Deanne Carson, ausztrál szexualitás-szakértő, aki észrevette a sürgető igényt a fiatalok szexuális edukációjának modernizálására, legfontosabb elemként a cyber-szexet és vonzatait, a különféle zaklatások, internetes szexuális abúzus elkerülését tűzte ki az oktatás céljául.
A Body Safety (Testi Biztonság) ausztrál társasággal együttműködve dolgozik azon, hogy a gyerekek nyitottak legyenek a témában, merjenek kérdezni és mindenek előtt bátran jelezzék, ha bármilyen problémájuk támad ezen a területen, kérjenek segítséget. Deanne országszerte előadásokat tart és segédanyagok készítésében vesz részt, melyeket az intézmények használhatnak az oktatásaik során.
 

Az ABC News-nak adott interjúban Carson annak fontosságát hangsúlyozza, hogy a gyerekek tudják és megtanulják: mondhatnak nemet

A szexuális zaklatás elkerülésének kulcsa a beleegyezés és az elutasítás kultúrája - mondja a szakember -, ezért gyermekeinket már pici korban arra kell tanítanunk, hogy önálló döntésükön múlik, mi fogadnak el és mitől zárkóznak el.
Mivel a gyermekek kárára elkövetett szexuális zaklatások igen jelentős hányadánál olyan a tettes, akit a gyermek ismer és bizalommal fordul felé, létfontosságú, hogy úgy szocializálódjanak: nemet mondani szabad és kell, akár a szüleinek, családtagjainak is, ha olyasmire kérik, ami számára kellemetlen.

A kérdésre, hogy hogyan tanítható ez már csecsemőkorban, Carson olyan választ adott, mely azonnal megosztotta az interneten a szülők táborát.
Azt javasolta ugyanis, hogy kérjünk engedélyt a csecsemőtől, amikor elkezdjük levetkőztetni. "Most kicserélem a pelenkádat, rendben?" - kérdezzük.
Természetesen - mondja a szakember - a kisbaba nem fog nekünk válaszolni, ha azonban kicsit kivárunk, tartjuk a babával a szemkontaktust és figyeljük a testbeszédét, akkor már korán megtanulja, hogy számít a válasza a felnőtteknek.

Carson szerint - aki hároméves kortól foglalkozik gyermekekkel - ezt a lehető leghamarabb meg kell tanítanunk gyermekeinknek, hogy érezzék, van visszhangja annak, amit mondanak; joguk van nemet mondani.

Néhányan egyetértenek javaslatával, mások az alapelvet jónak találják, de úgy vélik, megvalósításához nem ez a megfelelő út. A legtöbb szülő azonban felháborodott az ötlettől. Volt, aki szimplán lehülyézte Deanne Carsont.

"Már elnézést, de a kakis pelus kicserélése a helyes gyermekgondozás része, a szülőknek kötelességük, nem pedig olyasmi, amit megteszünk, ha a gyerek engedélyezi" - írta egyikük.

"El tudjátok képzelni a látogatást az orvosnál bőrgyulladással, ami azért alakult ki, mert a csecsemő engedélye híján napok óta nem cseréltétek le rajta a pelenkát?" - írta egy másik anyuka.
 

Sok szülő helyezkedett arra az álláspontra, hogy maga az alapelv teljesen jó, csak épp ilyen formán nem kivitelezhető:

"Életemben nem voltam még így összezavarodva. Megtanítani a gyerekeket a beleegyezésre, tényleg fontos, az 100%. De ne már. Ez biztos egy vicc. Egy gyermek bízhat abban, hogy a szülei megfelelően gondozzák, és ennek a személyi higiéné is része, kiváltképp csecsemők és totyogók esetében. Ülj le, egyes!" - írta egy másik hozzászóló.

A világon minden kampány, mely a szexuális zaklatás ellen lép fel, tartalmazza ezt az elemet: "az én testem, az én döntésem".
Hogy Deanne Carson ebben nem téved, az teljesen bizonyos. Valóban fontos, hogy ideje korán megtanulják a gyerekek, ki és hová nyúlhat. Igaz azonban az is, hogy a pici gyerekek igen nagy többsége rosszul tűri a pelenkázást, hamar tiltakozni kezdenek ellene, ilyen helyzetben pedig felmerül a kérdés: meddig tart a szexuális edukáció és hol kezdődik az elhanyagolás?
Mi nem találtunk egyértelmű választ a kérdésre, reméljük olvasóinknak sikerül. Szerintetek mi a megfelelő döntés? Írjátok meg véleményeteket hozzászólásban!

Indexkép: flickr - joeshlabotnik