek ugyanannyi joga van beleszólni a gyereknevelésbe. Ha a szülők kompromisszumot kötnek, a gyermeknevelés is könnyebb lesz.
   
• Az egyedüllétre is szükség van. Mindkét szülőnek egyedül is el kell töltenie egy kevés időt a babával, hogy felfedezze saját "képességeit". Amíg a másik is jelen van, tanácsot lehet kérni tőle, de elengedhetetlen, hogy a szülő akkor is el tudja látni teendőit, ha egyedül van a babával. Az első babánál általában van mit tanulnia a szülőnek - többek között azt, hogyan kontrollálja saját félelmét, aggodalmát.
   
• A célok egyeztetése. Fontos, hogy a szülők megbeszéljék, milyen elvek alapján szeretnék nevelni gyermeküket. Meg kell vitatni azt is, hogy melyik szülő milyen feladatokat tud ellátni, mikor szeretne egy kevés szabadidőt, és a későbbiekben hogyan képzeli a gyermeknevelést. Sokszor vitatéma lehet az etetés is (pl. mikor kaphat először édességet a gyermek, és egyáltalán szükségesnek tartja-e), amit később a nagyszülőkkel, vagy a többi családtaggal is érdemes megbeszélni.

Mindent összevetve baba és szülő számára az a legjobb, ha mindkét fél kiveszi részét a gyermek gondozásából.

betöltés...