Tisztelt Erzsébet!

Rendkívül aktuális kérdést tett fel.
A lényeg az, hogy ne a laborlelettől várjon diagnózist!
A pajzsmirigy rendellenes működéséből fakadó szerteágazó tünetek, jelentősen megnehezíthetik a betegség diagnózisát. Megeshet, hogy a laborértékek nem utalnak eltérésre, de a beteg mégsem érzi jól magát, ilyenkor másfelé kell folytatni a vizsgálódást.
- A betegek gyakran hosszabb-rövidebb leírás formájában küldik el a labor-, vagy ultrahang vizsgálati eredményeket és az ott szereplő számadatok alapján azt várják, hogy ítéletet mondjak az egészségügyi állapotukról. Többször hangsúlyoztam személyesen és a betegeknek szánt írásaimban is, hogy az adatok, számok fontosak ugyan a diagnózis megállapításához, de önmagukban nem elégségesek.
Ezerarcú betegség
A betegek csak azt látják, hogy egyik-másik eredmény a referencia tartományon kívül esik, ez alapján hajlamosak azonnali következtetéseket levonni. Természetes, hogy mielőbb szeretnének választ és megoldást kapni a problémájukra, különösen, mert a pajzsmirigy betegségei kezdetben többnyire csak enyhe panaszokat okoznak, majd a betegek fokozatosan eljutnak a „nem érzem jól magam” állapotba, és csak nehezen kerülnek a megfelelő szakemberhez. Közben a súlyproblémák, hízás, fogyás, bőr- és hajtünetek, fáradtság és hangulati ingadozások határozzák meg a mindennapjaikat. A leletek azokban nem adnak választ minden kérdésre.
Középpontban: az ember
A pajzsmirigy problémák változatos tüneteket produkálhatnak, melyek könnyen összetéveszthetőek más betegségekkel. A diagnózishoz ezért elengedhetetlen a betegek tüneteinek részletes kikérdezése és fizikális vizsgálata. - A páciensekkel első körben részletesen elbeszélgetek a panaszaikról, tünetekről. A kikérdezés során egyaránt körbejárjuk az örökletes betegségek témakörét épp úgy, mint a beteg életében bekövetkezett nagyobb változásokat, például stresszhelyzeteket, melyek szerepet játszhattak a panaszok megjelenésében .
Vérvizsgálat: napszakonként is más lehet
A laboratóriumi vizsgálatok a szerv aktuális működéséről adnak felvilágosítást. Az agyalapi mirigy által termelt „thyreotrop stimuláló hormon” a TSH, ill a pajzsmirigy hormonok FT3 és FT4 szintek meghatározása jelzi a szerv aktuális funkcionális állapotát. Az adatok értékelése minden esetben egyénre szabott és az orvos feladata. A beírt és csillaggal jelzett normál értékek néha megtévesztőek lehetnek, mert az értékek függhetnek a napszakoktól, évszakoktól, a szedett gyógyszerektől is. Fontos, hogy a terhesség egyes szakaszaiban az értékek eltérőek. Ki kell emelni, hogy a pajzsmirigy betegségeinek nagy csoportja autoimmun eredetű, ezért a TPO-, a thyreoglobulin – és a TSH receptor elleni antitestek megmérése alapvető fontosságú. A pontos beállításhoz további vizsgálat indokolt.
Az Orvosi Hetilapban is már megírtam az ezzel kapcsolatos irányeleveket.

A makro-TSH diagnosztikus és terápiás jelentősége
Hashimoto-thyreoiditises betegekben
Balázs Csaba dr.1 ■ †Rácz Károly dr.2
1Budai Endokrin Központ, Budapest
2Semmelweis Egyetem, Általános Orvostudományi Kar, II. Belgyógyászati Klinika, Budapest

Bevezetés: A makro-TSH szerkezete, incidenciája és klinikai szerepe pajzsmirigybetegekben nem tisztázott.
Célkitűzés: A makro-TSH előfordulási gyakoriságának, tulajdonságainak meghatározása Hashimoto-thyreoiditises
betegek savójában.

Módszer: A Hashimoto-thyreoiditises betegek vérmintáiban a makro-TSH-t meghatározták polietilén-glikol precipitációs
módszerrel és protein G agaróz abszorpciós, illetve gélfiltrációs kromatográfiával. A makro-TSH biológiai aktivitását
TSH-receptorral transzfektált CHO bioassay módszerével mérték. A betegek L-tiroxin-kezelésben részesültek
(átlagosan 66,5 μg/nap), a betegek fele pedig szelént is kapott (átlagosan 60 μg/nap).
Eredmények: 880 Hashimoto-thyreoiditises beteget (728 nő, átlagéletkor 44,8 év) vontak be a vizsgálatba. A makro-
TSH-t 41 betegben (4,6%) mutatták ki, az átlagos TSH-szint a PEG-precipitáció előtt 185,4 ± 35 IU/l volt, a precipitáció
után pedig 5,55 ± 1,8 IU/l. Az anti-TPO-szint 445 ± 51 IU/l volt és fokozatosan csökkent 212 ± 51
IU/l-re egyéves tiroxin- és szelénkezelés után. Mind a PEG-precipitációs, mind a protein G abszorpciós módszerrel,
illetve gélkromatográfiás eljárással a TSH elleni antitest jelenlétét mutatták ki a makro-TSH-immunkomplexben.
A makro-TSH biológialag inaktívnak bizonyult, mivel a CHO-sejteket nem stimulálta. A makro-TSH a szelénnel
nem kezelt csoportban 18 ± 3,2 hónapig, a szelénnel kezeltben 12 ± 1,9 hónapig volt kimutatható.

Következtetés: A TSH elleni antitestek fő komponensei a makro-TSH-nak és diagnosztikus, illetve terápiás nehézségeket
okozhatnak. A PEG-precipitációs eljárás alkalmas szűrőmódszer a makro-TSH bizonyítására. A szelén képes nemcsak az anti-TPO-, hanem a makro-TSH-szint csökkentésére egyaránt. Amikor a TSH-szint 40,0 IU/l feletti a hypothyreosis jelei nélkül, gondolnunk kell a makro-TSH jelenlétére.
Orv Hetil. 2017; 158(34): 1346–1350.

Jó egészséget kívánok, tisztelettel:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2019-05-07 16:43:57