Tisztelt Kérdező!
Kérdése nagyon fontos. Válaszom két részre bontható:
I.Ismert, hogy a pajzsmirigy „igazi” hormonja a T3 (trijódtironin), amely 100-szor erősebb hatást fejt ki, mint az elő-hormonnak tekinthető T4 (tiroxin). Az enzimek (fehérjék), a dejodinázok (D1 és D2 enzimek) hatására képződik az aktív T3 és a biológiai hatással nem rendelkező ún. reverz T3 (rT). Ráadásul az egyes szervekben az enzimek mennyisége eltérő lehet, ezért az aktív T3 mennyisége is különböző. Könnyen belátható, hogy a T3 a tulajdonképpeni gyógyszer, amelynek feladata a fenti tünetek megszüntetése. A TSH és a T4 tehát közel normális lehet, mégis a betegnek T3 hiánya van, mert nem képződött a szövetekben elegendő ebből a hormonból. Az esetek egy részében nincs is különösebb probléma, mert a szervezetben található enzimek megfelelő mennyiségű T3 képzését biztosítják. A gond az, hogy az enzim aktivitása nem mindig megfelelő és nem mindenkinél egyforma (!), ezért a fenti tünetek még akkor sem szűnnek meg, ha több T4-t kap a beteg. Ezekben az esetekben ugyanis nem képződik a kívánt mennyiségű T3, amely képes bejutni a megfelelő szervekbe.
Miért fontos ezt tudni?
Sokan csodálkozva fogadják és kérdezik, hogy a T4 (tehát a tiroxin) miért okoz olyan eltérő hatásokat, tüneteket. Egyeseknek a T4 szívdobogást, másoknak jelentős fogyást, hasmenést okoz. A titok nyitja a fenti enzimekben keresendő. Mi a vérben határozzuk meg a T4 szintjét, pedig a dejodináz-1.- és 2.-től függő aktív T3 a szövetekben képződik (pl. a szívben), ezért sem lehet egyértelműen következtetni a T4 szintből a T3-ra. Tehát a T4 adása esetén – amennyiben a beteg dejodináz-1. és 2. szintje alacsony, akkor a bevitt T4-ből (pl. Letrox) képződött aktív T3 mennyisége lényegesen kevesebb, ezért az a látszat mintha a gyógyszer nem hatna. Napjainkban ez a kérdés ismét rendkívül aktuális és egyre többen javasolják a T4 helyett olyan gyógyszer(ek) alkalmazását, amelyek a T3 és T4 kívánt keverékét tartalmazzák.
Ez annál is inkább indokolt, mert az alábbi tünetek T4-gyel nehezen, ill. nem teljes mértékben befolyásolhatók:
• Fáradékonyság, feledékenység, meglassult gondolkozás
• Depresszióra hajlam
• Hízás, csökkent étkezés mellett
• Menstruációs zavarok, terméketlenség
• Végtagokban zsibbadásérzés
Hogyan lehet segíteni?
A T4-ből képződő aktív hormon, azaz a T3 mennyiségét a következőképpen növelhetjük:
• A T4-hez eltérő mennyiségű T3 –t adunk
• A másik lehetőség, hogy a csökkent aktivitású enzim működését fokozzuk. Erre azért van lehetőség, mert ezek szelént tartalmazó, ún. szelenoproteinek, a szelén hiányában ugyanis a működésük csökken, szelén adásával pedig növelhető. Mivel az agyba a T4 nem tud bejutni csak a T3, ezért a szelén kezelés elősegíti a T3 képződését is és az agyi funkció javulását is.
A megfigyelés és az új eljárás célja az egyénre szabott gyógyszerek és azok dózisának meghatározása. Ezeknek egész skálája ismert, melyek közül az összetétel alapján a kezelő orvos a beteg tünetei és laboratóriumi leletei alapján válogathat. Fontos azonban tudni, hogy a kezeléshez szükséges a T3 és a T4 szinteknek , ill. a T4/T3 aránynak a vérben történő meghatározása, mert a TSH önmagában nem elegendő.
A cél tehát nem egyetlen laboratóriumi adat (pl. a TSH) „beállítása”, hanem a komplex kezeléssel a betegek életminőségének javítása és lehetőség szerinti teljes helyreállítása.

II. Az utóbbi évek széleskörű nemzetközi kutatásai eredménye-képpen ismerhettük meg a mikrobiom fogalmát.
Mi mikrobiom?
Egy felnőtt bélrendszerében változatos baktériumflóra él, amelynek tagjai részt vesznek az
anyagcserefolyamatokban, a szénhidrátok lebontásában, serkentik több ásványi anyag: kalcium, magnézium, vas– felszívódását, továbbá B-vitaminokat, K-vitamint és egyéb védő-anyagokat termelnek a szervezet számára. A bélflóra olyan, mint az ujjlenyomat, minden embernek egyedi összetételű, rá jellemző baktérium törzsekből álló mikrobanépessége, azaz mikrobiom él a bélrendszerében. Ezekben több ezer baktériumcsaládnak több mint 100-szor több génje van, mint szervezetünk összes sejtjének! Tehát a bélflóra genomja több mint százszor annyi gént tartalmaz, mint az ember génállománya.
A kórossá váló mikrobiom szerepe az emberi szervezetben
A szív és érrendszeri betegségek kialakulásának okaként ismert gyulladásos jelenségek hátterében az elmúlt években előtérbe került a humán mikrobiom kutatása. A mikrobiomnak nemcsak a bélrendszer normális működésében van meghatározó szerepe, hanem az immun- és endokrin rendszerre is hat. A baktériumok változatosságának, sokszínűségének (diverzi-tásának) csökkenésével párhuzamosan kialakul a dizbiózis, ami szoros kapcsolatot mutat a funkcionális bélbetegségekkel (un. IBS, Crohn betegség), elhízással, diabetesszel, a pajzs-mirigy autoimmun és a kardiovaszkuláris betegségekkel. Ha a bélflórát alkotó baktériumok jótékony diverzitása károsodik, bizonyos törzsek elszaporodnak, az immunrendszer számára antigén, „triggert” azaz indukáló tényezőt hoznak létre, és ez másodlagosan a gyulladásos következtében a bél károsodásához is vezethetnek. A helytelen összetételű tartós étrend következtében az egészséges egyensúly felborul, ennek súlyos következménye lehet: az elhízás, az inzulinrezisztencia, a cukorbetegség, továbbá növekedhet egyes daganatos betegségek kialakulásának kockázata. A bélrendszer belső felszíne mintegy kétszázszor nagyobb, mint a testünk felszíne. A bél falát beborító sejtréteg, az un. endothel áteresztő-képességének károsodásakor a sejtek eltávolodnak, és a makromolekulák a bélből a keringésbe jutnak. A helyileg kialakuló gyulladás hasmenést, székrekedést, fájdalmat, fokozott gázképződést eredményez. Kóros elhízás esetén csökken a mikrobiom sokfélesége, ezzel a külső környezettel szembeni védekező képessége is. A mikrobiom annál hatékonyabb, minél változatosabb, ez azonban nemcsak ország-, családfüggő, hanem az egyénre mindig jellemzően módosuló változó! A kedvező és káros bélbaktériumok érzékeny egyensúlyát elsődlegesen az elfogyasztott táplálékok határozzák meg! Ha a bélben lévő baktériumok bejutnak a szervezetbe, vagyis átjutnak a bélfalon, akkor szöveti károsodást, majd a keringésbe jutva immunglobulin (IgG ) ellenanyag termelést okoznak. Az immunsejtek a bél falában folyamatos kapcsolatban állnak a mikrobiommal.
A mikrobiom és a pajzsmirigybetegségek kapcsolata a tudományos megfigyelés és kísérletek alapján bizonyított.
Röviden két fő összefüggést sikerült bizonyítani:
1. A mikrobiom hatására megváltozik a pajzsmirigy hormonjainak lebomlása, metabolizmusa (Virili C, Centanni M.: "With a little help from my friends" - The role of microbiota in thyroid hormone metabolism and enterohepatic recycling. Mol Cell Endocrinol. 2017 Feb 4. pii: S0303-7207(17)30075-8. doi: 10.1016/j.mce.2017.01.053. [Epub ahead of print]).
2. A mikrobiom károsodása, kóros működése elindíthatja és fenntarthatja az autoimmun folyamatot (Mori K,, Nakagawa Y, Ozaki H. Does the ut microbiota trigger Hashimoto`s thyroiditis? Discov Med. 2012 Nov;14(78):321-6).
Gyakorlati következtetések: „életmód program diagnosztika és kezelés”
Állatkísérletben igazolták, hogy a baktériumok mennyiségét és megoszlását, diverzitását számos egyéb tényező mellett a fizikai aktivitás is módosítja. Az egyes egyénekre ugyanazok a tápanyagok, ételek különbözően hatnak, ezért a különböző diéták eredményessége is eltérő (Atkins, paleo stb.). Biztosan kijelenthető, hogy a bélben lévő baktérium tömeg kóros irányú elváltozása megváltoztatható, megfordítható. Az egészséges egyensúly helyreállítható, bár nem könnyű, mert az egészségtelen összetételű bélflóra befolyásolja az étrend megválasztását is: a beteg olyan ételeket kíván, amelyek a káros baktériumokat táplálják! A nagy zsír/ kevés rosttartalmú „nyugati” étrend elősegíti a bélben egyes („un. Gram negatív”) kórokozók elszaporodását, ennek következtében megnő a bél lipopolyszacharid tartalma, mintegy endotoxaemiát, azaz mérgezést okozva. Ez a folyamat állatkísérletekben a testsúly növekedését okozta, emelkedett vércukorértékkel, inzulinszint növekedéssel. A hazai táplálkozási fel-mérések szerint a lakosság rost fogyasztása a javasolt mennyiségnek (25-30 gr.) a felét sem éri el. A rosthiányos táplálkozás számos betegség kialakulásában (elhízás, cukorbetegség, magas vérnyomás, metabolikus szindróma, pajzsmirigybetegségek) veszélyeztető tényezőként szerepelhet. A rostok olyan növényi alkotórészek, összetett szénhidrátok, melyek nem emésztődnek meg, nem szívódnak fel, érintetlen formában jutnak le a bél alsó szakaszába. Egy részüket a vastagbélben található baktériumok képesek le-bontani, és ez által olyan savas közeget létrehozni a vastagbélben, ami gátolja a rothasztó baktériumok elszaporodását. Gátolják továbbá a keményítőbontó amiláz aktivitását, amelynek eredményeként lassul a szénhidrátok felszívódása, csökken az inzulin igény, javul a szénhidrát anyagcsere, csökken az étkezések utáni hirtelen vércukor emelkedés, így a vércukorszint ingadozása is, amely csökkenti a szív-érrendszeri szövődmények kialakulását.
A vízben oldódó élelmi rostok előnyösen befolyásolják a zsíranyagcserét is, megkötik az epe-savak formájában ürített koleszterin egy részét, amely így nem szívódik fel újra, ily módon csökkentik a vér koleszterinszintjét.
A vízben oldódó, növényi rostok a pektin, a mézgák, guárgumi, néhány hemicellulóz, laktulóz-A. Legfontosabb a pektin, amely a gyümölcsökben (alma, citrusfélék, a legtöbb friss és aszalt gyümölcs), a zöldség- és főzelékfélékben, a gabonafélék közül a zabkorpában, zabpehelyben található. Magas rosttartalmú gyümölcsök közé tartozik a ribizli, szilva, mogyoró, dió, körte, eper, alma.
A vízben nem oldódó növényi rostok közé a cellulóz, hemicellulóz, lignin tartozik. Cellulóz a zöldségfélékben (nagy rosttartalmú zöldségfélék a zöldborsó, karalábé, cékla, káposzta és nagy rosttartalmú gabonafélék a búzakorpa, bab és más hüvelyesek, búzacsíra, rozs, kukorica), teljes kiőrlésű lisztek, gyümölcsök héjanyaga, olajos magvak (mák, mandula, mogyoró) található.
Hemicellulóz: magvak külső héjanyaga, fás szövetekben, és a lignin növények durvább, fás
részeiben (például fás karalábé) van nagyobb mértékben.
Általános táplálkozási tanácsok
A vastagbélben a bélbaktériumok a rostokat bontják, erjesztik, ami igen kellemetlen, és jelentős gázképződéssel jár. A napi rostfogyasztás mennyiségét csak fokozatosan növeljük, hogy a tápcsatorna alkalmazkodni tudjon a terheléshez. Ügyeljünk a bőséges folyadék bevitelre (2,5liter!). Ha nincs megfelelő mennyiségű folyadék, a rostok a nedvességet a bélfalból fogják elvonni, ami pedig inkább a székrekedés kialakulását segíti elő. Főzés, hőkezelés hatására a rostok vízfelvevő képessége csökken (!), ezért inkább nyers formában fogyasszuk a zöldség és gyümölcsféléket.
Egyénre szabott kezelést javaslok.
Jó egészséget kívánok:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2017-08-24 18:04:16