Tisztelt Kérdező!

Köszönöm, hogy véleményét és történetét leírta. Sajnos ilyen esetekkel nap mint nap találkozok! Nagyon örülök, hogy sikeres volt a kezelése és jobban van. A baj az általános morális állapotunkban van, amelyik "begyűrűzik" az orvosképzésbe és orvoslásba. Előre szeretném bocsájtani, hogy a legtávolabb áll tőlem, hogy a tévedhetetlenség mítoszát sugalljam egy-egy megtörtént eseménnyel, már csak azért sem, mert sok kudarc is gyakran keserítette meg még az ún. sikereket is. Szeretném, ha át tudná érezni a döntések okozta gondok súlyát, gyakran fájdalmát, álmatlanságát vagy éppen gyötrelmes el nem feledhető álmokat egyaránt. A nem döntés is döntés! A „majd meglátjuk”, majd a „kontroll….” – ha az nem társul állandó figyelemmel, éberséggel - akkor csak a feladat elodázását jelentheti. Sajnos nincs mindig idő, gyakran az a legértékesebb, mert ez maga az ÉLET.
És hazudhat-e az orvos? Válaszom soha. Négy évtizede vagyok a pályán és azt kell mondanom, hogy sem erkölcsi, sem törvényi okból nem tagadtam meg ember társaimtól az igazságot. Hallom a hangot, igen de „csak az igazság egy részletét „ bontottad ki. Erre már azért sem volt szükségem, mert minden ember más, minden egyénben a betegség lefolyása is más. Az orvos segítő embertárs, nem bíró, akinek véleményétől leszünk betegek. Mindössze arról van szó, hogy többet tud lelkünkről és testünkről, mint az e területen járatlan embertársa, aki ezért bizalmával tünteti ki az orvosát. Az orvos nemcsak nem bíró, de nem is jós. Az orvos, ha objektumnak, a szerves anyag kreációjának tekinti a beteget, akkor nem jó ember,. Ha pedig nem próbálja rendszerbe szedni a beteg panaszait, vizsgálati adatait és sőt színészként éli bele magát a beteg panaszaiba, akkor pedig nem jó orvos. Ez az orvoslás egyik nagy dilemmája : hogyan legyen jó ember és orvos? Napjaink orvoslásában reánk erőltetik az „ u.n.evidenciák” rendszerét! Úgy is nevezik „bizonyításon alapuló orvoslás”. Ráadásul az evidenciáknak különböző szintjeit, A,B,C,D szintjeit különítik el. Az evidenciát a tudomány köntösébe öltöztetik és felruházzák a tévedhetetlenség jogával. Ha a beteg nem osztályozható be az evidenciák által kreált kategóriákba, akkor kész a ki nem mondott ítélet: rossz a beteg vagy rossz az orvos. Az u.n. Evidenciák (nem az igazság) veszélyeire hívtam fel a kollégák figyelmét a közel tíz éve kezdeményezett végzett tanulmánnyal, amelyben daganatos betegek szövetmintáit kapta meg hazánk 5 legkiválóbb patológusa. Az eredmény néhány esetben döbbenetes volt: ugyanabból a szövettani mintából kapott eredmény 3-ban rosszindulatú daganat volt, kettőben pedig jóindulatú. Ráadásul volt olyan rosszindulatú betegségben szenvedő egyén, aki nem fogadta el a kezelést és 4 év múlva is egészségesnek érezte magát. Ezekből nem az következik, hogy a kollégák rossz szakemberek, hanem jelezik az evidenciák és tudásunk határait. Egyben bizonyították, hogy az igazság nem azonos az evidenciákkal, s nem a szavazatok számától, esetleg rafinált komputeres összefüggésektől függ. Az ember több, mint a szerveinek összessége (holisztikus medicina). Ne féljünk kimondani: „We are patients, not lab values” (Betegek vagyunk és laboratóriumi értékek).
Köszönöm levelét, jó egészséget kívánok,tisztelettel:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2013-08-22 07:25:53