Prof. Dr. Balázs Csaba
Endokrinológus
A Budai Endokrinközpont specialistája "endokrinológia" témakörben
Kérem, tegye fel kérdéseit, készséggel válaszolok Önnek! Bizalmát köszönöm!
Endokrinológus
A Budai Endokrinközpont specialistája "endokrinológia" témakörben
Kérem, tegye fel kérdéseit, készséggel válaszolok Önnek! Bizalmát köszönöm!
Témakörök ►
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Professzor Úr!
Láttam, hogy milyen készségesen válaszol az itt lévő, tanácstalan betegeknek, ezért bátorkodom Öntől segítséget kérni.
Miskolcról írok, ahol sajnos nagyon kevés endokrinológus van, akihez fordulhatnánk tanácsért. Sajnos Budapestre sem tudunk felutazni, mert a lehetőségeink nem engedik.
Mivel az itteni orvosok rendkívül elfoglaltak-hogy finoman szóljak-, nem jöttek rá idestova 20 év alatt arra, hogy anyósom feltételezhetően pajzsmirigy túlműködésben szenved. Az internetet bújva "okoskodtam ki", hogy a tünetei alapján, mi lehet a baj. A gyanúm beigazolódni látszik. Továbbá más, egyéb panaszai is vannak a betegnek, amelyben kérném az Ön szakértelmét!
Tisztában vagyok vele, hogy leletek és a beteg vizsgálatának hiányában ilyet nem írhat le, éppen ezért leírtam én amire gondolnék. Ahogyan egy másik kérdezőnél is tette, annyit kérnék, hogy amennyiben nem óriási butaságot írok, kérem erősítse meg vagy oszlassa el a gyanúmat!
Kórelőzmény: A beteg évek óta küzd magas vérnyomással, szapora szívveréssel. Fáradékony, izzadékony, ingerlékeny, súlyos alvászavarai vannak. Hullik a haja, jelentős súlycsökkenés volt tapasztalható az elmúlt időszakban. Pszichés zavarok, izomgyengeség, féloldali zsibbadás mutatkozik nála.
Édesapja hasnyálmirigy daganatban halt meg, emiatt kialakult a betegnél a carcinofóbia és hypohondria.
Pajzsmirigy túlműködés gyanúja miatt TSH labor és UH lett kérve.
A TSH alacsonyabb lett, így a PM. túlműködés igazoltnak látszik. Az ultrahang elmosódott szélű, echoszegény képleteket és cystosist állapított meg. A beteg jódellátottsága magas, napi szinten fogyasztott céklát.
Nem szed sem vitaminokat sem gyógyszereket, így valószínűleg alacsony a kalcium és magnéziumszintje!
A pajzsmirigy túlműködésének meglétén túl, azonban elvetettük a Follicularis carcinóma és az Anaplasztikus carcinoma lehetőségét. Előbbit a jódtöbblet, utóbbit a megnagyobbodott tumor hiány végett.
Azonban kérdéses maradt a Medulláris carcinoma,mert nem ismert a kalcitonin szint illetve a papilláris carcinoma-az echoszegény képletek és a cystosis miatt-.
Elvetettük az akut és krónikus PM gyulladást a túlműködésre utaló jelek és a láztalan, fájdalmatlan állapot miatt.
Azonban a szubakut limfocitás tireoditiszt a tünetei alapján nem zárnánk ki.
A beteg gyakran panaszkodik féloldali zsibbadásra, erőtlen, szinte bénult végtagokra.
Emiatt gondolnák az agyfüggelékmirigy eltéréseinek lehetőségére illetve a TETÁNIÁRA!
A beteg tünetei tökéletes egyezést mutatnak a TETÁNIÁVAL.
Valószínűsíthető a kalcium és magnézium hiány. Emiatt szeretnénk vérgáz, astrup és Ca Ma szint vizsgálatot kérni. A tetánia lehetőségének kizárására EMG-t, az agyfüggelék mirigy eltérésének kizárására pedig CT-t és MRI-t.
Mivel számos oldalon olvastam olyan értelmetlen halálesetekről, ami kivédhető lett volna orvosi odafigyeléssel, ezért gondoltam úgy, hogy kutatok egy kicsit, hogy felkészülten és mindent figyelembe véve mehessünk az orvoshoz.
Ismételten hangsúlyoznám, hogy én sem/mi sem okoskodni szeretnénk, csupán megérteni, hogy mi lehet a baj!?
Nagyon várom véleményét!
Kívánok Önnek Áldott Ünnepeket!
Köszönettel: Emese
Láttam, hogy milyen készségesen válaszol az itt lévő, tanácstalan betegeknek, ezért bátorkodom Öntől segítséget kérni.
Miskolcról írok, ahol sajnos nagyon kevés endokrinológus van, akihez fordulhatnánk tanácsért. Sajnos Budapestre sem tudunk felutazni, mert a lehetőségeink nem engedik.
Mivel az itteni orvosok rendkívül elfoglaltak-hogy finoman szóljak-, nem jöttek rá idestova 20 év alatt arra, hogy anyósom feltételezhetően pajzsmirigy túlműködésben szenved. Az internetet bújva "okoskodtam ki", hogy a tünetei alapján, mi lehet a baj. A gyanúm beigazolódni látszik. Továbbá más, egyéb panaszai is vannak a betegnek, amelyben kérném az Ön szakértelmét!
Tisztában vagyok vele, hogy leletek és a beteg vizsgálatának hiányában ilyet nem írhat le, éppen ezért leírtam én amire gondolnék. Ahogyan egy másik kérdezőnél is tette, annyit kérnék, hogy amennyiben nem óriási butaságot írok, kérem erősítse meg vagy oszlassa el a gyanúmat!
Kórelőzmény: A beteg évek óta küzd magas vérnyomással, szapora szívveréssel. Fáradékony, izzadékony, ingerlékeny, súlyos alvászavarai vannak. Hullik a haja, jelentős súlycsökkenés volt tapasztalható az elmúlt időszakban. Pszichés zavarok, izomgyengeség, féloldali zsibbadás mutatkozik nála.
Édesapja hasnyálmirigy daganatban halt meg, emiatt kialakult a betegnél a carcinofóbia és hypohondria.
Pajzsmirigy túlműködés gyanúja miatt TSH labor és UH lett kérve.
A TSH alacsonyabb lett, így a PM. túlműködés igazoltnak látszik. Az ultrahang elmosódott szélű, echoszegény képleteket és cystosist állapított meg. A beteg jódellátottsága magas, napi szinten fogyasztott céklát.
Nem szed sem vitaminokat sem gyógyszereket, így valószínűleg alacsony a kalcium és magnéziumszintje!
A pajzsmirigy túlműködésének meglétén túl, azonban elvetettük a Follicularis carcinóma és az Anaplasztikus carcinoma lehetőségét. Előbbit a jódtöbblet, utóbbit a megnagyobbodott tumor hiány végett.
Azonban kérdéses maradt a Medulláris carcinoma,mert nem ismert a kalcitonin szint illetve a papilláris carcinoma-az echoszegény képletek és a cystosis miatt-.
Elvetettük az akut és krónikus PM gyulladást a túlműködésre utaló jelek és a láztalan, fájdalmatlan állapot miatt.
Azonban a szubakut limfocitás tireoditiszt a tünetei alapján nem zárnánk ki.
A beteg gyakran panaszkodik féloldali zsibbadásra, erőtlen, szinte bénult végtagokra.
Emiatt gondolnák az agyfüggelékmirigy eltéréseinek lehetőségére illetve a TETÁNIÁRA!
A beteg tünetei tökéletes egyezést mutatnak a TETÁNIÁVAL.
Valószínűsíthető a kalcium és magnézium hiány. Emiatt szeretnénk vérgáz, astrup és Ca Ma szint vizsgálatot kérni. A tetánia lehetőségének kizárására EMG-t, az agyfüggelék mirigy eltérésének kizárására pedig CT-t és MRI-t.
Mivel számos oldalon olvastam olyan értelmetlen halálesetekről, ami kivédhető lett volna orvosi odafigyeléssel, ezért gondoltam úgy, hogy kutatok egy kicsit, hogy felkészülten és mindent figyelembe véve mehessünk az orvoshoz.
Ismételten hangsúlyoznám, hogy én sem/mi sem okoskodni szeretnénk, csupán megérteni, hogy mi lehet a baj!?
Nagyon várom véleményét!
Kívánok Önnek Áldott Ünnepeket!
Köszönettel: Emese
Tisztelt Emese!
Tiszteletre méltó, hogy ilyen sokat olvasott és igyekezett elmélyedni a pajzsmirigybetegségek nem könnyű területébe. Az orvosi munka- ahogyan azt tanítom is - valóban emlékeztet a nyomozásra. A probléma az, hogy az elméleti alap ismeretek és a több évtizedes gyakorlat szintézisét nem lehet olyan könnyen átadni. Ez nem kritika a részemről, hanem azt mutatja, hogy az orvoslás is nélkülözi napjainkban a szintézisre törekvést.A 20. században az orvostudományban nagyfokú specializálódás ment végbe. Ez kezdetben előnyös volt, mert elősegítette egy-egy szakterület alaposabb megismerését, napjainkban azonban ez a túlzott specializálódás az orvostudomány széteséséhez, dezintegrációjához vezet. A beteg elvész a sok specialista között, akik gyakran egymást sem értik meg. Kiderült, hogy a tudományos kutatásban az analízis helyett a szintézisre, a gondolkodásban az integrációra való törekvés hozhat új eredményeket. Az integratív (holisztikus) medicina abból az alapelvből indul ki, hogy az élő szervezet több, mint az egyes részek (szervek) mechanikus összessége. A szervezet működésének alapfeltétele az egyes szervek-szervrendszerek működésének regulációja és adaptációja.
Szabályozás (reguláció) alatt olyan folyamatok összességét értjük, amelyek meghatározzák a szervezet működésének határait („set operating range”). Alkalmazkodás (adaptáció) viszont olyan biológiai folyamatok egysége, amelyek meghatározzák a szabályozó mechanizmusok összességét („adjust or reset operating range”). Ennek három formája van. 1. Genetikus, örökletes alkalmazkodás (genotípus szelekció) (több generációt érint!). 2. Ontogenetikus alkalmazkodás: az életciklus alatt létrejövő alkalmazkodás (pl. növekedés) (irreverzibilis és csak egy generációt érint). 3. Fiziológiás alkalmazkodás: a megváltozó külső és belső feltételek között az egyensúly biztosítása („jet-lag”)(reverzibilis). Ezekben a mechanizmusokban meghatározóak az ideg-, az endokrin-, az immunrendszer anyagai: a neurotranszmitterek, hormonok és citokinek. Ezek komplex kölcsönhatásai eredményezik a szervezet harmonikus működését. A reguláció és az adaptáció nem egy statikus állapot, hanem a közvetítő (mediátor) anyagok és azok jelfogóinak (receptoroknak) dinamikus kölcsönhatásaiból következik. Erre jellemző példa a hétköznapi stressz. Stresszornak nevezzük azt a szokatlan minőségű vagy mennyiségű fizikai, ill. pszichés hatást, amely átmenetileg megváltoztatja a szervezet egyensúlyát (homeosztázisát). A stressznek három fázisát ismerjük. Az első a vészhelyzet („alarm”), amelyben a szervezet minden reguláló és adaptációs mechanizmusát mozgósítja. Ezt követi a második, u.n. adaptációs szakasz, amelyben egy új egyensúlyi állapot jön létre (ez élettani folyamat). A harmadik a kimerülési fázis, amelyben már betegségek léphetnek fel.
Az integratív medicina feltételezi a belső, örökletes mechanizmusok kölcsönhatásait. A génről tudott, hogy alapját a DNS molekula képezi. A genom alatt a sejtek összes örökletes anyagát értjük, a genomika a genommal foglalkozó tudomány. Napjainkban a humán genom projekt az ember összes örökítő anyagát felépítő struktúra titkos nyelvének megfejtését tette lehetővé. Kiderült, hogy a genomban tárolt információ digitalizálható és a bioinformatika nyelvére lefordítható. Ennek révén nemcsak jobban megismerhetjük a regulációért felelős anyagok képződését („biochipek”), hanem a genom digitalizációjával meghatározzuk az egyén örökletes reguláló és adaptációs mechanizmusok sajátosságait. A bioinformatika új dimenzióba helyezte napjaink medicináját, amelyben az információ újszerű áramlása „bibliomika” egyrészt érthetővé és prognosztizálhatóvá teszi az összetett regulációs folyamatokat, másrészt egyénre szabott diagnózist és kezelést (farmakogenomika) eredményez.
Ami a konkrét problémát illeti, az valóban nem válaszolható meg pontosan, mivel több adat hiányzik, ill. pontosításra szorul.
1. A TSH alacsony volta önmagában nem jelenti a túlműködést. A nagy kérdés, hogy mikor mondhatjuk azt, hogy a beteg TSH értékei „normálisak” vagy referencia tartományon belüliek?
Fontos azonban tudni a következőket ( a teljesség igénye nélkül):
• individuális TSH tartományt
• a referenciatartomány meghatározásánál az életkort (TSH szintje az életkor előre haladtával nő, így a 4 mIU/l feletti, de 10 mIU/l alatti érték akár normális is lehet időseknél)
• a beteg által lakott terület jódellátottságát
• a beteg nemét
• az évszakot
• napszakot
• a kísérő betegségeket
• az alkalmazott gyógyszereket!
• a vizsgálati módszereket
• az beteg vérében kimutatható autoimmun gyulladást jelző anyagokat (pl. TPO elleni antitestek)
• felszívódási viszonyokat
• TSH elleni antitest jelenlétét
Fontos, hogy az alacsony TSH érték mellett csökkent működés is lehet (ún. centrális hypothyreosis)
2. A pajzsmirigy göbös betegségei azért is fontosak, mert ide tartoznak a jó és rosszindulatú daganatai is. Ezek egyrészt fokozott működéssel járó göbök lehetnek, amelyek sok hormont termelnek („meleg” göbök). Ezek kimutatásához a pajzsmirigy megtapintása és hormon-meghatározások mellett izotópos vizsgálat is szükséges. A túlműködés a hagyományos gátlószeres kezeléssel csak átmenetileg gyógyítható (!), a készítmény elhagyása után a túlműködés ismét jelentkezik. A végleges gyógyulás izotóp terápiától, esetleg műtéttől várható.
Fontos: ezek nem autoimmun betegségek!
A rosszindulatú daganatok nem járnak túlzott hormon-termeléssel, különböző méretű „hideg” göbök formájában jelentkeznek. A diagnosztizálásukhoz az un. tumor marker (thyreoglobulin) meghatározása és szövettani, citológiai vizsgálat szükséges („vékonytű biopszia”). Kezelésük műtéttel és izotóppal lehetséges.
3. UH vizsgálattal nem lehet a túlműködést dagnosztizálni! Hozzá kell tennem, hogy a gyulladást sem, legfeljebb azt, hogy az inhomogenitás hátterében gyulladás lehet.
4. A krónikus, ill. autoimmun pajzsmirigygyulladás nem jár lázzal! A krónikus autoimmun gyulladás kezdetben gyakran tünetmentes, de együtt járhat átmenti pajzsmirigy érzékenységgel vagy megnagyobbodással, tömött tapintatú strúmával, esetleg hőemelkedéssel. Következményeként tartós alulműködés is előfordulhat már a betegség kezdetén előfordulhat. A pajzsmirigy komponensei: a Tireoglobulin és a pajzsmirigy peroxidáz enzim (TPO) elleni antitest mérése fontos. Észlelésekor a pajzsmirigy vékonytű biopszia (szövettani vizsgálatot) is szükséges lehet. A betegség korai felismerése azért is fontos, mert a tünetmentes forma („szubklinikus”) is jelentős rizikófaktora számos betegségnek. A betegség lefolyásában négy stádiumot különíthetünk el: l Hiperfunkciós stádium: betegség kezdetétől számított 1-6 hét. A tünetek a sejtek károsodása miatt felszabaduló jelentős mennyiségű hormon következtében jönnek létre („destruktív hyperthyreosis”). 2. Hipofunkciós stádium: a betegség kezdetétől számított 8. héttõl 4-6 hónapig. 3. Regenerációs stádium: A betegség kezdetétől számított 7-12 hónap. 4. Definitív stádium: ha a regeneráció teljes, akkor a beteg gyógyult, míg a betegek többségében súlyos, enyhe, esetleg szubklinikus hypothyreosis alakul ki (a TSH szint emelkedett, de a perifériás hormonok szintje az élettani határokon belül van). A hypothyreosis egyes formáinak meghatározásában lényeges az élettani TSH szint definiciója. A szuperszenzitiv TSH (sTSH) módszerek lehetővé tették a szubklinikus és az enyhe hypothyreosis megkülönböztetését. A sTSH 2.5 mU/l felső szintjét (!) az irodalom általában elfogadja, de számos, a szerzők által is leírt megkötést is megfogalmaz. A fiziológiás TSH szint felső határának 4,5-ről 2,5- mU/l-re csökkentése azt is eredményezte, hogy az Egyesült Államokban a szubklinikus hypothyreosisos betegek száma meghaladja a 20 milliót. A TSH meghatározásának fontosságát senki nem vonja kétségbe, de annak abszolutizálása félrevezető lehet. Ezért is lehet támogatni azt a legújabb véleményt, hogy a diagnózis megállapításakor ne csak a TSH értéket, hanem a familiáris adatokat (előfordul-e pajzsmirigybetegség a családban?) az immunológiai tesztek eredményét, spontán abortuszokat, egyes gyógyszerek fogyasztását (anorganikus készítmények:pl. Cordaron, betadin kúp, oldat) is célszerű figyelembe venni. Fontos, hogy még akkor ismerjük fel a betegséget, amikor a gyulladás már fennáll (antitestek magasak!), de még a pajzsmirigy működése nem csökkent (élettani hormonértékek!) . A kezelés szerencsére nem a műtét, hanem a megfelelő, egyénre szabott immun-moduláns gyógyszeres kezelés, esetleg pajzsmirigy hormonpótlás (egyéni mérlegelés alapján). „Ne a laboratóriumi értékeket kezeljük, hanem a beteget”!.
Jó egészséget és áldott karácsonyt kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2013-12-25 10:29:50
Tiszteletre méltó, hogy ilyen sokat olvasott és igyekezett elmélyedni a pajzsmirigybetegségek nem könnyű területébe. Az orvosi munka- ahogyan azt tanítom is - valóban emlékeztet a nyomozásra. A probléma az, hogy az elméleti alap ismeretek és a több évtizedes gyakorlat szintézisét nem lehet olyan könnyen átadni. Ez nem kritika a részemről, hanem azt mutatja, hogy az orvoslás is nélkülözi napjainkban a szintézisre törekvést.A 20. században az orvostudományban nagyfokú specializálódás ment végbe. Ez kezdetben előnyös volt, mert elősegítette egy-egy szakterület alaposabb megismerését, napjainkban azonban ez a túlzott specializálódás az orvostudomány széteséséhez, dezintegrációjához vezet. A beteg elvész a sok specialista között, akik gyakran egymást sem értik meg. Kiderült, hogy a tudományos kutatásban az analízis helyett a szintézisre, a gondolkodásban az integrációra való törekvés hozhat új eredményeket. Az integratív (holisztikus) medicina abból az alapelvből indul ki, hogy az élő szervezet több, mint az egyes részek (szervek) mechanikus összessége. A szervezet működésének alapfeltétele az egyes szervek-szervrendszerek működésének regulációja és adaptációja.
Szabályozás (reguláció) alatt olyan folyamatok összességét értjük, amelyek meghatározzák a szervezet működésének határait („set operating range”). Alkalmazkodás (adaptáció) viszont olyan biológiai folyamatok egysége, amelyek meghatározzák a szabályozó mechanizmusok összességét („adjust or reset operating range”). Ennek három formája van. 1. Genetikus, örökletes alkalmazkodás (genotípus szelekció) (több generációt érint!). 2. Ontogenetikus alkalmazkodás: az életciklus alatt létrejövő alkalmazkodás (pl. növekedés) (irreverzibilis és csak egy generációt érint). 3. Fiziológiás alkalmazkodás: a megváltozó külső és belső feltételek között az egyensúly biztosítása („jet-lag”)(reverzibilis). Ezekben a mechanizmusokban meghatározóak az ideg-, az endokrin-, az immunrendszer anyagai: a neurotranszmitterek, hormonok és citokinek. Ezek komplex kölcsönhatásai eredményezik a szervezet harmonikus működését. A reguláció és az adaptáció nem egy statikus állapot, hanem a közvetítő (mediátor) anyagok és azok jelfogóinak (receptoroknak) dinamikus kölcsönhatásaiból következik. Erre jellemző példa a hétköznapi stressz. Stresszornak nevezzük azt a szokatlan minőségű vagy mennyiségű fizikai, ill. pszichés hatást, amely átmenetileg megváltoztatja a szervezet egyensúlyát (homeosztázisát). A stressznek három fázisát ismerjük. Az első a vészhelyzet („alarm”), amelyben a szervezet minden reguláló és adaptációs mechanizmusát mozgósítja. Ezt követi a második, u.n. adaptációs szakasz, amelyben egy új egyensúlyi állapot jön létre (ez élettani folyamat). A harmadik a kimerülési fázis, amelyben már betegségek léphetnek fel.
Az integratív medicina feltételezi a belső, örökletes mechanizmusok kölcsönhatásait. A génről tudott, hogy alapját a DNS molekula képezi. A genom alatt a sejtek összes örökletes anyagát értjük, a genomika a genommal foglalkozó tudomány. Napjainkban a humán genom projekt az ember összes örökítő anyagát felépítő struktúra titkos nyelvének megfejtését tette lehetővé. Kiderült, hogy a genomban tárolt információ digitalizálható és a bioinformatika nyelvére lefordítható. Ennek révén nemcsak jobban megismerhetjük a regulációért felelős anyagok képződését („biochipek”), hanem a genom digitalizációjával meghatározzuk az egyén örökletes reguláló és adaptációs mechanizmusok sajátosságait. A bioinformatika új dimenzióba helyezte napjaink medicináját, amelyben az információ újszerű áramlása „bibliomika” egyrészt érthetővé és prognosztizálhatóvá teszi az összetett regulációs folyamatokat, másrészt egyénre szabott diagnózist és kezelést (farmakogenomika) eredményez.
Ami a konkrét problémát illeti, az valóban nem válaszolható meg pontosan, mivel több adat hiányzik, ill. pontosításra szorul.
1. A TSH alacsony volta önmagában nem jelenti a túlműködést. A nagy kérdés, hogy mikor mondhatjuk azt, hogy a beteg TSH értékei „normálisak” vagy referencia tartományon belüliek?
Fontos azonban tudni a következőket ( a teljesség igénye nélkül):
• individuális TSH tartományt
• a referenciatartomány meghatározásánál az életkort (TSH szintje az életkor előre haladtával nő, így a 4 mIU/l feletti, de 10 mIU/l alatti érték akár normális is lehet időseknél)
• a beteg által lakott terület jódellátottságát
• a beteg nemét
• az évszakot
• napszakot
• a kísérő betegségeket
• az alkalmazott gyógyszereket!
• a vizsgálati módszereket
• az beteg vérében kimutatható autoimmun gyulladást jelző anyagokat (pl. TPO elleni antitestek)
• felszívódási viszonyokat
• TSH elleni antitest jelenlétét
Fontos, hogy az alacsony TSH érték mellett csökkent működés is lehet (ún. centrális hypothyreosis)
2. A pajzsmirigy göbös betegségei azért is fontosak, mert ide tartoznak a jó és rosszindulatú daganatai is. Ezek egyrészt fokozott működéssel járó göbök lehetnek, amelyek sok hormont termelnek („meleg” göbök). Ezek kimutatásához a pajzsmirigy megtapintása és hormon-meghatározások mellett izotópos vizsgálat is szükséges. A túlműködés a hagyományos gátlószeres kezeléssel csak átmenetileg gyógyítható (!), a készítmény elhagyása után a túlműködés ismét jelentkezik. A végleges gyógyulás izotóp terápiától, esetleg műtéttől várható.
Fontos: ezek nem autoimmun betegségek!
A rosszindulatú daganatok nem járnak túlzott hormon-termeléssel, különböző méretű „hideg” göbök formájában jelentkeznek. A diagnosztizálásukhoz az un. tumor marker (thyreoglobulin) meghatározása és szövettani, citológiai vizsgálat szükséges („vékonytű biopszia”). Kezelésük műtéttel és izotóppal lehetséges.
3. UH vizsgálattal nem lehet a túlműködést dagnosztizálni! Hozzá kell tennem, hogy a gyulladást sem, legfeljebb azt, hogy az inhomogenitás hátterében gyulladás lehet.
4. A krónikus, ill. autoimmun pajzsmirigygyulladás nem jár lázzal! A krónikus autoimmun gyulladás kezdetben gyakran tünetmentes, de együtt járhat átmenti pajzsmirigy érzékenységgel vagy megnagyobbodással, tömött tapintatú strúmával, esetleg hőemelkedéssel. Következményeként tartós alulműködés is előfordulhat már a betegség kezdetén előfordulhat. A pajzsmirigy komponensei: a Tireoglobulin és a pajzsmirigy peroxidáz enzim (TPO) elleni antitest mérése fontos. Észlelésekor a pajzsmirigy vékonytű biopszia (szövettani vizsgálatot) is szükséges lehet. A betegség korai felismerése azért is fontos, mert a tünetmentes forma („szubklinikus”) is jelentős rizikófaktora számos betegségnek. A betegség lefolyásában négy stádiumot különíthetünk el: l Hiperfunkciós stádium: betegség kezdetétől számított 1-6 hét. A tünetek a sejtek károsodása miatt felszabaduló jelentős mennyiségű hormon következtében jönnek létre („destruktív hyperthyreosis”). 2. Hipofunkciós stádium: a betegség kezdetétől számított 8. héttõl 4-6 hónapig. 3. Regenerációs stádium: A betegség kezdetétől számított 7-12 hónap. 4. Definitív stádium: ha a regeneráció teljes, akkor a beteg gyógyult, míg a betegek többségében súlyos, enyhe, esetleg szubklinikus hypothyreosis alakul ki (a TSH szint emelkedett, de a perifériás hormonok szintje az élettani határokon belül van). A hypothyreosis egyes formáinak meghatározásában lényeges az élettani TSH szint definiciója. A szuperszenzitiv TSH (sTSH) módszerek lehetővé tették a szubklinikus és az enyhe hypothyreosis megkülönböztetését. A sTSH 2.5 mU/l felső szintjét (!) az irodalom általában elfogadja, de számos, a szerzők által is leírt megkötést is megfogalmaz. A fiziológiás TSH szint felső határának 4,5-ről 2,5- mU/l-re csökkentése azt is eredményezte, hogy az Egyesült Államokban a szubklinikus hypothyreosisos betegek száma meghaladja a 20 milliót. A TSH meghatározásának fontosságát senki nem vonja kétségbe, de annak abszolutizálása félrevezető lehet. Ezért is lehet támogatni azt a legújabb véleményt, hogy a diagnózis megállapításakor ne csak a TSH értéket, hanem a familiáris adatokat (előfordul-e pajzsmirigybetegség a családban?) az immunológiai tesztek eredményét, spontán abortuszokat, egyes gyógyszerek fogyasztását (anorganikus készítmények:pl. Cordaron, betadin kúp, oldat) is célszerű figyelembe venni. Fontos, hogy még akkor ismerjük fel a betegséget, amikor a gyulladás már fennáll (antitestek magasak!), de még a pajzsmirigy működése nem csökkent (élettani hormonértékek!) . A kezelés szerencsére nem a műtét, hanem a megfelelő, egyénre szabott immun-moduláns gyógyszeres kezelés, esetleg pajzsmirigy hormonpótlás (egyéni mérlegelés alapján). „Ne a laboratóriumi értékeket kezeljük, hanem a beteget”!.
Jó egészséget és áldott karácsonyt kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2013-12-25 10:29:50
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}