Leginkább persze a saját kis ökle van kéznél, de - mondja a felnőtt- az nem higiénikus. Rágjon inkább rágókát. Vagy a csipogójátékot. Netán a csörgőt. És innentől megkezdődik a gyermek behat(ol)ó ismerkedése a műanyagvilággal." A REFLEX Egyesület írása."Elméletileg persze egy gyerekjátéknak biztonságosnak kell lenni. Nehogy felsértse a baba száját, nehogy le tudja nyelni és hogy a nyál se oldhasson ki belőle semmit. Ez az elvárás azonban ütközik a gyártók azon törekvésével, hogy műanyagtermékük olcsó legyen (PVC) - ámde egyúttal tetszetős (színezett), kívánatos (aromás) és rágható (lágyított) is.

Ezek közül legnagyobb problémát maga a PVC és az abban jelen lévő ftálsav-észter lágyítók jelentik, melyek a szervezetbe raktározódva elsősorban az ember hormonháztartását, máját, veséjét támadják meg. Nem véletlen, hogy a környezetvédők immár húsz éve harcolnak a lágyított PVC játékok illetve a ftálsav-észterek teljes megtiltásáért.

Vannak országok, ahol sikerrel. Magyarország a teljes tiltás helyett a lágy PVC legveszélyesebb ftálsav-észtereire mondott ki korlátozást - de azt is csak a három éven aluli gyermekek szájba vehető játékszereire. Az egészségkárosító adalékok azonban nemcsak a játékkal, de például a felfújt gyermekmedence fürdővizével, vagy az úszógumi rágásával is a szervezetbe kerülhetnek. Nem stimmel a hároméves kor sem, hiszen némelyik gyerek úgy rászokik, hogy sajnos később is rágja a PVC-t. Babáját, esőköpenyét, radírját, mobilját - kinek mi jut. De a játéksátrat, a tapétát, a műpadlót rágni se kell - azok gyakran évekig párologtatják ki magukból a letüdőznivaló lágyítókat.

A tudatos fogyasztó - elvi kérdés- ahol csak lehet, életéből örökre száműzi a PVC-t. Egy termék biztonságosságát egyébként a játékon (vagy a csomagolásán) feltüntetett egyezményes jel (CE) hivatott a fogyasztók felé közvetíteni. A forgalomból kivont és letiltott játékok rohamosan szaporodó listája azonban azt jelzi, hogy nem árt az óvatosság."

forrás: www.humusz.hu