Tisztelt Kérdező!

Nagyon fontos kérdést tett fel. Nagy valószínüséggel Basedow kór miatt kezelték.
A Basedow kór a pajzsmirigy autoimmun eredetű betegség, amelynek kialakulásában egy másik antitest: a TSH receptor elleni stimuláló antitest játszik szerepet. Szintén örökletes betegség, amelyre kezdetben a pajzsmirigy jelentős túlműködése, strúma és az esetek 5-10 %-ban gyulladásos szembetegségek jellemzőek. A betegségre jellemző klinikai jelek, panaszok, strúma, a TSH-receptor elleni antitest pozitivitása alapján a diagnózis megállapítható. Napjainkban ez a betegség már gyógyítható. Hangsúlyozni kell, hogy az alkalmazott gyógyszeres, a pajzsmirigy működését gátló szerek (Metothyrin, Propycil) viszonylag hamar (4-6 hét alatt) képesek normalizálni a túlműködést, de az immunológiai folyamat gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe (minimum 1 évet!). Ezért nem elegendő a hormonok szintjének mérés, az immunológiai folyamatok követése is szükséges. A kezelésre nem reagáló esetekben a pajzsmirigy műtéte és izotóp kezelése is indokolt lehet. Fontos tudni, hogy az izotópkezelés fokozhatja a szemtünetek kialakulásának kockázatát!
A BG kór egyike a leggyakoribb szervspecifikus autoimmun betegségeknek. Az Egyesült Királyságban 12 város adatai alapján a betegség incidenciáját tág határok között adták meg (9,7-49,2/100000/év). Dániában és Skóciában hasonló értékeket kaptak. A betegség prevalenciája: 2,5-4,7/ 1000 nő és 0,3-0,5/ 1000 férfi. Hazai adatok a fentiekkel összhangban vannak, mivel az eddigi közlések a betegség incidenciáját 12,0-16,3/100 000/év között adták meg. A női dominancia feltűnő, ugyanis a nő-férfi arány 5,1-10,2:1 között van. A leginkább veszélyeztetettek a 45-60 év közötti nők, de 15 éves kor alatt is előfordul.
Immunpathomechanizmus: A betegség lényege a TSH-R-ral szembeni immuntolerancia csökkenése, ill. megszűnése. A pathogenesis szempontjából fontos, hogy nem csak a pajzsmirigyben kimutatható dendritikus sejtek, hanem BG kóros betegek thyreocytái is képesek antigén prezentációra. Az egészséges egyének pajzsmirigysejtjei ugyanis csak az MHC I. osztály antigénjeit hordozzák a felszínükön. A betegség kialakulásában lényeges lépés az MHC II. osztály molekuláinak expressziója, amely a betegek thyreocytáin immunhisztokémiai módszerekkel kimutatható, in vitro tenyészetekben pedig gamma interferonnal (γIFN) kiváltható. A további kísérletekben az MHC II. osztály antigénjeinek expresszióját, regulációját vizsgálták és igyekeztek analizálni az általuk megkötött és átadásra kerülő peptideket. Humán thyreocyták tenyészetében megfigyelték, hogy az MHC II. osztály antigénjeinek expresszióját a TSH fokozta. Meglepő módon a BG kóros betegekből szeparált IgG (Graves IgG) nemcsak a pajzsmirigysejteket stimulálja, hanem a HLA DR expressziót is növeli. Ez felveti annak a lehetőségét, hogy a betegség perpétuálásáért maguk a TSH-R elleni antitestek a felelősek, mivel mind a TSH-R, mind az MHC II antigén expressziót képesek fokozni. Kiderült az is, hogy a betegség első heteiben a CD8 sejtek száma csökkent, a CD4 sejteké pedig változatlan maradt és ezzel egyidőben a szolubilis CD8 (sCD8) molekulák mennyisége a perifériás vérben emelkedett. A jelenség azzal magyarázható, hogy a betegségben a CD8 sejtek aktiváltak és a felületükről leváló sCD8 molekulák megemelik azok szérumszintjét. A sCD8 emelkedése megelőzi a TSH-R elleni antitestek titerének emelkedését és a hyperthyreosis recidiváját. A TSH-R elleni antitestek képződésének fő helye a pajzsmirigy, termelődésüket elősegíti a thyreocyták aktiválódása vagy sérülése, aminek következtében jelentékeny mennyiségű TSH-R szabadul fel. Az autoantigén expresszió és kiáramlás pathogenetikai szerepét igazolták a radiojód kezeléssel szerzett tapasztalatok.
Genetikai tényezők: Az örökletes tényezők szerepét már régen felvetették, erre utaltak az egypetéjű ikrekben és a családvizsgálatokban tett megfigyelések. Bebizonyosodott, hogy a BG kór multifaktoriális poligénes, változó penetranciájú, örökletes megbetegedés. Immungenetikai ismereteink bővülése után összefüggést kerestek egyes HLA antigének és a BG kór között. Kiderült, hogy a HLA DR3 jobb markere a BG kórnak, mint a vele kapcsolt ("linkage disequilibriumban” lévő) B8. A relatív rizikó (RR) DR3-ra számolva 4,8-nak, B8-ra 3,84-nek adódott. Bebizonyosodott, az u.n. "cluster" analízissel, hogy a BG kór genetikailag heterogén betegség. A számítógépes vizsgálat azt mutatta, hogy két fő formája különíthető el. Az esetek nagyobbik részében a betegség súlyos klinikai tünetekkel jár, kezelésre nem jól reagál, többször recidivál, más autoimmun betegségekkel gyakorta társul. Ezen csoportban a HLA B8 frekvenciája 89% volt, szemben a klinikailag jobb prognózisú betegcsoporttal (a B8 antigén frekvenciája 20,7%). A betegség és a HLA antigének társulását azzal magyarázták, hogy utóbbiak szoros kapcsolatban vannak a betegségre hajlamosító u.n. D.S. (disease susceptibility) génekkel. A DRB3 alléleket vizsgálták és azt találták, hogy a DRB3*0101 szignifikánsan gyakoribb BG kóros betegekben és az RR érték 15,8.
Exogén tényezők: Mivel a betegek egy részében (15-50%-ban) mutathatók ki csak örökletes tényezők, ezért környezeti kiváltó faktorokat kerestek. A jód potenciális hajlamosító szerepére utaltak azok a megfigyelések, amelyek azt erősítették meg, hogy azokban a fejlődő országokban, ahol a jódpótlást elkezdték, növekedett a BG kór incidenciája. Hazánkban a jódpótlással párhuzamosan várható, hogy az autoimmun pathomechanizmusú pajzsmirigy betegségek száma növekedni fog. Kimutatták, hogy az enteropathogén Yersinia virulenciájáért felelős plazmid fehérje a YOP ("Yersinia outer membrane protein") egyrészt TSH-t kötő hellyel, másrészt "szuperantigén" tulajdonsággal is rendelkezik. Ez utóbbi azt jelenti, hogy az MHC II. osztály molekuláit képes expresszálni és elindíthatja az autoimmun folyamatot. .
Klinikai tünetek (részleteket illetően utalunk az endokrin betegségek fejezetre)
Típusos esetben a kórkép könnyen felismerhető. A beteg a hyperthyreosis jellegzetes klinikai tüneteivel jelentkezik orvosánál. A pajzsmirigy túlműködést kísérhetik autoimmun thyreoiditises jelek („Hashitoxicosis”). A strúma mellett, jellegzetes szemtünetek (ophthalmopathia), dermatológiai (pretibialis myxoedema), cardiovascularis (tachycardia, ritmus zavarok), gastrointestinalis (hasmenés), neurológiai (megrövidült Achilles reflexidő), myopathiás tünetek változó mértékben mutathatók ki.
Laboratóriumi eltérések két csoportba oszthatóak:
a.) Nem immunológiai vizsgálati eredmények: leukopenia, relatív lymphocytosissal, hypocholesterinaemia, fokozott jódfelvétel (fokozott jódforgalom), magas pajzsmirigy hormonszintek: emelkedett szabad T4 (FT4) és T3 (FT3), alacsony TSH szint. A normális FT4 és FT3 szint mellett a csökkent szuperszenzitív TSH szint már önmagában a hyperthyrosis mellett szólhat (szubklinikus hyperthyresosis).
b.) Immunológai vizsgálatok és leletek: A TSH-R elleni antitestek - ezen belül a stimuláló típusú antitestek (TSAb) - titere magas. Ez utóbbiak jelenléte pathognomikus értékű és vizsgálatukra feltétlen törekednünk kell. A Tg és a TPO elleni antitestek titere emelkedett az esetek 60-80%-ban. A CD8+ sejtek száma csökkent, a CD4+ sejteké változatlan a betegek perifériás vérében. A sCD8 szintek emelkedettek, jó paraméterei az autoimmun folyamat aktivitásának és jellemző az, hogy megelőzik a TSH-R elleni antitestek titerének emelkedését, ezért a vizsgálat prognosztikus értékű.
Kezelés, kórlefolyás
Az autoimmun folyamat kezelésének alapja a BG kór pathomechanismusában alapvető tényezők: antigén prezentáció-, a pajzsmirigysejtek működésének és az autoantigén kiáramlásának gátlása. A hyperthyrosis kezelésének 3 fő módja ismert: gátlószeres kezelés, radiojód terápia és strumectomia.
A gátlószeres kezelések két formája terjedt el: metimazol és propiltiouracil. Mindkét gyógyszerben közös, hogy a peroxidáz enzim gátlásával a hormon szintézis csökkenését okozzák és immunmoduláns hatásuk van. Az autoimmun folyamat fékezésében szerepe van annak, hogy a metimazol gátolja a thyreocyták HLA-DR expresszióját, továbbá kifejezett gyökfogó hatású. A gátlószeres kezelés átlagos időtartama 12-18 hónap. A TSH-R elleni antitestek kimutatásának nemcsak a diagnózisban, hanem a prognózisban is jelentősége van. A TSH-R elleni antitestek összességét jelző radioreceptor teszt (TRAK=Thyrotropin receptor assay kit) hazánkban hozzáférhető, azonban szenzitivitása csak 49%, specificitása 73%. A stimuláló antitest viszont a kezeletlen betegek 90-95%-ában kimutatható és jó prognosztikus marker (szenzitivitása 88% specificitása 92%). A BG kóros anya placentáján a TSH-R elleni antitestek átjuthatnak és a csecsemőkben hyperthyreosist okozhatnak. Amennyiben a kezelő orvos gondol rá, nem okoz diagnosztikus problémát. A placentán átjutott autoantitest a keringésben átlagosan 12+/- 2,6 napig mutatható ki, ezért thyreostatikus kezelést nem igényel, ritkán van szükség béta-receptor blokkoló terápiára.
Radiojód (RAI) kezelés: a betegség recidívája, ill. nem megfelelő együttmüködés esetén ez az elsőként javasolt kezelési mód. A RAI kezelés indikációja az utóbbi években kiszélesedett, csupán a terhesség alatt, szoptatás idején és ophthalmopathiás betegekben kontraindikált.. A RAI kezelést követő immunológiai történések két csoportba oszthatók. A direkt destruktív hatáson azt értjük, hogy a kezelés után a thyreoidea autoantigénjei a keringésbe kerülnek. Ennek kettős hatása van. Egyrészt az autoantitestekhez kötődve átmenetileg csökkentik azok titerét, másrészt autoimmun folyamatot provokálnak. A direkt hatások lényege, hogy az intrathyreoideális lymphocytákat és makrophagokat károsítják.
A műtéti kezelés még napjainkban is alkalmazott módszer. Elsősorban a nagy strúmával (kompressziós tünetekkel) járó kórképek képezik a strumectomia indikációját. Relativ indikációt képez a terhesség alatti hyperthyreosis. A műtétek utáni immunológiai remisszió azzal áll összefüggésben, hogy a strúmával eltávolítható az autoreaktiv lymphocyták jelentős része, másrészt az euthyreosisos állapotban csökken, ill. megszűnik az autoantigének átadása
A lényeg az Ön számára: nem a TRAK értéktől függ az, hogy sikerrel viseli ki a terhességet. A TRAK csak a TSH-receptor elleni antitestek keveréke, azaz van mér olyat is, amelyik nem stimuláló hatású. Az izotóp kezelések után a TRAK értékek gyakran emelkednek és emelkedettek is maradhatnak.Jóllehet a TSH-R elleni antitest átjuthat a magzatban, de további vizsgálattal eldönthető, hogy ez káros-e a magzatra.
Jó egészséget kívánok:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-10-27 08:19:29