Tisztelt Kérdező!

Mindenek előtt keseredjen el, mert lehet segíteni! Néhány tévkitet kell mindenek előtt eloszlatnom. Mindenek előtt a TSH-val kapcsolatos kérdést kell tisztázni, ugyanis ez a kérdés gyakorlatilag minden betegben felmerül, sőt azokban is, akiknek szűrővizsgálatuk során végzik el ezt a tesztet. Azt tapasztalom, hogy a kérdés körül az orvosok körében is vannak bizonytalanságok, ha más nem, akkor az ún. normál érték kérdése borzolhatja a kedélyeket.
Mi tehát a TSH?
Ez egy olyan fehérje, amelyet az agyalapi mirigy (nem a pajzsmirigy!) állít elő, de szükséges a pajzsmirigy működéséhez. Amennyiben a TSH értéke emelkedett, a pajzsmirigy működése általában csökkent, amennyiben a TSH lényegesen csökkent, akkor gyakran beszélhetünk fokozott működésről. A nagy kérdés, hogy mikor mondhatjuk azt, hogy a beteg TSH értékei „normálisak” vagy az ún. referencia tartományon belüliek?
Fiatal koromban nagyon örültem annak, hogy saját fejlesztésű módszerrel a hormonok szintjét meg tudjuk határozni. Azt reméltük, hogy ezzel a dolgok nehezén túl vagyunk. Tévedtünk! A rendelkezésünkre álló módszerek nem az aktív, a pajzsmirigy működését fokozó TSH aktivitását, hanem mennyiségét mérik. Ezért fordul elő gyakran, hogy két egyénnek azonos a TSH értéke, mégsem azonos a pajzsmirigyműködése.
Fontos azonban tudni - a teljesség igénye nélkül -, hogy nincs „köbe vésett” normális érték! Figyelembe kell venni a következőket:
• Az egyéni, azaz individuális TSH tartományt
• a referenciatartomány meghatározásánál az életkort (TSH szintje az életkorral nő, így a 4 mIU/l feletti, de 10 mIU/l alatti érték akár normális is lehet időseknél)
• a beteg lakóhelyének jódellátottságát
• a beteg nemét
• az évszakot
• napszakot
• a kísérő betegségeket (az intenzív osztályokon az infarktusos betegek, ill. a krónikus súlyos senyvesztő betegek vérében a TSH érték alacsony, vagy nem is mérhető. Gyakran hívtak ilyen betegekhez konzíliumba és nehéz volt a kollégákkal is elfogad-tatni, hogy betegeknek nincs fokozott pajzsmirigyműködésük!)
• az alkalmazott gyógyszereket!
• a vizsgálati módszereket
• az beteg vérében kimutatható autoimmun gyulladást jelző anyagokat (pl. TPO elleni antitestek)
• felszívódási viszonyokat
• TSH elleni antitest jelenlétét
• Miképpen hatnak a szintjére egyes gyógyszerek?
Ez a betegek által feltett egyik gyakori kérdés, amelyet azért nagyon nehéz megválaszolni, mert valamilyen formában az összes gyógyszer hat a TSH szintre. A legfontosabbakat és a leggyakrabban használtakat emelem ki:
 Szervetlen jódot tartalmazó készítmények: Cordaron (szívgyógyszer), Betadin (bőrfertőtlenítő), Rtg kontrasztanyagok (CT és MR vizsgálatoknál használják), Terhességi vitaminok egy része
 Gyulladáscsökkentő szteroid készítmények (Medrol). Reumatológiában használt gyulladáscsökkentők, fájdalomcsillapítók, szalicilát származékok ( Indometacin)
 Hormonális fogamzásgátlók
 Depresszió esetén használt gyógyszerek (pl. litium)
 Gyomorégés, gyomorfekély gyógyszerei (proton pumpa gátlók nagy csoportja)
 Csontritkulás esetén alkalmazott készítmények (kálcium készítmények)
 Béta-receptor blokkoló szívgyógyszerek, vérnyomáscsökkentők (Concor, Huma-Pronol, Betaloc)
 Szója tartalmú élelmiszerek és készítmények

Mire jó akkor a TSH?
Ezek után jogos ez a kérdés. Összességében azt kell tudni, hogy a TSH hasznos, szűrő jellegű módszer, de annak az élettanitól eltérő volta nem jelent önmagában betegséget! Álljon itt egyik legutóbbi kedves Olvasó kérdése: „Tisztelt Professzor úr! Pajzsmirigy alul működésem van! Mikor kiderült az értékem:TSH 14,143 volt, felírtak 0,25 Letroxot. Majd két hónap múlva vérkép:TSH 21,4 lett. Ezért emelték az adagot 50 ug-ra. Az lenne a kérdésem nem kevés az 50 ug gyógyszer? Professzor úr már kétszer kaptam választ kérdéseimre öntől ami nagy segítség volt az orvosomnak is és ezáltal megkezdte a gyógyításom. Lehet most én vagyok türelmetlen és minél előbb gyógyulni akarok” (K. Judit). Mit válaszolhattam? A laboratóriumi vizsgálatot minden esetben meg kell előzze a beteg panaszainak meghallgatása, az alkalmazott gyógyszerek áttekintése (ún. anamnézis), a beteg vizsgálata, képalkotó eljárások, immunológiai tesztek . Hozzá kell azonban tenni, hogy ezeket együttesen szabad és kell értékelni. Gyakori, hogy a kedves olvasó a következő kérdést teszi fel: „ a TSH értékem normális, de az ultrahang leletemen valamilyen elváltozást leírtak” és várja, hogy ezt kommentáljam. Ezt nemcsak azért nem célszerű tennem, mert a beteg vizsgálata és kezelése egyaránt holisztikus megközelítést igényel, hanem azért sem, mert a leírás nem azonos a képpel. Ez kicsit hasonlít ahhoz, amikor egy személyről adott leírást akarják összevetni a róla készült fényképpel. Ráadásul a kép nem alkalmas az adott göb funkciójának, vérellátásának megítélésére sem, tehát félrevezető lehet.
Összegezve:a TSH meghatározás egyik lényeges vizsgálati módszer lehet a pajzsmirigybetegségeinek kivizsgálásában és kezelésében a kellő szakismerettel és tapasztalattal rendelkező szakorvos számára.

Ami ezeknél is fontosabb, hogy melyek a pajzsmirigy hormonjai?

Mint ismert a pajzsmirigy a légcső előtt pajzsszerűen elhelyezkedő belső elválasztású mirigyünk, ami jód és fehérje felhasználásával hormont, tiroxint (T4-t) és trijódtironint (T3-t) termel. Ezek a hormonok felelnek a szervezet anyagcsere-bioenergia folyamatainak megfelelő működéséért, a fehérje-szintézisért, szabályozzák a testhőmérsékletünket, oxigén fogyasztásunkat, a magzat idegrendszeri fejlődését, csökkentik a koleszterinszintet, elősegítik a szervezet növekedését, felelősek a központi idegrendszer, a szív, a gyomor-bélrendszer és a bőr megfelelő működéséért, és nagymértékben meghatározzák lelki (pszichés) állapotunkat. Néhány komplikáltnak tűnő folyamatot kénytelen vagyok leírni azért, hogy a kérdésre megfelelő választ tudjak adni. Fontos tudni ugyanis, hogy a T4-ből képződik a T3, amely hatásában 100x erősebb (!) a T4-nél. Ebben az átalakulásban meghatározó szerepük van a dejodináz nevű enzimeknek. A dejodináz-1 és 2 az aktív T3-t képezi, a dejodináz-3 pedig a hatásnélküli ún. reverz T3-t (rT3). Később mind az aktív T3, mind a rT3 lebomlik inaktív T2-vé. A szervezetben a 80-90%-ban a T4 van jelen, 10-20%-ban pedig a T3, de ez az arány változhat!
Miért fontos ezt tudni?
Sokan csodálkozva fogadják és kérdezik, hogy a T4 (tehát a tiroxin) miért okoz olyan eltérő hatásokat, tüneteket. Egyeseknek a T4 szívdobogást, másoknak jelentős fogyást, hasmenést okoz. A titok nyitja a fenti enzimekben keresendő. Mi a vérben határozzuk meg a T4 szintjét, pedig a dejodináz-1.- és 2.-től függő aktív T3 a szövetekben képződik (pl. a szívben), ezért sem lehet egyértelműen következtetni a T4 szintből a T3-ra. Abban a szövetben, amelyikben ennek az enzimnek a szintje - örökletes vagy egyéb okok (pl. gyógyszerek) miatt - fokozott, ott az aktív T3 szint is magas lesz és a beteg gyakran fog erős szívdobogástól, ritmuszavartól szenvedni. Egyes szívritmus szabályzók (pl. Huma-Pronol) azért is előnyösek, mert megakadályozzák pajzsmirigy túlműködés eseték a nagy mennyiségű aktív T3 termelődését.
Általában a T3 egytizede a T4 hormonnak. Ezért jogos a fenti kérdés, hogy az adott beteg esetében jó-e ez az arány? Napjainkban ez a kérdés ismét rendkívül aktuális és egyre többen javasolnak a T4 helyett olyan gyógyszer(ek) alkalmazását, amelyek a T3 és T4 kívánt keverékét tartalmazzák. Korábban hazánkban is csak az aktív T3-t adtuk (Liothyronin néven lehetett hozzájutni). Ennek az a teória volt az alapja, hogy a szervezet számára egyedül csak az aktív hormon a fontos. Ez tévedés volt, ezért áttértek a T4-re, ami ismét tévedésnek bizonyult, mivel a betegek egy része nem tudta a T4-ből a kívánt mennyiségű T3 előállítani. Ez is alátámasztja azt az általam több előadáson elmondottakat, hogy az orvostudomány gyakran a tévedések története, és igaza van Diderot-nak „ A Természet nem Isten, a feltevés nem tény, az ember nem gép!” Ez a magyarázata annak, hogy egyre több gyár tér vissza a T4-T3 keveréket tartalmazó készítményekre.
Értelemszerűen a tudományos kutatás célja az egyénre (!) szabott gyógyszeres kezelés. Ennek érdekében eltérő T4 és T3 tartalmú, egyénre szabott kezelésekkel lehet sikert elérni. Nem bizonyult igaznak az a korábbi dogma sem, hogy „nem baj, ha a pajzsmirigyet valamilyen úton kiirtjuk, legfeljebb majd a hormonális kezelést alkalmazzuk”. Sajnos az esetek nem kis hányadában (betegeim a tanuk rá), a hormonpótlással nem lehet az eredeti életminőséget biztosítani, ill. helyreállítani.(Combination treatment with T4 and T3: toward personalized replacement therapy in hypothyroidism?Biondi B, Wartofsky L.Department of Clinical and Molecular Endocrinology and Oncology, University of Naples Federico II, Via S. Pansini 5, 80131 Naples, Italy. bebiondi@unina.it. J Clin Endocrinol Metab. 2012 Jul;97(7):2256-71. Epub 2012 May 16..
Gyakori kérdés, hogy a természetes pajzsmirigy készítmények nem lehetnek előnyösebbek?
Ismét arra kell hivatkoznom, hogy mielőtt tudtuk volna a pajzsmirigy hormonjait szintetizálni az egyes állatok pajzsmirigyéből készített preparátumokat használtak, használtuk. Talán még többen emlékeznek, hogy a „Thyreoidea III” nevű készítményt kapták, amely lényegében a szarvasmarha pajzsmirigy kivonatát tartalmazta. A gyógyszeripar fejlődése azonban viszonylag hamar megkérdőjelezte ennek a kezelésnek a „szakszerű” voltát. Úgy gondolták, hogy a kritika egy része feltétlen igaz, hiszen nem tudjuk a bevitt hormon(ok) pontos mennyiségét. Ennek ellenére sokak meglepetésére ezekkel a készítményekkel jó eredményeket tudtunk elérni a csökkent pajzsmirigy működésű betegek kezelésében. A T4 és a T3 kezeléssel kapcsolatos problémák megismerése után az irodalomban ismét elég hangos és éles vita alakult ki és ez még most sem zárult le. A kérdés röviden: szintetikus vagy természetes hormonokat adjunk-e?
• Hogyan hatnak?
Ezek a szárított állati pajzsmirigy készítmények tartalmazzák a T4, T3 és a pajzsmirigyből származó fehérjéket, antigéneket is. Ezek a gyomor-bél rendszerből felszívódva a keringésbe kerülnek, majd az egyes sejtekhez (a T4-ből a kívánt mennyiségű T3 képződik a dejodinázok hatására).
• Melyek az előnyeik?
 Természetes anyagok jutnak a szervezetbe
 A gyógyszerben lévő fehérjék, antigének kedvezők az autoimmun folyamat befolyásolásában, gyógyításában
• Melyek a hátrányaik?

 A mai napig nem sikerült az egyes készítmények hormontartalmát pontosan beállítani, „standardizálni”
 Nehéz a megfelelő dózis beállítása, titrálása (3. táblázat). Ez a legfőbb érv a szintetikus készítményekkel szemben, amelyekben a hatóanyag, összetétel garantált.
 Az állati fehérjék egyes komponensei allergiás reakciót válthatnak ki. A szarvasmarha pajzsmirigy alkalmazását jelentősen megnehezítette az ún. „szivacsos agyvelőgyulladás”, amely miatt világszerte sok ezer állatot kellett elpusztítani. Ez az oka, hogy napjainkban a természetes gyógyszert a sertések pajzsmirigyéből állítják elő (az egyes gyógyszerek neveit értelemszerűen nem írhatom le). (Justin J. Greenlee és mtsai: Clinical and Pathologic Features of H-Type Bovine Spongiform Encephalopathy Associated with E211K Prion Protein Polymorphism. PLoS One. 2012; 7(6): e38678. Published online 2012 June 8. doi:)

Elegendő a pajzsmirigy alul vagy túlműködésének meghatározása?
Megelégedhetünk-e azzal, ha a beteg pajzsmirigyének aktuális állapotáról pontos képet kapunk. A rövid válaszom erre, hogy: nem!
Sajnos a betegek már egy definitív, csökkent pajzsmirigyműködés miatt jelentkeznek. Ha megkérdezem az előzményekről kedves Betegeimet, akkor hamar kiderül, hogy:
 A családjában van pajzsmirigybeteg (öröklődés!)
 Meddőség, gyakori vetélések
 Jódot alkalmaztak jelentős mennyiségben (pl. hüvelygyulladások során)
A krónikus autoimmun gyulladás kezdetben gyakran tünetmentes, de együtt járhat átmenti pajzsmirigy érzékenységgel vagy megnagyobbodással, tömött tapintatú strúmával. Gyakori kérdés: „hogyan lehet gyulladásom, amikor lázam sem volt?” A betegséget valóban nem kíséri láz! Nagyon alattomosan alakul ki és eredményezi a pajzsmirigy pusztulását.
A pajzsmirigy komponensei: a Tireoglobulin és a pajzsmirigy peroxidáz enzim (TPO) elleni antitest mérése fontos! Észlelésekor a pajzsmirigy vékonytű biopszia (szövettani vizsgálatot) is szükséges lehet (nem feltétlen kötelező!). A betegség korai felismerése azért is lényeges, mert a tünetmentes forma („szubklinikus”) is jelentős rizikófaktora számos betegségnek, továbbá társulhat más autoimmun betegséggel.
Az autoimmun pajzsmirigygyulladásnak több formája ismert. Az egyik legfontosabb és gyakran fel nem ismert: a szülések után 3-6 hónappal kialakuló forma („poszt-partum thyreoiditis”). Jelentőségét az is mutatja, hogy a szülések után 16-18%-ban fordul elő.
A betegség lefolyásában négy stádiumot különíthetünk el:
l. Hiperfunkciós stádium: betegség kezdetétől számított 1-6 hét. A tünetek a sejtek károsodása miatt felszabaduló jelentős mennyiségű hormon következtében jönnek létre („destruktív hyperthyreosis”). Gyakran a beteget túlműködés miatt kezelik és nem gondolnak autoimmun folyamatra!Tehát el kell felejteni azt a szakmai körökben sem mindig ismert tényt, hogy az autoimmun gyulladás nem azonos a csökkent működéssel, sőt kezdetben túlműködéssel is járhat (4. táblázat)
2. Hipofunkciós stádium: a betegség kezdetétől számított 8. héttõl 4-6 hónapig.
3. Regenerációs stádium: A betegség kezdetétől számított 7-12 hónap.
4.Definitív stádium: ha a regeneráció teljes, akkor a beteg gyógyult, míg a betegek többségében súlyos, enyhe, esetleg szubklinikus hypothyreosis alakul ki (a TSH szint emelkedett, de a perifériás hormonok szintje az élettani határokon belül van).
Ráadásul autoimmuneredetű pajzsmirigybetegségek (ha kiderül fennállásuk!), gyakran társulnak más kórképpel. Ezek felhívják a kezelő orvos figyelmét arra, hogy a pajzsmirigybetegség mellett más autoimmun kórkép is jelen lehet. Az egyik, gyakori betegség, a mellékvese gyulladása. Ezt e betegséget Addison kórnak hívja a szakirodalom és előfordulhat önmagában, de a leggyakrabban más betegséghez társul. A csökkent hormontermelés életveszélyes krízist eredményezhet. Ilyen betegségben több államférfi (pl.J.F. Kennedy elnök) és közismert színész is szenvedett, ill. szenved. Az ún. „kubai válság idején” Kennedy betegsége, amelyet akkor még kevésbé jól tudtak kezelni - majdnem az egész világot háborús válságba sodorta. Kennedy Addison kórját és pajzsmirigy autoimmun gyulladását 1947–ben diagnosztizálták és 36 alkalommal kezelték kórházban.. A kórtörténete alapján Kennedy már ezt megelőzően is szenvedett tünetei alapján ebben a betegségben és az orvosok azt véleményezték, hogy 1 éven belül meghal ebben a betegségben. Végül is – miként azt tudjuk - merénylet áldozata lett 1963-ban.
Nagyon fontos kitérnem arra, hogy a csökkent mellékvese működés már korábban is fennállhatott, azonban a tiroxin kezelés elkezdése hirtelen váltotta ki a kritikus állapotot. Ezért is lényeges, hogy ne az a séma (protokoll!) működjön, azaz „emelkedett TSH, tehát automatikusan pajzsmirigyhormon kezelés szükséges”, anélkül, hogy a kiváltó okokat és a kísérő betegségeket megvizsgálnák, ill. szükség szerint kezelnénk.
A pajzsmirigy kezelése előtt mindig legyen kérdés az, hogy:
• Van-e mellékvese betegsége, Addison kórja?
• Van-e más immuneredetű endokrin betegsége (pl. inzulinnal kezelt cukorbetegség, mellékpajzsmirigy gyulladás?)
• Van-e más autoimmun eredetű betegsége:
o Meddőség, menzesz zavarok?
o Gyomor-bélgyulladás, nyelvgyulladás?
o Hajhullás?
o Vészes vérszegénység („anaemia perniciosa”)?
o Ízületi gyulladás?
o Hüvelygyulladás?
o Vitiligo (bőrfestékhiány)?
o Van-e ismeretlen eredetű alacsony vérnyomás?
o Van-e fokozott hajlam fertőzésekre?
o Van-e idegrendszeri autoimmun betegsége („myastenia gravis, sclerosis multiplex”)?
o Van-e szívizomgyulladása?
Ezért az egyik tünet vagy betegség felismerése után az okok keresése mellett arra is gondolni kell, hogy más, társuló betegség van-e, esetleg lappangó formában. Tudom, hogy ez a mechanikussá, „ún. protokollokká” alakult orvoslásban gyakran „elsikkad”, miképpen ezt tapasztalhatta is!

Összegezve holisztikus megközelítésű immuno-endokrin vizsgálat szükséges (lélek és a test egysége!).
e-mail: drbalazs@endokrinkozpont.hu, vagy szekelym@vipmail.hu

Jó egészséget kívánok, tisztelettel:



Prof. Dr. Balázs Csaba
2014-03-22 18:19:12