A pólyázás története

A pólyázás szinte egyidős az emberiséggel. Már az ősi kultúrákban is mereven összekötötték a kisbabákat az anyák, és így vették őket a hátukra, ezzel könnyítve meg a napi munkát. A középkori Angliában akár 8-9 hónapos korig is így tartották őket.

A merev pólyázás ellen először a 17. században szólaltak fel, de csak a 19. századra kezdték a babákat ténylegesen kicsit szabadabban hagyni: még akkor is bebugyolálták őket, de már úgy, hogy hagytak egy kis teret a kezük és lábuk mozgatásának. Végül a pólya a 20. század folyamán úgy tűnt, teljesen elveszíti a létjogosultságát, mivel elterjedt az a nézet, hogy barbár szokás lekötözni a csecsemőket.

Újra divatba jött a pólya

Az ezredfordulóra azonban egyértelművé vált, hogy a kisbaba megszületésekor még az anyaméh nyugalmát keresi. Keze-lába időnként akaratlanul is megremeg – ez a Moro-reflex –, ez pedig a legszebb álmából is felébreszti. A pólya a megszokott tapasztalatait idézi vissza számára: az anyaméh szűk, meleg, biztonságos világát. Tapasztalat, hogy a bepólyált csecsemő jobban alszik, nyugodtabb.

Mivel a bebugyolálás technikája már generációk óta feledésbe merült, akárcsak a mosható pelenkák esetében, a pólyának is megjelentek a modern változatai. Ezeket néhány gyors mozdulattal lehet a feladni.

Babafüggő, ki mennyi idős koráig igényli a pólyát. Van, aki már egy-két hónaposan tiltakozik ellene – őt célszerű csak éjszakára bebugyolálni, napközben hadd mozogjon keze-lába szabadon. Más kisbabák még sokáig igényelhetik a megnyugtatásnak ezt a módját.

Ha a pólyázás mellett döntesz, fontos, hogy a megfelelő technikát használd. A tradicionális, merev pólyázás, amely során a baba lábai nyújtott állapotban rögzítve vannak, könnyen vezethet csípőficamhoz. A modern változatok már rendszerint elegendő helyet biztosítanak a szabad csípőmozgásnak, így használatukkal ez a veszély nem áll fenn. Soha ne bugyoláld be olyan szorosan a csecsemőt, hogy ne tudja mozgatni a lábait!

A bölcső hatásai a fejlődésre

Ha felkeresünk egy tájházat, ma is láthatjuk a szobában a szülők ágya mellett a plafonra rögzített vagy állványon álló és kötélen lógó bölcsőt. Ha a gyermek felsírt, anyja félálomban lökött egyet az alkalmatosságon, és ez a mozdulat újra álomba ringatta a csecsemőt.

A bölcső – csakúgy, mint a pólya – szűk kialakításával és ringó mozdulataival az anyaméhben töltött időszakra emlékezteti a babát. Ellentétben a kisággyal – amely nem is kicsi, hiszen az újszülött szinte elveszik benne – meleg, biztonságos környezetet teremt a csecsemőnek.

A ringó bölcső, amellett, hogy megnyugtató, még korai fejlesztésre is alkalmas eszköz lehet. Fejleszti a reflexeket és a baba egyensúlyérzetét, sőt, egyes megfigyelések szerint még a mozgásfejlődését is: vannak, akik szerint a bölcsős babák hamarabb indulnak el. Mindez különösen a felfüggesztett, így szabadon ringó bölcsőre igaz, főleg, hogy ilyenkor a kisbaba saját maga mozgatja minden irányban a fekhelyet. A jó kialakítású bölcső biztonságos mindaddig, amíg a baba fel nem áll.

A legnagyobb hátránya éppen ez – hogy hamar ki lehet nőni. Sok baba már 4-5 hónaposan sem fér el benne, onnantól pedig, hogy felállt a gyermek, a legnagyobb kialakítású sem használható. Ezt a kellemetlenséget néhány modern típussal már ki tudjuk küszöbölni, kaphatóak ugyanis olyan bölcsők, amelyek, ha eljön az idő, néhány mozdulattal kisággyá alakíthatóak, és így akár 3 éves korig is használhatjuk őket.

Kapcsolódó cikkeink:

• 10 dolog, amin gondolkodj el, ha gond van a babád alvásával!
• Természetes csecsemőhigiénia (EC): avagy babagondozás pelenka nélkül a 21. században
• Megérkezett a gólya, de hogyan tovább? - 5 gyakori kérdés a babagondozásról
• Így változtak a babagondozás alapjai az évek során - 9 dolog, amiben ne kövesd a nagyi tanácsait!

Kép: noblegerad / pixabay