Tisztelt Aggódó Anyuka!

Mindenek előtt köszönöm kedves sorait.
Kérdése összetett. Igyekszem röviden (amennyire lehet) válaszolni:
• A jód valóban kétélű fegyver és sok gondot is okozhat, ahogyan erről már írtam. A strúma a pajzsmirigy megnagyobbodását jelenti. A növekedés lehet a pajzsmirigy egyenletes, amely érinti mind a két lebenyt, esetleg a középen lévő összekötő részt („isztmusz”-t). A növekedés mértéke eltérő lehet az alig nagyobbtól a már nyelési és légzési zavarokat okozó méretig. Az esetek másik részében csak az egyik részre lokalizálódó göb jelenik meg a mirigyben. A strúma gyakran látható, tapintható. Alapvető elv: soha nem szabad az orvosnak megfeledkeznie arról, hogy a beteg nyakár megtekintse és megtapintsa! A pajzsmirigy méretéről, göbeiről további információt nyújthat az ultrahangos vizsgálat. Fontos tudni, hogy az ultrahangos vizsgálat nem helyettesítheti a beteg panaszainak megismerését és tapintást. A T3 és a T4 hormon képződése a pajzsmirigyben zajlik. A magzat 12. hetétől már képes saját hormontermelésre. A folyamat alapja, hogy a szervetlen jód beépül szerves formába és ott raktározódik a „tireoglobulin” nevű nagy fehérje molekulában. Amennyiben a szervezet számára nem áll rendelkezésre elegendő jód, akkor a hormonképződés károsodik. A jódhiányos területeken ezért alakult ki a golyva és a következményes kretenizmus. Napjainkba a világméretű programnak köszönhetően a jódhiány lényegesen visszaszorult. A jód hiányában kevés T3 és T4 képződik, amely miatt fokozott a TSH termelése. A TSH pedig fokozza a pajzsmirigy működését stimulálja osztódásra a sejteket, s ez a folyamat golyvaképződéshez vezet. Ebből az következne, hogy a jódozással ( a só jódozásával és jód tabletta bevitelével minden megoldható lenne. Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. Kiderült, hogy azokban az afrikai országokban, ahol a jódozást kiterjedten alkalmazták gyakorlatilag eltűnt a kretenizmus és csökkent a göbös megbetegedések száma, de ugyanakkor más természetű (autoimmun eredetű) betegségeké viszont emelkedett. Fontos azt megjegyezni, hogy egészséges egyénekben a jódpótlás alapvető, de az anorganikus jód bevitele (főleg túlzott formában!) káros lehet. A hormonok képződésében lényeges szerepe van a „szabad oxigén gyököknek” és az ezeket befolyásoló szelénnek. Sajnos Európa szelénhiányos terület, ezért a szelén pótlása egészségesek számára is fontos
• A pajzsmirigy-betegségek detektálása gyakran a TSH kóros értékén alapul, így a TSH referenciatartományának meghatározása nagyon fontos, egyúttal igen nehéz feladat. Az utóbbi három évtizedben a TSH felső határa a legújabb immunoassay-k megjelenésével a 10mIU/l szintről 2,5 mIU/l szintre csökkent. A referenciatartomány meghatározásánál az életkort, valamint a hypothalamus – hypophysis – pajzsmirigy tengely szabályozási pontjainak (set point) a változását, az úgynevezett individuális TSH tartományt is figyelembe kell venni. Ismert tény, hogy a TSH szintje az életkor előrehaladtával nő, így a 4 mIU/l feletti, de 10 mIU/l alatti érték akár normális is lehet időseknél. A set point individuális; azonos T4 szint eléréséhez személyektől függően más és más TSH értékre van szükség, amely ráadásul egy egyénen belül is a legkülönbözőbb paraméterektől, biológiai helyzettől függően változik. Egy alacsonyabb T4 szint egyébként nem jelent feltétlen rosszabb pajzsmirigy funkciót, mivel az aktív T3 konverziót végző dejodinázok (leginkább a 2-es típusa) aktivitása növekszik, ahogy a T4 szintje csökken, így az aktív funkció akár változatlan is maradhat.
• A krónikus autoimmun gyulladás kezdetben gyakran tünetmentes, de együtt járhat átmenti pajzsmirigy érzékenységgel vagy megnagyobbodással, tömött tapintatú strúmával, esetleg hőemelkedéssel. Következményeként tartós alulműködés is előfordulhat már a betegség kezdetén előfordulhat. A pajzsmirigy komponensei: a Tireoglobulin és a pajzsmirigy peroxidáz enzim (TPO) elleni antitest mérése fontos. Észlelésekor a pajzsmirigy vékonytű biopszia (szövettani vizsgálatot) is szükséges lehet. A betegség korai felismerése azért is fontos, mert a tünetmentes forma („szubklinikus”) is jelentős rizikófaktora számos betegségnek. A betegség lefolyásában négy stádiumot különíthetünk el: l Hiperfunkciós stádium: betegség kezdetétől számított 1-6 hét. A tünetek a sejtek károsodása miatt felszabaduló jelentős mennyiségű hormon következtében jönnek létre („destruktív hyperthyreosis”). 2. Hipofunkciós stádium: a betegség kezdetétől számított 8. héttől 4-6 hónapig. 3. Regenerációs stádium: A betegség kezdetétől számított 7-12 hónap. 4. Definitív stádium: ha a regeneráció teljes, akkor a beteg gyógyult, míg a betegek többségében súlyos, enyhe, esetleg szubklinikus hypothyreosis alakul ki (a TSH szint emelkedett, de a perifériás hormonok szintje az élettani határokon belül van). A hypothyreosis egyes formáinak meghatározásában alapvető az élettani TSH szint definiciója. A szuperszenzitiv TSH (sTSH) módszerek lehetővé tették a szubklinikus és az enyhe hypothyreosis megkülönböztetését. A sTSH 2.5 mU/l felső szintjét (!) az irodalom általában elfogadja, de számos, a szerzők által is leírt megkötést is megfogalmaz. A fiziológiás TSH szint felső határának 4,5-ről 2,5- mU/l-re csökkentése azt is eredményezte, hogy az Egyesült Államokban a szubklinikus hypothyreosisos betegek száma meghaladja a 20 milliót. A TSH meghatározásának fontosságát senki nem vonja kétségbe, de annak abszolutizálása félrevezető lehet. Ezért is lehet támogatni azt a legújabb véleményt, hogy a diagnózis megállapításakor ne csak a TSH értéket, hanem a familiáris adatokat (előfordul-e pajzsmirigybetegség a családban?) az immunológiai tesztek eredményét, spontán abortuszokat, egyes gyógyszerek fogyasztását (anorganikus készítmények:pl. Cordaron, betadin kúp, oldat) is célszerű figyelembe venni. Fontos, hogy még akkor ismerjük fel a betegséget, amikor a gyulladás már fennáll (antitestek magasak!), de még a pajzsmirigy működése nem csökkent (élettani hormonértékek!) . A kezelés szerencsére nem a műtét, hanem a megfelelő, egyénre szabott immun-moduláns gyógyszeres kezelés, esetleg pajzsmirigy hormonpótlás (egyéni mérlegelés alapján). „Ne a laboratóriumi értékeket kezeljük, hanem a beteget”!.
• A TSH valóban összefüggésben van a többi agyalapi mirigy által termelt hormonnal. Ezek birtokában kell eldönteni, hogy a Norcoult szedése most vagy később indokolt-e.
• Tankönyvet tudnék ajánlani, de az nyilvánvalóan szakembereknek való. E helyett szeretnék kiemelni néhány olyan témát, amelyekre a gyakorlaban célszerű odafigyelni: Az élő szervezet az egyensúly és az adaptáció elősegítéséhez bizonyos anyagok termelésére specializálódott. Talán hallottak már az idegrendszer ingerületátvivő anyagairól, a neurotranszmitterekről, melyeket az idegsejtek termelnek, amikor ingerületi állapotba kerülnek. A neurotranszmitterek hatása gyors. A hormonok ettől eltérőek, általában 20 perctől 1-2 óráig hatnak, és hatásukat nem a termelődés helyén, hanem az egész szervezetben fejtik ki. Van önálló hormonális rendszerünk, vannak hormonszerveink, például az ivarmirigyek. Nem véletlen, hogy a nemi mirigyeknek abban is van szerepe, hogy hogyan alakul az agy fejlődése a terhesség alatt. Vannak ezeken kívül bizonyos anyagok, a citokinek – régebben limfokineknek is nevezték ezeket –, amelyek nagyon kis mennyiségben termelődnek, döntően az immunsejtek állítják elő őket, a hatásuk pedig 24 óra múlva jelentkezik. Mondok erre is egy példát: Az influenza jellegzetes tünete, amikor nem tudom mi a bajom, de fáj a fejem, hidegrázásom van, borzongok, levert vagyok. Ugyanezt érzi az az ember is, aki egy bizonyos citokint, az interferont kapja, amellyel ma gyógyítunk. Amikor beadjuk a szert a betegnek, elmondjuk, hogy ilyen tünetek fognak jelentkezni, tehát ne tessék félni attól, hogy 4-5 óra múlva magas láz, hidegrázás, nagyfokú levertség jelentkezik. Ez nagyon fontos tanulság is mindannyiunk számára, az orvosok és talán még a média számára is, nevezetesen amikor azt várják tőlünk, hogy mondjunk pontos diagnózist 24 órán belül. Gyakran ez nem lehetséges, mert először még csak az általános adaptációs szindróma tünetei jelentkeznek, és majd 24 órán túl alakulnak ki a specifikus tünetek, esetleg csak néhány nap múlva. Nem lehet olyan egyszerűen eldönteni, még négy évtizedes tapasztalat alapján vagy bármilyen csodaeszköz birtokában sem, hogy kinek mi a betegsége és pontosan mi okozza azt. Említettem, hogy a stressznél az alapvető probléma az általános adaptációs szindróma, aminek a lényege, hogy le tudjuk küzdeni a kedvezőtlen stresszfaktorokat. Az adaptációs tünetegyüttes mechanizmusát úgy írhatjuk le, hogy az inger az agykéregből továbbhalad és eljut a szimpatikus idegrendszerhez, amely a mellékvesében adrenalint szabadít fel, és ennek hatására összeszűkülnek az erek. A másik anyag, amelyet szintén a mellékvese, annak velőállománya bocsát ki, a noradrenalin, amely megemeli a vércukorszintet. Vészhelyzetben mindez nagyon fontos az alkalmazkodáshoz. Tehát a vércukorszint megemelkedik, zsírbontás, magas koleszterinszint jön létre. A központi idegrendszer mozgósítja a szervezet minden energiaraktárát. Amikor az embernek életfontosságú feladata van vagy menekülnie kell, akkor minden energiatartalékot mozgósít. Érdekes dolog az endorfinszerű hatás. Sokszor elhangzott már, hogy „engem meglőttek és nem éreztem, hogy lövés ért, csak 3-4 óra múlva”. Miért? Azért, mert az akut stressz hatására felszabadul a „boldogsághormon”, amely fájdalomcsillapító hatású.Az immunrendszer sajátos módon reagál a stresszhatásokra, kiderült ugyanis, hogy stresszfehérjéket állít elő. Ha ezek túl nagy mennyiségben rakódnak le a szervekben, akkor nem egyszerűen az immunrendszert riasztják, hanem autoimmun folyamatokat gerjeszthetnek. Mi az autoimmun folyamat? Ha azt mondanám, hogy az allergia autoimmun betegség, akkor talán mindenki értené. De továbbmegyek: az autoimmun megbetegedés olyan kórforma, amelyben a szervezet a saját szerveit, sejtjeit nem ismeri fel és ezért ellenük immunreakciót indít el. Vagy úgy ismer fel, mondjuk, egy pollent, hogy őrült nagy veszélynek tekinti, holott valójában nem az. Az autoimmun betegségeknek két fő típusa van: az egyik a szisztémás betegségek csoportja, ide tartoznak az allergiás kórképek. A másikba az egy-egy szervre lokalizálódó betegségek. Sok ilyen ún. szerv-specifikus autoimmun betegség van (ilyen például a cukorbetegség egyik formája, aztán a pajzsmirigybetegségek, a gyulladásos gyomor-bél betegségek, festékhiányos betegségek). Azt kell mondjam, hogy szinte minden szervnek van ilyen megbetegedése. A szervezetben az immunrendszer érését, fejlődését a timusz, magyarul csecsemőmirigy szervezi, irányítja. Különböző anyagokat állít elő, és ezek kóros termelődése lényeges az autoimmun betegségek létrejöttében. Ilyenkor a figyelmes olvasó azonnal felveti a kérdést: az immunrendszer úgy működik, mint a belső elválasztású mirigyek rendszere? Hogy is van ez? Igen, az immun- és az endokrin rendszer hasonló mechanizmus alapján működik, nem független egyik a másiktól. Az agyalapi mirigy és a hipotalamusz hormonjainak meghatározó szerepük van az alkalmazkodásban. Mi történik akkor, amikor valamilyen stresszor hatására valamilyen stresszreakció létrejön? A hipofízisben termelődik az a bizonyos ACTH, aminek fájdalomcsillapító hatása is van. Ez aktiválja a mellékvesét, majd utána a stresszhormon révén visszahat az agyra. Ez a bizonyos stresszhormon a kortizon. Amikor valakinek asztmás rohama van, akkor is stresszhormont kap, valamilyen inhalációs anyagot viszünk be, az is stresszhormon-kivonat. De nem csupán a mellékvesének van ilyen adaptációt elősegítő szerepe, hanem a pajzsmirigynek is. A stresszorok hatására aktiválódik a mellékvese és a pajzsmirigy is. Méghozzá oly módon, hogy megnövekszik a pajzsmirigy-hormonok elválasztása, másrészt megnövekszik a pajzsmirigy térfogata is. Nem tudom, olvastak-e róla, hogy a régi római matrónák a serdülőkorba került lányaik nyakának körfogatát minden nap megmérték. Vajon miért? Mert ha egy vagy két centivel nagyobb volt, kaptak egy nagy pofont. Rájöttek ugyanis, hogy amikor a lány elvesztette a szüzességét, megnagyobbodott a pajzsmirigye, egyben megvastagodott a nyaka is. Tehát ilyen módon diagnosztizálták a pajzsmirigy „kóros” működését. A stressz hatására csökken az immunrendszer aktivitása, nő az autoimmun megbetegedések a valószínűsége. Az immunsejteknek az a feladata, hogy különböző stimulusokat, baktériumokat, vírusokat, tumorokat felismerjenek, és ezeket az információkat átadják a központi idegrendszernek, amely elindítja azt a mechanizmust, amivel a szervezet igyekszik legyőzni a kórokozót. Említettem előbb az interferont, amely ugyan lázat vált ki, de segítségével a vírusos betegség legyőzhető. Hogyan alakulnak ki az allergiás betegségek? Két tényező okozhatja ezeket. Az egyik az immunológiai felismerés zavara, amikor az immunsejtek rosszul ismerik fel az allergént, például a virágport. A másik esetben a mellékvesében nem termelődik kellő mennyiségű stresszhormon, amely blokkolni képes az immunsejteket. Sokszor halljuk, hogyha valamilyen szervet (szívet, tüdőt) ültetnek át, a műtét után a legfőbb veszély a kilökődési reakció. A kilökődés megakadályozására az immunrendszert éppen stresszhormonokkal blokkolják. Érdekes egyébként, hogy a legfiziológiásabb transzplantátum az anyában a magzat: a kilökődés azért nem következik be, mert a terhesség sajátos hormonális és immunológiai mechanizmussal védi a magzatot.
• Végezetül: megfelelő kezeléssel több egészséges gyermeke is lehet!

Jó egészséget kívánok, tisztelettel:



Prof. Dr. Balázs Csaba
2011-03-04 12:26:41