Tisztelt Boglárka!
Miért célsuerű téliesíteni a pajzsmirigyet, Miért kapott többet?
1. Miként azt korábban, a nyári meleg előtt írtam, a pajzsmirigy működése jelentős mértékben függ az évszakoktól, az életkortól, stressz helyzetektől és kísérő más betegségektől. Erre figyelmeztetnek a legújabb tudományos eredmények és a mindennapi gyakorlat. Az elmúlt évben Párizsban megtartott Nemzetközi Endokrin Kongresszuson (2010 szeptember 14-18 között) és több közleményben is egyik fontos téma volt a környezeti tényezők és a pajzsmirigyműködés összefüggése. Ezek egyik aktuális kérdése a tél közeledtével a hideg hatása és veszélye a pajzsmirigybetegek számára. Bizonyították, hogy a csökkent pajzsmirigybetegségben szenvedők nehezebben alkalmazkodnak a hideghez és tűrik a tél viszontagságait. Kimutatták, hogy a hipotireózisos betegek átlagos TSH értéke a nyári 9.37±5.53 μUI/ml-ről télen 18.68±2.31 μUI/ml –re emelkedik. Ez azt jelenti, hogy télen változtatni célszerű a pajzsmirigybetegek kezelésén és egyéb fontos tényezőket is figyelembe kell venniük. Amikor a pajzsmirigyhormon szintje még csak kismértékben tér el a normálistól, a tünetek nem jellegzetesek, így általában nem is tulajdonítanak nekik jelentőséget. Enyhe fáradékonyságon és a koncentrációs képesség romlásán kívül más nem érzékelhető. Komolyabb esetben az anyagcsere lelassul, lassabb lesz a mozgás, a beszéd, a gondolkodás is, érdektelenség alakulhat ki, ami könnyen összetéveszthető a depresszióval. Aluszékonyság, hízás, szorulás, fázékonyság lesz jellemző, az arc felpuffad, a haj ritkává és szárazzá válik, gyakran hullik is, csökkent a libidó (nemi vágy!) meddőség, menstruációs zavarok, végtagzsibbadás magas vérnyomás, testszerte vizenyő (ödema) lépnek fel. Ami az időskorúakat illeti, egyes vizsgálatokban összefüggést mutattak ki az emelkedett TSH-szint és a hidegintolerancia között.
2.1. A csökkent pajzsmirigyműködés diagnózisában és kezelésében fontos lehet a TSH (agyalapi hormon) és a pajzsmirigy hormonok szintje, azonban a betegségben legfontosabbak a klinikai tünetek. Napjainkban – sajnos- a pajzsmirigy-betegségek detektálása gyakran csak a TSH kóros értékén alapul, így a TSH referenciatartományának meghatározása nagyon fontos, egyúttal igen nehéz feladat. Az utóbbi három évtizedben a TSH felső határa a legújabb immunoassay-k megjelenésével a 10mIU/l szintről 2,5 mIU/l szintre csökkent. A TSH heterogén glikoproteinként található a keringésben; a különböző immunoassay-k specificitása pedig heterogén, így a TSH más-más isoformjait képesek detektálni. Ennek következtében a különböző vizsgálatok összehasonlítása nehézségekhez vezethet. A „normális” pajzsmirigy status meghatározása, a referencia populáció kiválasztása ugyancsak komoly problémákat vethet fel. Az Egyesült Államokban végzett National Health and Nutritional Examination Survay III (NHANES III) az anti-tireoglobulin antitest (TgAb) prevalenciáját 10%-nak, a tireoidea-peroxidáz (anti TPO) prevalenciáját 20%-nak találta a teljes populációban. Az ultrahang vizsgálattal detektálható hipoechogén inhomogenitás is gyakori eltérésnek bizonyult. A TSH referenciatartomány meghatározásában tulajdonképpen csak a következő kritériumoknak megfelelően lehet eljárni: vérvétel reggel éhgyomorra olyan betegekből, akik családi anamnézisében nem szerepel pajzsmirigy betegség, nem szednek gyógyszert, nincs látható illetve tapintható golyvájuk, a pajzsmirigy ultrahang képe eltérést nem mutat és sem anti TPO, sem anti TG pozitivitás nem detektálható. A NHANES III vizsgálatban az anti TPO pozitivitás a TSH növekedésével együtt emelkedett (5.5% 0.4-1.0 mIU/l TSH szintnél, 30.6% 3.5-4.0 mIU/l TSH szintnél, míg 80-90% 10 mIU/l feletti TSH esetén) így egyértelműnek mondható az immunrendszernek a TSH szintet befolyásoló hatása. Az előbbiek szerinti pajzsmirigy betegségektől mentes, 13344 személyből álló referencia tartományban a NHANES III szerint a medián TSH érték 1.39 mIU/l, a 2.5 és 97.5%-os percentilis határérték 0.45 illetve 4.12 mIU/l volt. Mindazonáltal a TSH érték nem követte a klasszikus gaussi eloszlást, tekintve hogy a referencia populáció mindösszesen 9%-ának volt a TSH értéke 2.5 mIU/l felett. Ezt az ún. okkult (antitest negatív) autoimmun pajzsmirigybetegségek TSH-t emelő hatásával lehetett magyarázni. A normál tartomány meghatározásánál figyelembe kell venni azt, hogy a NHANES III az USA-ban készült felmérés, ahol jól ismerten a jódellátottság –az állati takarmányok jódozásának is köszönhetően- normális. A magyarországi viszonyoknak talán jobban megfeleltethető az a németországi felmérés (NACB), amelyben 453 egészséges véradó TSH szintjét mérték. Ebben a csoportban a TSH alsó tartománya 0.4 mIU/l, míg a felső tartomány 3.7 mIU/l volt, és a NHANES III-hoz hasonlóan ez sem követte a gaussi eloszlást. A felső normális értékekben észlelt alacsonyabb százalékos arány a TSH receptor gén polimorfizmussal valamint TSH mikroheterogenitásával is magyarázható. A különbség az USA-ban és a Németországban észlelt eredmények között az előbbiben észlelt –kiegyensúlyozottabb jódellátottsághoz köthető- magasabb Hashimoto thyreoiditis arányra, míg az utóbbiban észlelhető –csökkent jódbevitelhez köthető- magasabb autonóm adenoma előfordulásra vezethető vissza. Magyarország speciális helyzetben van, hiszen a jódellátottság földrajzi régiónként jelentősen eltérő lehet. Ismert tény, hogy az Alföld északi része (leginkább a Jászság), Békés megye egy része az artézi kutak vizének köszönhetően jódban gazdag területnek minősül, míg az ország többi része leginkább jódban szegény területnek számít. Magyarországon eddig populációspecifikus, a jódellátottságot is figyelembevevő referenciatartomány-meghatározás nem készült, így ennek elvégzése mindenképpen hiánypótló lenne. Addig is a magyarországi TSH referenciatartománynál a német populációban mért eredmények figyelembevétele célszerű. Ebben az esetben is igaz, hogy a TSH adott értéke nem jelenti annak biológiai hatásosságát. Ez azt jelenti, hogy pl. egy 3.0 TSH érték biológiai hatásosság egyezi a 8,0 IU TSH hatékonyságával!!!!.
3.A TSH szintet az is befolyásolja, hogy milyen módszerrel határozták meg. A gyors váltogatás eredményét éppen egyik kérdező levele mutatja. Mellékelem:
"Tisztelt Doktor Úr!
Tanácsát szeretném kérni!
2010 márciusában derült fény pajzsmirigy problémámra (hipothireosis).
Akkor a TSH 8.09 (norm. tart.0.35-4) FT4 0.98 (norm 0.89-1.76)
50 ug Letrox szedését kezdtem el.Majd 3 hónap múlva kontroll értékem
TSH 6.99, fT4 1.03 fT4 3.29 lett. Ekkor felemelték az adagomat 100ug Letroxra.
Szeptemberre a normál tartományba került a TSH érték 2.84.
2011 szeptemberi kontrollon a TSH értékem megint magasabb lett. TSH 14.70 fT4 1.12 míg a fT3 2.44. Megint megemelték a Letrox adagomat 125ug-ra.
Decemberi kontrollon a TSH 3.62 fT4 1.12 fT32.8 míg az Anti-Tg357 (norm. 0-115)
Anti-TPO 533.9 (norm. 0-34)
Mivel babát szeretnénk ezért megint emeltek az adagomon és egyik nap 125ug másik nap 150ug Letroxot kezdtem szedni. A héten volt megint kontroll amin a TSH értékem megint emelkedett TSH 7.23 fT40.97 és a fT3 2.69 lett. Letroxot megint emelték, most minden nap 150ug szedek."
4. Amennyiben jól van, akkor maradjon a jelenlegi dózis mellett. A későbbiek során a kontroll vizsgűlatok, az évszakváltás során megbeszéljük, hogy kelle-e változtatni.
Jó egészséget kívánok:



Prof. Dr. Balázs Csaba
2012-02-15 12:33:37