Charlotte és magyar férje, Attila boldogan várták gyermekük megszületését, ám a 20 hetes – nálunk genetikai ultrahang néven emlegetett – vizsgálaton arra derült fény, hogy a kislány igen súlyos betegséggel fog megszületni egy kromoszóma-rendellenesség miatt. Ez a fogantatás pillanatában eldől, a szülő is átörökítheti, de spontán is kialakulhat - sajnos nem kezelhető. A fiatal párnak javasolták a terhesség azonnali megszakítását, ők azonban nem fogadták el ezt a lehetőséget.
Kislányuk Evlyn végül december közepén, két és fél kilós súllyal jött világra, légutaiban, ereiben súlyos szűkületekkel, s sajnálatosan az agya sem fejlődött ki teljesen. Az önálló légzésre képtelen volt, ezért születése után azonnal lélegeztetőgépre kapcsolták, három napig még édesanyja sem ölelhette magához. Szívátültetésre lett volna szüksége, azonban erre nem volt lehetősége az önálló légzés hiánya miatt. A hős kislány négy teljes hétig küzdött az életéért, azonban nem sokkal újév után, szülei karjaiban elhunyt – mutatta be történetüket a Mirror.

Ilyen tragikus eseményről sajnos túl gyakran hallani, Evlyn történetét azonban a folytatása teszi különlegessé, Charlotte ugyanis nem volt kénytelen azonnal elengedni halott csecsemőjét.
Angliában van rá lehetőség, hogy a gyászoló család együtt lehessen elveszített szerettével még egy ideig, így könnyítve az elfogadást: a helyi hospice biztosít erre lehetőséget.
A módszer lényege, hogy a halált követő folyamatokat megakadályozzák, lelassítják azzal, hogy a testet alacsony hőmérsékleten tartják. Evlyn esetében a kis testet egy hűtőrendszerrel felszerelt bölcsőbe helyezték. Szülei így együtt lehettek vele a temetésig - 12 napig a hospice-ban, 4 napig pedig az otthonukban. Meghatározott időre még ki is vehették a bölcsőből, magukhoz ölelhették kicsi lányuk testét.

"A születése után azt mondták az orvosok, meg kéne fontolnunk, hogy átköltözünk vele a hospice-ba, de erre még nem voltam kész, és nem akartam elhinni, hogy erről beszélnek. Ám a következő hetekben, ahogy egyre és egyre rosszabbá vált az állapota, tudtuk: vagy egy kórházban fogunk végső búcsút venni a kislányunktól, lélegeztető gépen, orvosokkal körülvéve, sípoló gépek mellett, vagy egy békés hospice-ban. Ez a legnehezebb döntés volt, amit csak szülő meghozhat, de tudtam, hogy a kórházban tartani őt önzőség lenne." – mondta Charlotte.
„Tudom, hogy nem mindenki tartja jó megoldásnak, de számunkra nagyon sokat jelentett, hogy együtt lehettünk családként és magunkhoz ölelhettük a kicsi lányunkat.”

Otthonukban egy szobában alhattak, kivihették sétálni Evlyn-t, fotókat készíthettek a családról. Ennek lényege, hogy a szülők emlékeket képeznek a kisbabával, így könnyebb belenyugodniuk a veszteségbe, mintha olyasvalakit siratnának, akihez semmilyen kép, érintés, esemény nem kapcsolódik.

Hazánkban erre nincs lehetőség, bár ennek főként a technológia hiánya lehet az oka - annak fontosságát már világszerte felismerték, hogy a gyermeküket elvesztő szülők el tudjanak búcsúzni babájuktól.
Megkönnyíti a tragédia feldolgozásának folyamatát, ha még egy kis időt együtt lehetnek, felöltöztethetik, vagy előkészíthetik a temetésre a gyermeket. A Charlotte és Attila rendelkezésére álló módszer még csak Angliában létezik, de - mivel ott sikerrel alkalmazzák - más országok is fontolóra vették a bevezetést.

A szülők azért léptek a nyilvánosság elé, mert erről a lehetőségről nem sokan tudnak, s bár bizonyára sokak szemében bizarrnak tűnhet az eljárás, mások számára azonban esélyt jelenthet a könnyebb elfogadáshoz, feldolgozáshoz.

A gyászoló szülők közös fotókat készítettek kislányukkal, majd megosztották ezeket a közösségi oldalaikon, és a babájuk emlékére létrehozott oldalon is.
Sajnos nem olyan fogadtatásra leltek, mint amire számítottak: a nyilvánosság reakciója egyértelműen összetörte a párt. Az apuka nemrég még nyilatkozni készült egy hazai hírportálnak, hamarosan azonban a közösségi oldalakról is eltűntek, kislányuk emlékoldalát pedig deaktiválták. Ismerősük szűkszavú nyilatkozata szerint nem tudtak tovább szembenézni a rájuk zúduló támadásokkal.

A legtöbben el sem tudjuk képzelni annak az anyának a fájdalmát, aki elveszíti kisbabáját, kit hónapokig a szíve alatt hordott és szeretett, s akit mindennél jobban várt. Semmilyen őrültségnek tűnő tett nem lehet furcsa attól, akinek ilyen fájdalmat kell kiállnia.
A szokatlan módszert szakemberek dolgozták ki, és pszichológusok erősítik meg helyességét. Az internetes közönség azonban mégis feljogosítva érezte magát, hogy elítélje azokat, akik életük legnehezebb pillatanait élik épp át.

Mindezek ellenére remélhetőleg az, hogy elköszönhettek lányuktól, és szeretgethették egy kis ideig, mielőtt el kellett temetniük, segít Charlotte-nak és Attilának feldolgozni a traumát. Talán egy nap képesek lesznek újból gyermekáldásról álmodni. 

Fotó (csak illusztráció): trestletech/pixabay