Prof. Dr. Balázs Csaba
Endokrinológus
A Budai Endokrinközpont specialistája "endokrinológia" témakörben
Kérem, tegye fel kérdéseit, készséggel válaszolok Önnek! Bizalmát köszönöm!
Endokrinológus
A Budai Endokrinközpont specialistája "endokrinológia" témakörben
Kérem, tegye fel kérdéseit, készséggel válaszolok Önnek! Bizalmát köszönöm!
Témakörök ►
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Tisztelt Professzor Úr!
Véleményét szeretném kérni a problémámmal kapcsolatban, nagyon tanácstalan vagyok.
Egy éves koromban rheumatoid arthritis autóimmun betegséget diagnosztizáltak nálam, amit akkor szteroidokkal és antibiotikumokkal kezeltek (kb. fél-1 évig), aminek hatására megszűntek a tüneteim, de nem hiszem, hogy teljesen meggyógyultam, és félek, hogy hosszú távú károkat (halláskárosodás, hormonális zavarok) okozott. 18 tünetmentes év után, úgy tűnik, minden kezdődik elölről. Most 20 éves vagyok, kb. fél évvel ezelőtt nagyon fájni kezdtek az ízületeim (boka-, csípő-, könyök-, rágóízület), régebben sportoltam, de már minden mozdulat fájdalmat okozott. Azóta is folyamatosan fájdalmaim vannak, de nem annyira erőteljes, mint az első 4 hónapban. Emellett napközben állandóan kimerültnek, fáradtnak érzem magam, az egyetemen nem tudok koncentrálni, ingerlékeny vagyok, este mégis alvászavaraim vannak, nagyon nehezen tudok elaludni, sokszor felébredek, nyugtalanul alszok. Gyakran van légszomjam, és már egy kisebb mozgástól is gyorsan felszökik a pulzusom. Sokat betegeskedek, szinte mintha állandóan náthás lennék, pedig nem vagyok allergiás. Sokszor vagyok lehangolt, semmihez nincs kedvem, mintha mindenhez fáradt lennék. Gyakran vannak hasi panaszaim is, nagyon erős, szinte elviselhetetlen alhasi fájdalmaim, amit bélgyulladással magyaráztak. A bélproblémák miatt már egy ideje glutén- és laktózmentesen táplálkozom, ami enyhítette ezeket a hasi fájdalmakat. Gyerekkorom óta szinte folyamatosan vashiányom van, jelentősen a referencia érték alatt. Egyes vaskészítmények átmenetileg segítenek.
Párkapcsolatomban nagy problémát jelent még a nagyon drasztikus libidócsökkenés is. A párommal majdnem négy éve vagyunk együtt, a nemi életünkön kívül nincsenek problémáink. Kb. másfél évvel ezelőtt kezdtem érezni, hogy csökken a libidóm, de mára már olyan, mintha egyáltalán nem is lenne. Kezdetben a párom nagyon megértő volt, de most már egyre nehezebben viseli/viseljük. Nem szeretném, hogy emiatt legyen vége a kapcsolatunknak, nagyon elkeseredett vagyok. (Két évig szedtem fogamzásgátlót is sajnos, de már kb. egy éve abbahagytam.) Úgy érzem, a szteroid és a fogamzásgátló hatására teljesen felborult a hormonháztartásom. Bár a menstruációs ciklusom szabályosnak mondható, és egyéb nőgyógyászati problémákat, mint az endometriózis, pcos stb. kizártak, a menstruációm erős vérzéssel és nagyon erős fájdalmakkal jár, néha már szédülök a fájdalomtól. A ciklustól függetlenül jelentkeznek feszítő fájdalmak a méh környékén, ilyenkor megváltozik a hüvelyi folyás is. A nőgyógyászom szerint ezeket valamilyen hormonális zavar okozza, nem küldött további vizsgálatokra. A bőröm egyszerre száraz és pattanásos, a hajam nagyon elvékonyodott, gyorsan zsírosodik, és emellett nagyon erősen hullik. Kb. egy éve kezdett el ritkulni, azóta szinte folyamatosan, és egyre nagyobb mennyiségbe, mára legalább felére ritkult a hajam, és úgy érzem, most még jobban hullik, emiatt nagyon kétségbe vagyok esve.
A pajzsmirigyem a legutóbbi laborvizsgálatokon rendszeresen alulműködést mutatott, a háziorvosom szerint ez nem számottevő, további vizsgálatra nem küldött.
Néhány napja olvastam az ösztrogén dominanciáról szóló cikkét, szinte minden tüneteim megegyezik az ott leírtakkal, ráadásul a szteroid és a fogamzásgátló miatt okom is van erre gyanakodni, ezért úgy gondoltam kikérem a véleményét az ügyemmel kapcsolatban, mivel teljesen tanácstalan és kétségbeesett vagyok. Esetleg lehetséges, hogy a problémáim összefüggésbe hozhatóak az ösztrogén dominanciával? És ha úgy gondolja, erről lehet szó, akkor szeretném megkérdezni, hogy mi a teendőm? Jártam már háziorvosnál, reumatológián, nőgyógyászaton, de nem utaltak be további immunológiai ill. hormon vizsgálatokra. Szeretném a segítségét kérni! Előre is köszönöm!
Véleményét szeretném kérni a problémámmal kapcsolatban, nagyon tanácstalan vagyok.
Egy éves koromban rheumatoid arthritis autóimmun betegséget diagnosztizáltak nálam, amit akkor szteroidokkal és antibiotikumokkal kezeltek (kb. fél-1 évig), aminek hatására megszűntek a tüneteim, de nem hiszem, hogy teljesen meggyógyultam, és félek, hogy hosszú távú károkat (halláskárosodás, hormonális zavarok) okozott. 18 tünetmentes év után, úgy tűnik, minden kezdődik elölről. Most 20 éves vagyok, kb. fél évvel ezelőtt nagyon fájni kezdtek az ízületeim (boka-, csípő-, könyök-, rágóízület), régebben sportoltam, de már minden mozdulat fájdalmat okozott. Azóta is folyamatosan fájdalmaim vannak, de nem annyira erőteljes, mint az első 4 hónapban. Emellett napközben állandóan kimerültnek, fáradtnak érzem magam, az egyetemen nem tudok koncentrálni, ingerlékeny vagyok, este mégis alvászavaraim vannak, nagyon nehezen tudok elaludni, sokszor felébredek, nyugtalanul alszok. Gyakran van légszomjam, és már egy kisebb mozgástól is gyorsan felszökik a pulzusom. Sokat betegeskedek, szinte mintha állandóan náthás lennék, pedig nem vagyok allergiás. Sokszor vagyok lehangolt, semmihez nincs kedvem, mintha mindenhez fáradt lennék. Gyakran vannak hasi panaszaim is, nagyon erős, szinte elviselhetetlen alhasi fájdalmaim, amit bélgyulladással magyaráztak. A bélproblémák miatt már egy ideje glutén- és laktózmentesen táplálkozom, ami enyhítette ezeket a hasi fájdalmakat. Gyerekkorom óta szinte folyamatosan vashiányom van, jelentősen a referencia érték alatt. Egyes vaskészítmények átmenetileg segítenek.
Párkapcsolatomban nagy problémát jelent még a nagyon drasztikus libidócsökkenés is. A párommal majdnem négy éve vagyunk együtt, a nemi életünkön kívül nincsenek problémáink. Kb. másfél évvel ezelőtt kezdtem érezni, hogy csökken a libidóm, de mára már olyan, mintha egyáltalán nem is lenne. Kezdetben a párom nagyon megértő volt, de most már egyre nehezebben viseli/viseljük. Nem szeretném, hogy emiatt legyen vége a kapcsolatunknak, nagyon elkeseredett vagyok. (Két évig szedtem fogamzásgátlót is sajnos, de már kb. egy éve abbahagytam.) Úgy érzem, a szteroid és a fogamzásgátló hatására teljesen felborult a hormonháztartásom. Bár a menstruációs ciklusom szabályosnak mondható, és egyéb nőgyógyászati problémákat, mint az endometriózis, pcos stb. kizártak, a menstruációm erős vérzéssel és nagyon erős fájdalmakkal jár, néha már szédülök a fájdalomtól. A ciklustól függetlenül jelentkeznek feszítő fájdalmak a méh környékén, ilyenkor megváltozik a hüvelyi folyás is. A nőgyógyászom szerint ezeket valamilyen hormonális zavar okozza, nem küldött további vizsgálatokra. A bőröm egyszerre száraz és pattanásos, a hajam nagyon elvékonyodott, gyorsan zsírosodik, és emellett nagyon erősen hullik. Kb. egy éve kezdett el ritkulni, azóta szinte folyamatosan, és egyre nagyobb mennyiségbe, mára legalább felére ritkult a hajam, és úgy érzem, most még jobban hullik, emiatt nagyon kétségbe vagyok esve.
A pajzsmirigyem a legutóbbi laborvizsgálatokon rendszeresen alulműködést mutatott, a háziorvosom szerint ez nem számottevő, további vizsgálatra nem küldött.
Néhány napja olvastam az ösztrogén dominanciáról szóló cikkét, szinte minden tüneteim megegyezik az ott leírtakkal, ráadásul a szteroid és a fogamzásgátló miatt okom is van erre gyanakodni, ezért úgy gondoltam kikérem a véleményét az ügyemmel kapcsolatban, mivel teljesen tanácstalan és kétségbeesett vagyok. Esetleg lehetséges, hogy a problémáim összefüggésbe hozhatóak az ösztrogén dominanciával? És ha úgy gondolja, erről lehet szó, akkor szeretném megkérdezni, hogy mi a teendőm? Jártam már háziorvosnál, reumatológián, nőgyógyászaton, de nem utaltak be további immunológiai ill. hormon vizsgálatokra. Szeretném a segítségét kérni! Előre is köszönöm!
Tisztelt kérdező!
Nagyon sajnálom, hogy ennyi probléma és betegség alakult ki. A tünetei östrogén dominanciával magyarázhatók, de más betegség, az autoimmun kórképek társulásai sem zárhatók ki.
Az autoimmuneredetű pajzsmirigybetegségek (ha kiderül ennek fennállása!), gyakran társulnak más kórképpel. Ezek felhívják a kezelő orvos figyelmét arra, hogy a pajzsmirigybetegség mellett más autoimmun kórkép is jelen lehet. Az egyik, gyakori betegség, a mellékvese gyulladása. Ezt e betegséget Addison kórnak hívja a szakirodalom és előfordulhat önmagában, de a leggyakrabban más betegséghez társul. A csökkent hormontermelése életveszélyes krízist eredményezhet, miként ez az ifjú beteggel is történt. Hasonló betegségben több államférfi (fenti képen J.F. Kennedy) és közismert színész is szenvedett, ill. szenved. Az ún. „kubai válság idején” Kennedy betegsége, amelyet akkor még kevésbé jól tudtak kezelni - majdnem az egész világot háborús válságba sodorta. Kennedy Addison kórját és pajzsmirigy autoimmun gyulladását 1947–ben diagnosztizálták és 36 alkalommal kezelték kórházban.. A kórtörténete alapján Kennedy már ezt megelőzően is szenvedett tünetei alapján ebben a betegségben és az orvosok azt véleményezték, hogy 1 éven belül meghal ebben a betegségben. Végül is – miként azt tudjuk - merénylet áldozata lett 1963-ban.
Nagyon fontos kitérnem arra, hogy a csökkent mellékvese működés már korábban is fennállhatott, azonban a tiroxin kezelés elkezdése hirtelen váltotta ki a kritikus állapotot. Ezért is lényeges, hogy ne az a séma (protokoll!) működjön, azaz „emelkedett TSH, tehát automatikusan pajzsmirigyhormon kezelés szükséges”, anélkül, hogy a kiváltó okokat és a kísérő betegségeket megvizsgálnák, ill. szükség szerint kezelnénk.
A pajzsmirigy kezelése előtt mindig legyen kérdés az, hogy:
• Van-e mellékvese betegsége, Addison kórja?
• Van-e más immuneredetű endokrin betegsége (pl. inzulinnal kezelt cukorbetegség, mellékpajzsmirigy gyulladás?)
• Van-e más autoimmun eredetű betegsége:
o Meddőség, menzesz zavarok?
o Csökkent libidó
o Gyomor-bélgyulladás, nyelvgyulladás?
o Hajhullás?
o Vészes vérszegénység („anaemia perniciosa”)?
o Ízületi gyulladás?
o Hüvelygyulladás?
o Vitiligo (bőrfestékhiány)?
o Van-e ismeretlen eredetű alacsony vérnyomás?
o Van-e fokozott hajlam fertőzésekre?
o Van-e idegrendszeri autoimmun betegsége („myastenia gravis, sclerosis multiplex”)?
o Van-e szívizomgyulladása?
Sokszor kérdezik tőlem, hogy társulhatnak-e egymással a fenti kórképek. A válaszom tehát egyértelmű: igen! Ezért az egyik tünet vagy betegség felismerése után az okok keresése mellett arra is gondolni kell, hogy más, társuló betegség van-e, esetleg lappangó formában. Tudom, hogy ez a mechanikussá, „ún. protokollokká” alakult orvoslásban gyakran „elsikkad”, pedig erre gondolni valóban nem pénzkérdés!
Ami a libidót illeti, abban a fogamzásgátlóknak ténylegesen van szerepük. A libidó működésében a férfi hormonok szintje a meghatározó, paradox módon a nők esetében is. Figyelemre méltó következtetéseket vonhatunk le a tavaly közzé tett, „Aphrodite” nevet viselő tanulmányból. Az amerikai kollégák 2004 és 2006 között 65 klinikai centrumból 1359 hölgyet vontak be a vizsgálatba. A tesztoszteront, vagyis a férfi hormont bőrre helyezhető tapaszon át 24 héten keresztül adagolták. Az egyik csoport tapasza egyáltalán nem, a másodiké 150, a harmadiké 300 mikrogrammnyi hatóanyagot tartalmazott. A harmadik csapat tagjainál a libidó és az életminőség jelentős javulását dokumentálták! A probléma nagyobb része, amely társadalmi problémának is tekinthető: a hormonális fogamzásgátlás. Több orvosi lapban megjelent közlemény alapján a nők szexuális vágyának csökkenése szoros összefüggésben van a fogamzásgátló tabletták használatával. Kétségtelen, hogy egyetlen gyógyszer sem változtatta meg úgy az életünket, mint a fogamzásgátló tabletta. Épp a nők számára változott meg sok minden, amióta a 60-as években a fogamzásgátló tabletta felbukkant a piacon: hirtelen úgy is élvezhették már a szexet, hogy nem féltek a terhességtől. Ennek köszönhetően több autonómiával rendelkeztek életük megtervezésében, s ezért sokan készek bizonyos mellékhatásokat is bekalkulálni. Korán kiderült ugyanis, hogy a tabletta nemcsak túlsúlyhoz, trombózishoz és rákhoz vezethet, hanem jelentős mértékben csökkentheti a szexuális vágyat. A nők körülbelül 55-70 százaléka védekezik tablettával, több mint a felük 30 év alatti. „Paradox, hogy a nő bevesz valamit, amivel végre azt csinálhatná, amihez többé nincs kedve”, s ezt követően a szexuális vágy csaknem fagypontig zuhan.
A legtöbben azzal vigasztalódtak, hogy a vágy vissza fog térni, amint abbahagyják a készítmény szedését. A Bostoni Egyetem egyik kutatási laborjának a híre azonban megrázta a közvéleményt: a tabletta tartósan befolyásolhatja a nők szexuális vágyát – akár hathónapnyi szedés után is. Az Irwin Goldstein és Claudia Panzer által vezetett kutatócsoport szerint megeshet, hogy fél év tablettaszedés után a fogyasztó egész hátralévő életében a tabletta vágycsökkentő hatása alatt marad.
Mi okozza ezt a jelenséget?
A dolog hátterében a szexuálishormon-kötő globulin (SHBG) mértékének megnövekedése áll, amely a vér tesztoszteronszintjének csökkenéséhez, s így a libidó zuhanásához vezet. A 125 fiatal nőre kiterjedő vizsgálat szerint a tablettát szedők SHBG-szintje hétszeres értéket mutatott a tablettát sosem szedőkéhez képest. De még a tabletta szedését abbahagyó nők esetében is az SHBG- érték legalább egy évig három-négyszeres maradt a normálishoz képest. Szerencsére megfelelő kezeléssel a szervezet enzimjei a tabletta hormonjait a szedés abbahagyása után egy éven belül lebontja.
A szaporodásbiológia által vágyserkentőnek vélt természetes tényezők egyike - a pete kilökődése - a tabletta révén azonban tagadhatatlanul elmarad. A tesztoszteron- és ösztrogénérték az ovuláció előtt éri el a csúcsot. Ez fokozza a klitoriszban és a hüvelyben a véráramlást, és növeli a vágyat. Ezt az élményt ölik meg a hormonális védekező tabletták, mivel megakadályozzák a kilökődést. Több kutató felhívta a figyelmet arra, hogy a libidó csökkenése az erősen antiandrogén fogamzásgátló tabletták esetében tapasztalható elsődlegesen, amelyek a férfihormonok szintjét is csökkentik. E készítményekben a sárgatesthormon (gesztagén) felelős a részben kívánatos - például a hajhullás és egyes bőrbajok enyhülése - és a nemkívánatos mellékhatásokért, így a súlygyarapodásért, vagy a trombózisveszélyért.
További immuno-endokrin kivizsgálást és kezelést javaslok, jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2013-10-06 17:37:08
Nagyon sajnálom, hogy ennyi probléma és betegség alakult ki. A tünetei östrogén dominanciával magyarázhatók, de más betegség, az autoimmun kórképek társulásai sem zárhatók ki.
Az autoimmuneredetű pajzsmirigybetegségek (ha kiderül ennek fennállása!), gyakran társulnak más kórképpel. Ezek felhívják a kezelő orvos figyelmét arra, hogy a pajzsmirigybetegség mellett más autoimmun kórkép is jelen lehet. Az egyik, gyakori betegség, a mellékvese gyulladása. Ezt e betegséget Addison kórnak hívja a szakirodalom és előfordulhat önmagában, de a leggyakrabban más betegséghez társul. A csökkent hormontermelése életveszélyes krízist eredményezhet, miként ez az ifjú beteggel is történt. Hasonló betegségben több államférfi (fenti képen J.F. Kennedy) és közismert színész is szenvedett, ill. szenved. Az ún. „kubai válság idején” Kennedy betegsége, amelyet akkor még kevésbé jól tudtak kezelni - majdnem az egész világot háborús válságba sodorta. Kennedy Addison kórját és pajzsmirigy autoimmun gyulladását 1947–ben diagnosztizálták és 36 alkalommal kezelték kórházban.. A kórtörténete alapján Kennedy már ezt megelőzően is szenvedett tünetei alapján ebben a betegségben és az orvosok azt véleményezték, hogy 1 éven belül meghal ebben a betegségben. Végül is – miként azt tudjuk - merénylet áldozata lett 1963-ban.
Nagyon fontos kitérnem arra, hogy a csökkent mellékvese működés már korábban is fennállhatott, azonban a tiroxin kezelés elkezdése hirtelen váltotta ki a kritikus állapotot. Ezért is lényeges, hogy ne az a séma (protokoll!) működjön, azaz „emelkedett TSH, tehát automatikusan pajzsmirigyhormon kezelés szükséges”, anélkül, hogy a kiváltó okokat és a kísérő betegségeket megvizsgálnák, ill. szükség szerint kezelnénk.
A pajzsmirigy kezelése előtt mindig legyen kérdés az, hogy:
• Van-e mellékvese betegsége, Addison kórja?
• Van-e más immuneredetű endokrin betegsége (pl. inzulinnal kezelt cukorbetegség, mellékpajzsmirigy gyulladás?)
• Van-e más autoimmun eredetű betegsége:
o Meddőség, menzesz zavarok?
o Csökkent libidó
o Gyomor-bélgyulladás, nyelvgyulladás?
o Hajhullás?
o Vészes vérszegénység („anaemia perniciosa”)?
o Ízületi gyulladás?
o Hüvelygyulladás?
o Vitiligo (bőrfestékhiány)?
o Van-e ismeretlen eredetű alacsony vérnyomás?
o Van-e fokozott hajlam fertőzésekre?
o Van-e idegrendszeri autoimmun betegsége („myastenia gravis, sclerosis multiplex”)?
o Van-e szívizomgyulladása?
Sokszor kérdezik tőlem, hogy társulhatnak-e egymással a fenti kórképek. A válaszom tehát egyértelmű: igen! Ezért az egyik tünet vagy betegség felismerése után az okok keresése mellett arra is gondolni kell, hogy más, társuló betegség van-e, esetleg lappangó formában. Tudom, hogy ez a mechanikussá, „ún. protokollokká” alakult orvoslásban gyakran „elsikkad”, pedig erre gondolni valóban nem pénzkérdés!
Ami a libidót illeti, abban a fogamzásgátlóknak ténylegesen van szerepük. A libidó működésében a férfi hormonok szintje a meghatározó, paradox módon a nők esetében is. Figyelemre méltó következtetéseket vonhatunk le a tavaly közzé tett, „Aphrodite” nevet viselő tanulmányból. Az amerikai kollégák 2004 és 2006 között 65 klinikai centrumból 1359 hölgyet vontak be a vizsgálatba. A tesztoszteront, vagyis a férfi hormont bőrre helyezhető tapaszon át 24 héten keresztül adagolták. Az egyik csoport tapasza egyáltalán nem, a másodiké 150, a harmadiké 300 mikrogrammnyi hatóanyagot tartalmazott. A harmadik csapat tagjainál a libidó és az életminőség jelentős javulását dokumentálták! A probléma nagyobb része, amely társadalmi problémának is tekinthető: a hormonális fogamzásgátlás. Több orvosi lapban megjelent közlemény alapján a nők szexuális vágyának csökkenése szoros összefüggésben van a fogamzásgátló tabletták használatával. Kétségtelen, hogy egyetlen gyógyszer sem változtatta meg úgy az életünket, mint a fogamzásgátló tabletta. Épp a nők számára változott meg sok minden, amióta a 60-as években a fogamzásgátló tabletta felbukkant a piacon: hirtelen úgy is élvezhették már a szexet, hogy nem féltek a terhességtől. Ennek köszönhetően több autonómiával rendelkeztek életük megtervezésében, s ezért sokan készek bizonyos mellékhatásokat is bekalkulálni. Korán kiderült ugyanis, hogy a tabletta nemcsak túlsúlyhoz, trombózishoz és rákhoz vezethet, hanem jelentős mértékben csökkentheti a szexuális vágyat. A nők körülbelül 55-70 százaléka védekezik tablettával, több mint a felük 30 év alatti. „Paradox, hogy a nő bevesz valamit, amivel végre azt csinálhatná, amihez többé nincs kedve”, s ezt követően a szexuális vágy csaknem fagypontig zuhan.
A legtöbben azzal vigasztalódtak, hogy a vágy vissza fog térni, amint abbahagyják a készítmény szedését. A Bostoni Egyetem egyik kutatási laborjának a híre azonban megrázta a közvéleményt: a tabletta tartósan befolyásolhatja a nők szexuális vágyát – akár hathónapnyi szedés után is. Az Irwin Goldstein és Claudia Panzer által vezetett kutatócsoport szerint megeshet, hogy fél év tablettaszedés után a fogyasztó egész hátralévő életében a tabletta vágycsökkentő hatása alatt marad.
Mi okozza ezt a jelenséget?
A dolog hátterében a szexuálishormon-kötő globulin (SHBG) mértékének megnövekedése áll, amely a vér tesztoszteronszintjének csökkenéséhez, s így a libidó zuhanásához vezet. A 125 fiatal nőre kiterjedő vizsgálat szerint a tablettát szedők SHBG-szintje hétszeres értéket mutatott a tablettát sosem szedőkéhez képest. De még a tabletta szedését abbahagyó nők esetében is az SHBG- érték legalább egy évig három-négyszeres maradt a normálishoz képest. Szerencsére megfelelő kezeléssel a szervezet enzimjei a tabletta hormonjait a szedés abbahagyása után egy éven belül lebontja.
A szaporodásbiológia által vágyserkentőnek vélt természetes tényezők egyike - a pete kilökődése - a tabletta révén azonban tagadhatatlanul elmarad. A tesztoszteron- és ösztrogénérték az ovuláció előtt éri el a csúcsot. Ez fokozza a klitoriszban és a hüvelyben a véráramlást, és növeli a vágyat. Ezt az élményt ölik meg a hormonális védekező tabletták, mivel megakadályozzák a kilökődést. Több kutató felhívta a figyelmet arra, hogy a libidó csökkenése az erősen antiandrogén fogamzásgátló tabletták esetében tapasztalható elsődlegesen, amelyek a férfihormonok szintjét is csökkentik. E készítményekben a sárgatesthormon (gesztagén) felelős a részben kívánatos - például a hajhullás és egyes bőrbajok enyhülése - és a nemkívánatos mellékhatásokért, így a súlygyarapodásért, vagy a trombózisveszélyért.
További immuno-endokrin kivizsgálást és kezelést javaslok, jó egészséget kívánok:
Prof. Dr. Balázs Csaba
2013-10-06 17:37:08
Olvasói értékelés: 5/5
.jpg){kind=small}