Tisztelt Imre!

Nagyon fontos kérdést tett fel. A helyzet az, hogy a Letrox (és általában a tiroxin) szedésekor nem a klinikai tüneteket, hanem a TSH-t kezelik gyakorta. Ez gyakran súlyos következményekkel járhat (erre utaltam ezen a honlapon ovasható egyik írásomban is: " Életveszélyes lehet, ha pajzsmirigybetegeket csak a TSH érték alapján kezelik!".
A TSH az egyedüli vizsgálat, amely a pajzsmirigybetegségek felismeréséhez és kezeléshez szükséges?
A kérdés gyakorlatilag minden betegben felmerül, sőt azokban is, akiknek szűrővizsgálatuk során végzik el ezt a tesztet. Azt tapasztalom, hogy a TSH körül az orvosok körében is vannak bizonytalanságok, ha más nem, akkor az ún. normál érték kérdése borzolhatja a kedélyeket. Több betegem beszámolójából is idézhetnék, sajnos elég sok a kedvezőtlen tapasztalat, mégis egy gyakori példát emelnék ki: Túlműködést mutató TSH értékek esetén a tünetek alapján fontos utána járnunk, hogy a pajzsmirigy működés zavarát nem agyalapi mirigy eredetű eltérés okozza-e. Hiba lenne tehát pusztán a számokra hagyatkozva kezelni a beteget.
Mi tehát a TSH?
Egy olyan fehérje, amelyet az agyalapi mirigy - nem a pajzsmirigy - állít elő, de szükséges a pajzsmirigy működéséhez. Amennyiben a TSH értéke emelkedett, a pajzsmirigy működése általában csökkent, amennyiben a TSH lényegesen csökkent, akkor gyakran beszélhetünk fokozott működésről. A nagy kérdés, hogy mikor mondhatjuk azt, hogy a beteg TSH értékei „normálisak” vagy az ún. referencia tartományon belüliek?
A jelenleg rendelkezésünkre álló vizsgálati módszerek nem az aktív, a pajzsmirigy működését fokozó TSH aktivitását, hanem mennyiségét mérik. Ezért fordul elő gyakran, hogy két egyénnek azonos a TSH értéke, mégsem azonos a pajzsmirigyműködése. Fontos azonban tudni - a teljesség igénye nélkül -, hogy nincs „köbe vésett” normális érték!
Figyelembe kell venni a következőket:
a referenciatartomány meghatározásánál az életkort (TSH szintje az életkorral nő, így a 4 mIU/l feletti, de 10 mIU/l alatti érték akár normális is lehet időseknél)
- a beteg lakóhelyének jódellátottságát
- a beteg nemét
- az évszakot
- napszakot
- a kísérő betegségeket (az intenzív osztályokon az infarktusos betegek, ill. a krónikus súlyos senyvesztő betegek vérében a TSH érték alacsony, vagy nem is mérhető.
- az alkalmazott gyógyszereket (ide tartoznak többek közt a szív-, és gyomorproblémákra szedett, vagy hormonális fogamzásgátló készítmények is)
- a vizsgálati módszereket
- a beteg vérében kimutatható autoimmun gyulladást jelző anyagokat (pl. TPO elleni antitestek)
- felszívódási viszonyokat
TSH elleni antitest jelenlétét
- terhesség esetén az értékek szintén változnak
Külön kiemelném a TSH és az életkor kapcsolatát! Az elmúlt héten a New England J. of Medicine vezető amarikai lapban is -nagy betegen tett megfigyelés során leírták-, hogy 60 év felett kevesebb hormonpótlásra van szükség...! A szervetlen jód adását pedig feltétlen célszerű kerülni.
Az anti-TPO és a TRAK meghatározásának, ill. mérésnek van értelme a betegség diagnózásának pontosítása miatt.
Mi az anti-TPO?
A pajzsmirigy peroxidáz (TPO) egy membránkötött, glikozilált, hem-tartalmú fehérje, amely a pajzsmirigy follikuláris sejtjeinek apikális membránjában található meg. A TPO a tireoidea eredetű mikroszomális antigénként ismert nagyméretű fehérje fő alkotórésze, katalizálja a tireoglobulinban lévő tirozilcsoportok jodinációját, ami a T3 és T4 pajzsmirigyhormon szintézisét eredményezi. A pajzsmirigy autoimmun betegségeiben TPO elleni autoantitestek jelennek meg.A pajzsmirigy peroxidáz elleni autoantitestek mérése az autoimmun pajzsmirigybetegségekben
szenvedő betegek azonosításának hasznos eszköze. Az anti-TPO antitestek szintje az aktív autoimmun pajzsmirigygyulladásban szenvedő betegek több mint 90%-ában emelkedett.
Az anti-TPO antitestek aktiválják a komplement rendszert, és feltételezések szerint jelentős szerepet játszanak a pajzsmirigy-működési zavarokban és a hipotireózis patogenezisében. Az anti-TPO antitestek az autoimmun pajzsmirigybetegségben szenvedők közül csaknem minden Hashimoto-tireoiditiszes betegben, a Graves-kóros betegeknek pedig több mint 70%ában jelen vannak. Az anti-TPO antitestek atrópiás pajzsmirigygyulladásban és elsődleges
mixödémában szintén jelen vannak. (Kaczur V, Vereb Gy, Molnar I, Balázs Cs. et al. Effect of anti-thyroid peroxidase (TPO) antibodies on TPO activity measured by chemiluminescence assay. Clin Chem. 1997;43:1392–1396).
Mi a TRAK?
A Basedow kór a pajzsmirigy autoimmun eredetű betegség, amelynek kialakulásában egy másik antitest: a TSH receptor elleni stimuláló antitest játszik szerepet=TRAK. Szintén örökletes betegség, amelyre kezdetben a pajzsmirigy jelentős túlműködése, strúma és az esetek 5-10 %-ban gyulladásos szembetegségek jellemzőek. A betegségre jellemző klinikai jelek, panaszok, strúma, a TSH-receptor elleni antitest pozitivitása alapján a diagnózis megállapítható.
Az egyes pajzsmirigyhormonok között valóban van különbség a felszívódásukban és biológiai hatásukban. Nem győzöm ugyanakkor hangsúlyozni, hogy nem tiroxin, hanem az abból lebomlással képződő trijórtitonin (T3) az aktív hormon! Fontos, hogy egyénre szabott kezelésre törekedjünk.
Jó egészséget kívánok, üdvözlettel:



Prof. Dr. Balázs Csaba
2017-07-10 21:54:11