Tisztelt Éva!

Köszönöm fontos kérdéseit, s amennyiben a terjedelem engedi igyekszem rá röviden válaszolni.
I. Engedje meg, hogy a holisztikus helyett az integratív jelzőt használjam. Ennek oka, hogy a holisztikus jelzőt már olyan mértékben és olyan módon használják, hogy annak már eredeti jelentéséhez nagyon kevés köze van.Holisztikusan gondolkodás értelemszerűen az egészet célozza meg. Napjainkban azonban gyakran anélkül használják, hogy a részleteket ismernék. A 20. században az orvostudományban nagyfokú specializálódás ment végbe. Ez kezdetben előnyös volt, mert elősegítette egy-egy szakterület alaposabb megismerését, napjainkban azonban ez a túlzott specializálódás az orvostudomány széteséséhez, dezintegrációjához vezet. A beteg elvész a sok specialista között, akik gyakran egymást sem értik meg. Kiderült, hogy a tudományos kutatásban az analízis helyett a szintézisre, a gondolkodásban az integrációra való törekvés hozhat új eredményeket. Az integratív medicina abból az alapelvből indul ki, hogy az élő szervezet több, mint az egyes részek (szervek) mechanikus összessége. A szervezet működésének alapfeltétele az egyes szervek-szervrendszerek működésének regulációja és adaptációja.
a.) Szabályozás (reguláció) alatt olyan folyamatok összességét értjük, amelyek meghatározzák a szervezet működésének határait („set operating range”).
b.) Alkalmazkodás (adaptáció) viszont olyan biológiai folyamatok egysége, amelyek meghatározzák a szabályozó mechanizmusok összességét („adjust or reset operating range”). Ennek három formája van. 1. Genetikus, örökletes alkalmazkodás (genotípus szelekció) (több generációt érint!). 2. Ontogenetikus alkalmazkodás: az életciklus alatt létrejövő alkalmazkodás (pl. növekedés) (irreverzibilis és csak egy generációt érint). 3. Fiziológiás alkalmazkodás: a megváltozó külső és belső feltételek között az egyensúly biztosítása („jet-lag”)(reverzibilis). Ezekben a mechanizmusokban meghatározóak az ideg-, az endokrin-, az immunrendszer anyagai: a neurotranszmitterek, hormonok és citokinek. Ezek komplex kölcsönhatásai eredményezik a szervezet harmonikus működését. A reguláció és az adaptáció nem egy statikus állapot, hanem a közvetítő (mediátor) anyagok és azok jelfogóinak (receptoroknak) dinamikus kölcsönhatásaiból következik. Erre jellemző példa a hétköznapi stressz. Stresszornak nevezzük azt a szokatlan minőségű vagy mennyiségű fizikai, ill. pszichés hatást, amely átmenetileg megváltoztatja a szervezet egyensúlyát (homeosztázisát). A stressznek három fázisát ismerjük. Az első a vészhelyzet („alarm”), amelyben a szervezet minden reguláló és adaptációs mechanizmusát mozgósítja. Ezt követi a második, u.n. adaptációs szakasz, amelyben egy új egyensúlyi állapot jön létre (ez élettani folyamat). A harmadik a kimerülési fázis, amelyben már betegségek léphetnek fel.
Az integratív medicina feltételezi a belső, örökletes mechanizmusok kölcsönhatásait. A génről tudott, hogy alapját a DNS molekula képezi. A genom alatt a sejtek összes örökletes anyagát értjük, a genomika a genommal foglalkozó tudomány. Napjainkban a humán genom projekt az ember összes örökítő anyagát felépítő struktúra titkos nyelvének megfejtését tette lehetővé. Kiderült, hogy a genomban tárolt információ digitalizálható és a bioinformatika nyelvére lefordítható. Ennek révén nemcsak jobban megismerhetjük a regulációért felelős anyagok képződését („biochipek”), hanem a genom digitalizációjával meghatározzuk az egyén örökletes reguláló és adaptációs mechanizmusok sajátosságait. A bioinformatika új dimenzióba helyezte napjaink medicináját, amelyben az információ újszerű áramlása „bibliomika” egyrészt érthetővé és prognosztizálhatóvá teszi az összetett regulációs folyamatokat, másrészt egyénre szabott diagnózist és kezelést (farmakogenomika) eredményez.
II. Ami a szelént illeti, éppen 2 hete jelent meg szerkesztésemben az Orvosi Hetilap külön száma, amelyben kzárólag a szelén különböző hatásait foglaltuk össze. Korábbi kutatásaink - a világirodalmi adatokkal összhangban kizárólag a szervez szelén helyezi előtérbe. A hazai körülmények között elérthető készítményeket megvizsgáltuk atomabszorpciós módszerrel (Zeemann 4100 ZL, Germany) betegekben és 20 egészséges egyénben (18 nő, átlagéletkor 40,1± 8,3 év), akik pajzsmirigy funkciós eredményei az élettani tartományban voltak és az autoantitest titerei sem voltak emelkedettek. Ezek között két készítmény állta ki a laboratóriumi próbát (köztük egy hazai készítmény), de nem az Ön által említett. A gyógyszeek nevét tudatosan nem írom le.
A szelén (Se) nélkülözhetetlen nyomelem, amelynek biológiai szerepe az elmúlt évek kutatásai alapján felértékelődött. A sejtek működése során képződő szabad oxigén vegyületekről be-bizonyosodott, hogy károsak és szerepük lehet olyan betegségek kialakulásában, mint a szív-érrendszeri, a daganatos és az autoimmun gyulladásos kórképek. Ez az elem szükséges az idegrendszer-, a pajzsmirigy- és az immunrendszer fiziológiás működéséhez is . Az emberi szervezetben 6-14 mg szelén található, amely főként a pajzsmirigyben, májban szívizomzatban, hasnyálmirigyben, herékben raktározódik. Biológia hatását azáltal fejti ki, hogy fontos alkotója egyes antioxidáns fehérjéknek. A Se jelentős szerepet játszik a pajzsmirigy működésében, befolyásolja a mirigy hormonjainak képződését és lebontását, mivel a szelén tartalmú enzimek (dejodinázok!!!) döntőek a thyroxinnak (T4) trijódthyroninná (T3) történő konverziójában, tehát az aktív metabolitok képzésében. A pajzsmirigyben a hormonképzés során a TSH stimuláló hatásával arányosan több hidrogénperoxid és szabad oxigén-gyök keletkezik, amely szövetkárosító hatású. Az antioxidáns tulajdonságú Se, ill. a szeléno-proteinek jelentős gyökfogó hatásuk miatt védik a szöveteket. A csökkent Se bevitel ezért több betegséggel, köztük a népbetegségnek számító pajzsmirigy betegségekkel is kapcsolatban van. A nemzetközi felmérések a szelén alacsony szérum szintjét (59 μg/l ~ 0,74 µmol/l), a pajzsmirigy betegségeinek magas prevalenciáját (1,5/000/év) igazolták Európa több országában és hazánkban is . Az autoimmun thyreoiditis (AT) olyan szerv-specifikus betegség, amelynek létrejöttében az immungenetikai tényezők mellett környezeti faktorok játszanak oki szerepet. A betegség kialakulásában a pajzsmirigy peroxidázenzim (TPO) elleni-, kisebb mértékben a thyreo-globulin (Tg) elleni antitestek felelősek. Ezen antitestek képződésének befolyásolására azonban eddig nem állott rendelkezésünkre hatásos gyógyszer. Csak az utóbbi évek kutatásai vetették fel annak lehetőségét, hogy a Se előnyös lehet az AT terápiájában. Prospekív vizsgálatunkban bizonyítottuk a szerves szelénmolekulát kedvező hatását. Fontos azonban kiemelnem, hogy a Se túladagolható és súlyaos mellékhatásokat okozhat, amelynek részleteibe nem mehetek bele.
III. Különböző növények kivonatait tanulmányoztam és ezek közül a barátcserjét emelem ki. Sajnos a többire nincsenek egyértelmű tudományos bizonyítékok. Amikor Görögországban voltam, akkor - míg mások napoztak - bevetettem magam a könyvtárakba és az ókori görög orvoslást tanulmányoztam és ekkor találtam rá a barátcserjére.Az orvosi egyetemen szinte unalomig használt kifejezés volt, hogy „már ezt a görögök is tudták!” Mielőtt az elmúlt héten Görögországba utaztam végigolvastam az ókorban általuk leírt számos tanulmányt és írást. Eddig is tudtam, hogy a görög orvoslás Európa legfejlettebb gyógyító tevékenysége volt, s a Kr.e. IV. században már olyan magas fokon művelték, hogy a Perzsa Birodalom királyi udvaraiba is görög orvosokat hívtak a királyi család ellátására. A görög orvoslás megalkotta az egészség és a betegség ellentétpárját, az emberek hittek az ellentétek harmonikus egyensúlyában és a természet gyógyító erejében. Éppen ezért az Aszklépiosznak, és egyéb gyógyító isteneknek szentelt templomaikat – melyek a legelső kórházak voltak – gyönyörű és nyugalmas környezetben építették. E templomok szanatóriumként is funkcionáltak, mert a betegek hitték, hogy álmukban meglátogatják őket az istenek. Kiválónak bizonyultak a pszichoszomatikus betegségek kezelésében is. Tanulmányozták a természeti törvényeket, prognózist és diagnózist állítottak fel. A Kos-szigeti iskola fontos szerepet játszott az olyan jelentős gyakorlatok kialakításában és elterjesztésében, mint a diagnózis és prognózis tanítása, pontos kórtörténet felállítása, vagy a beteggel való együttműködés hangsúlyozása! A hippokratési iskola legnagyobb vívmánya azonban az, hogy nyíltan szakított a filozófiával, azaz a spekulatív orvostudománnyal. Ehelyett a közvetlen tapasztalást tartotta fontosnak. A betegségek megfigyelése az általánosítás miatt volt fontos. A görög orvoslás fejlődésének történetében kiemelkedő jelentőségű volt az elméleti eredmények gyarapodása. Az egyetemes természet eredetét és okát kutató görög tudósok kiemelt helyen foglalkoztak az ember külvilághoz való viszonyával. A századunkig meghatározó, számtalan formában átvett és zsinórmértékül szolgáló görög orvosi-elméleti rendszerek (pl. a hippokratészi iskola tanításai) az egészség megőrzését, a betegségek megelőzését, a holisztikus szemléletet hangsúlyozták, és nem magát a gyógyítást. Számomra egyik legmeglepőbb és legkevésbé ismert az endokrinológiai (hormonális) kezelésekre vonatkozott (Endocrinology in ancient Sparta, Endocrinology in ancient Sparta HORMONES 2007, 6 (1):80-82, Medical School, University of Crete, Heraklion, Crete, Greece), amelynek legfontosabb gyakorlati, aktuális részleteit szeretném megosztani kedves Olvasóimmal. Jóllehet a szónak mai értelmében orvostudomány 3 ezer évvel ezelőtt még nem létezett, de számos olyan megfigyelést tettek, amelyek mai is lenyűgözők. A legfontosabbnak azt tartom, hogy egyes növények gyógyító hatásait ismerték és alkalmazták. Ezek egyike volt a barátcserje (Vitex agnus-castus L.), amelyet alapvetően hormonális zavarok kezelésére használtak (1. ábra). Megfigyelték, hogy hatására lényegesen csökkent a meddőség, a menstruációs, klimaxos panaszok száma és mértéke. Korunk orvoslása kétkedve fogadja ezeket a módokat. A régi elvet, „de omnibus dubitandum est” (vagyis mindenben kételkedni kell) én is osztom, ezért mentem utána ennek a problémának és kerestem a választ arra a kérdésre, hogy ez a növény, ill. növényi kivonat valóban hatásos-e. Meglepődve tapasztaltam, hogy a barátcserje hatásai valóban meggyőzőek. Az egyik legismertebb orvosi lap, a British Medical Journal közölte, hogy 1634 nőbetegben ez a készítmény csökkentette az ún. premenstruációs tüneteket, rendezte a menstruációs zavarokat és jelentősen csökkentette a meddőséget is. Ezt a megfigyelést egészítették ki azzal, hogy a csökkent pajzsmirigybetegségben szenvedők számára is kedvező hatásúnak bizonyult, jelentősen mérsékelte az autoimmun gyulladás tüneteit is. Ezt a növényi kivonatot javasolta 2010-ben az európai orvosok szövetsége. Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy miképpen hat ez a természetes anyag, milyen dózisban érdemes alkalmazni, mikor nem szabad szedni?
• A barátcserjében különböző biológiailag hatásos anyagok vannak, többek között flavonoidok és glükozidok. Fontos tudni, hogy hormonokat nem (!) tartalmaz, jótékony hatásának éppen az a lényege, hogy az agyalapi mirigy működését serkenti, szabályozza – különösen az LH-hormon (luteotrop hormon) szintet növeli. Ez közvetett módon fokozza a szervezet progeszteron-termelését – ez az anyag pedig a menstruációs ciklus szabályozását segíti. Lényegesen javítja meddőség esetén a fogamzás esélyét. Fontos megállapítás volt az is, hogy a prolaktin szintet viszont csökkenti. Az enyhén megemelkedett prolaktin-szint csökkentése nemcsak néhány meddő nőnél lehet hasznos, de azoknál is, akiknek melle a menzesz előtt nyomásra érzékeny (PMS=premenstruális szindróma). Ennek a természetes növényi anyagnak hatására csökkent autoimmun pajzsmirigybetegségben az antitestek szintje (TPO elleni antitest).
• Az alábbi betegségben szenvedőknek javasolható:
o Meddőségben
o Menstruációs zavarban
o Klimaxban hőhullámok esetén, éjszakai izzadásban
o PCOS-ban
o Pajzsmirigy autoimmun gyulladásában
o Kóros elhízás esetén
o Depresszióban
Adagolás: a frissen szedett magvakat tisztítás után átdarálják, üvegbe teszik. Felöntik 96%-os alkohollal, tetejét csavaros tetővel lezárják. 10-14 napig érlelik, mindennap kétszer alaposan felrázzák. Az érési idő lejárta után leszűrik, az ázalékot vízzel átforralják. Szűrés után annyit adagolunk belőle az alkoholos kivonathoz, amennyivel 38-40 százalékosra hígíthatjuk. Naponta háromszor 10-20 cseppet fogyaszthatunk. A növény magjából készült porból napi 2 g, vagy 2-4 kapszula, 1-2 teáskanálnyi, a gyárilag előállított cseppből 20-30 csepp (180 mg) javasolt.
Az alkalmazása legalább 3 hónapon át szükséges a kívánt hatás eléréséhez. Mellékhatásokat nem észleltek.
• Nem szedhetik:
o Terhesek
o Fogamzásgátló készítményeket szedő nők
o Szoptatás ideje alatt
A progeszteron krém egy másik történet, amely már meghaladná ennek a válasznak a kereteit. Főleg az ösztrogén dominancia esetén javasolt (erről írtam egy korábbi cikkemben ezen a honlapon).
Jó egészséget kívánok:




Prof. Dr. Balázs Csaba
2013-11-05 17:29:15