Tisztel Kérdező!

Nem kívánom és nem is lehet kommentálnom a történteket.
Számos betegség és fiziológiás állapot okozhat hyperprolactinaemiát. leggyakoribb azonban az idiopathiás, valamint a hypophysis micro- és macroprolactinomájából eredő forma . A kezelés megkezdése előtt igen fontos az etiológia pontos tisztázása, mert szekunder kórképben az alapbetegség kezelése a megfelelő megoldás. Leggyakoribb példája ennek a primer hypothyreosis, ahol a tiroxinszubsztitúciós kezelés önmagában normalizálhatja a szérum prolaktinszintjét, sőt, leírtak tiroxinszubsztitúciós kezelésre teljes mértékben viszszafejlődő hypophysisadenomát is. Számos gyógyszer is okozhatja , ezért rendkívül lényeges a pontos anamnézisfelvétel. Gondot jelenthet a pszichiátriai betegek tünetekkel járó, gyógyszer indukálta hyperprolactinaemiája, mivel ilyenkor a gyógyszer gyakran nem hagyható el, a dopaminagonista kezelés pedig antagonizálhatja, ezáltal ronthatja az antipszichotikum hatását, így a beteg pszichiátriai alapbetegségét. Ilyen esetekben fontos a kezelő pszichiáterrel való szoros együttműködés. A tartósan emelkedett prolaktinszintet okozhatja bármely sella környéki, suprasellaris térszűkítő folyamat a hypothalamus vagy a hypophysisnyél károsítása révén, ilyenkor ugyanis kiesik a dopamin szekréciót gátló hatása. Mérsékelt fokú prolaktinszint-emelkedés és mágnesesrezonancia-vizsgálattal (MRI) igazolt macroadenoma esetén nem macroprolactinomára, hanem a hypophysisnyél kompreszsziója által okozott hyperprolactinaemiára kell elsősorban gondolnunk.
A hyperprolactinaemiás fontosabb okai
Fiziológiás hiperszekréció: szoptatás, terhesség, alvás, stressz, neonatalis periódus, a mellkasfal stimulációja.
Hypothalamusrégió betegségei: agytumorok és metasztázisok, infiltratív kórképek, gyulladások, koponyabesugárzás, a hypophysisnyél sérülése.
A hypophysis betegségei: prolactinoma (sporadikus, multiplex endokrin neoplasia-1), acromegalia, Cushing-szindróma, egyéb, prolaktint is termelő kevert sejtes hypophysisadenomák (a hypophysisdaganatok 25-30%-a termel prolaktint), "üres sella" szindróma, agytumorok és metasztázisok, amelyek a hypophysisnyél kompresszióját okozzák, infiltratív kórképek.
Ectopiás prolaktintermelés (például bronchuscarcinoma, hypernephroma).
Egyéb megbetegedések: primer hypothyreosis, polycystás ovarium szindróma, májcirrhosis, krónikus veseelégtelenség, epilepszia.
Idiopathiás hyperprolactinaemia.
Gyógyszerek által okozott hyperprolactinaemia.
Gyógyszerek által okozott hyperprolactinaemia
Neurolepticumok: phenotiazinok (például chlorpromazin), butyrophenonok (például haloperidol), thioxanthenek, risperidon.
Antidepresszánsok: szelektív szerotonin reuptake gátló antidepresszánsok, triciklikus antidepresszánsok, monoamin-oxidázok.
Anxiolyticumok: benzodiazepin.
Antiemetikumok: metoclopramid, domperidon.
Narkotikumok.
Vérnyomáscsökkentők: reserpin, dopegyt, verapamil.
Antihisztaminok.
H2-receptor-blokkolók.
Antiepileptikumok.
Hormonok: ösztrogének, gonodotrop releasing hormon analógok, antiandrogének.

Laboratóriumi vizsgálatok
A hyperprolactinaemia diagnózisa a reggeli órákban elvégzett plazmaprolaktinszint meghatározásán alapul. A korábban alkalmazott funkcionális próbák elvégzését ma már nem tartják szükségesnek. A plazmaprolaktinszint meghatározása hazánkban sajnos nem egységes: noha a súlyegységben történő értékek alkalmazása lenne kívánatos, a laboratóriumok egy része ng/ml-ben, más része mE/l-ben adja meg a normálértéket, azonban a referenciatartomány még azonos mértékegységet alkalmazva sem azonos. Összeállításunkban normálisnak tekintjük, ha a szérum prolaktinszintje nőkben <15 ng/ml, férfiakban <10 ng/ml. Tekintettel arra, hogy a prolaktin stresszhormon, mérsékelt fokú emelkedése esetén ismételt meghatározása szükséges; amennyiben a többször meghatározott értékek közül akár egy is a normális tartományban van, azt tekintjük mérvadónak. A diagnózis felállítása előtt a macroprolactinaemia jelenléte kizárandó. Macroprolactinaemiáról beszélünk, ha a szérumban mért magas prolaktinszintet nem a hypophysis laktotrop sejtjeiben képződő, biológiailag aktív monomer felszaporodása, hanem a döntően (>60%) a periférián keletkező, nagy molekulatömegű macroprolactin okozza, amelynek nincs biológiai hatása. Valódi macroprolactinaemiára kell gondolnunk minden olyan esetben, amikor emelkedett szérumprolaktin-értéket észlelünk típusos klinikai tünetek nélkül. A hyperprolactinaemiát nem zárja ki a macroprolactinaemia jelenléte, ezért ez utóbbi diagnózisa csak akkor mondható ki, ha a monomer prolaktinszint a normális tartományon belül van. A macroprolactin meghatározásának a rutindiagnosztika számára legegyszerűbb és legköltséghatékonyabb módja a PEG (polietilénglikol) -precipitációs módszer, amely jelenleg már hazánkban is számos helyen hozzáférhető. Ritkán a szérum prolaktinszintjének meghatározása során rendkívül magas értékek (>300-400 ng/ml) helyett hamisan alacsony értéket kaphatunk, ilyenkor a "high dose hook effect" érvényesülése (magas dózis okozta hurokhatás; a magyar elnevezés kevéssé használatos) okozza a metodikai hibát. Ez analitikai probléma, főként immunometrikus módszereknél fordul elő: az igen magas antigén- (esetünkben prolaktin-) koncentráció miatt az úgynevezett szendvicskomplex nem tud kialakulni, ezért tévesen alacsony koncentrációt mérünk. A hiba kiküszöbölése hígítással lehetséges .
Képalkotó vizsgálatok: ezeken mát ötöbbször volt!
Az első választandó képalkotó vizsgálat a sella-MRI. A CT-vizsgálat feloldóképessége kisebb, ezt akkor használjuk, ha az MR-vizsgálat nem végezhető el, vagy speciális esetekben kiegészítő vizsgálatként. Sosem szabad azonban elfeledni, hogy a radiológiai leletet a klinikai tünetekkel és a hormonleletekkel együtt kell értékelni, mivel a hypophysis microadenomája az átlagpopulációban is közel 10%-ban fordul elő (incidentaloma) .

Kezelés a beteg állapotától klinikai tüneteitől és kiegészítő vizsgálatok eredményeitől függ,de a betegség ma már gyógyítható!
Jó egészséget kívánok:
 


Prof. Dr. Balázs Csaba
2014-02-21 12:15:48