Tisztelt K!

A lelki és az ún. testi folyamatok nehezen választhatók el egymástól. Jó példa erre napjainkban a stressz. Orvosi szempontból az első teendők: a szervi elváltozások, betegségek kizárása, a beteg panaszainak megismerése, ennek alapján célzott vizsgálatok, a stressz fogalmával való szembesítés, megelőzési és gyógyítási technikák alkalmazása.
Hogyan kerüljük el a stressz hatásait? Először is törekedni kell a stresszállapot felismerésére, a stresszor megkeresésére. Tudatosítani kell a stresszort és az arra adott fizikai és érzelmi reakciót. Nem szabad elhanyagolni a problémát, nem szabad elmenni mellette. És az is lényeges, hogy mit gondol saját magában az egyén az adott körülményről.
A következő pont: fel kell ismerni a változtatás szükségességét. Lényeges kérdés, hogy el tudom-e távolítani a stresszort, el tudom-e kerülni? Például el tudok-e távolodni az illetőtől, ki tudok-e bújni a stresszor hatásköréből, avagy sem? Vagy pedig megfontolom, hogy képes vagyok-e csökkenteni a stresszor behatásának idejét, erősségét. Bár Selye azt mondta, hogy nem minden stresszor hatása kellemetlen, de mégis, a hétköznapi életben kellemetlennek érezzük ezeket. Még akkor is, ha valaki megmagyarázza nekünk, hogy márpedig jó volt nekünk az a stressz. Utólagosan értjük csak meg, mint az apai vagy anyai pofonokat. Utólag kiderülhet a stresszről, hogy valamire jó volt, mondjuk tanultunk belőle, de az adott pillanatban ez nem mindig van így.
A következő lehetőség, hogy próbáljunk meg új célt kitűzni.
Mindenképpen igyekezni kell csökkenteni a stresszre adott emocionális reakció intenzitását. Hogy mikor túlzott egy reakció? Ezt nehéz megválaszolni. Egy okos dolgot mond erre a magyar nyelv: Aludjunk rá egyet! Akkor talán egészen másképpen látjuk a világot. A másik módszer az, hogy próbáljunk meg úgy tekinteni a munkahelyi stresszre, mint egy olyan helyzetre, amelyet meg kell oldanunk, s nem olyanra, amely le akar győzni minket. A mi kultúrkörünk olyan, főleg a 21. század elején, hogy a munkahelyen állandóan le akarunk valakit győzni. Nem kell legyőzni, két ok miatt: egyrészt, mert erre senki sem kényszerít minket, másrészt mindenkinek fel kell mérnie azt, hogy ha a másikat eltávolítják, jobb jön-e a helyére? Ugyanez a gondolat, amit egykori főnököm mondott: „Kedves kolléga úr, ne higgye, hogy minden főnök hülye, mert egyrészt nem mindegyik az, másrészt maga is lesz főnök.”
Mégis hogyan tudjuk mérsékelni a stresszre adott fizikai és érzelmi reakciót? Az egyik lehetőség a fizikai módszerek alkalmazása: a mély lélegzetvétel, az izomlazítás, az izomlazító gyakorlatok. A másik a zeneterápia; az emberek egy jó része nemcsak azért hallgat zenét, mert divatos, hanem mert közben feltöltődik. A zene az energiával való feltöltődést is jelenti. A gyógyszereket utoljára említem. Valóban szükség lehet rájuk, de mindig úgy kell felfogni a gyógyszereket, a feszültségoldókat, a depresszió elleni készítményeket, mint egy mankót, amely segít, de önmagában nem oldja meg a helyzetet. Magunknak kell szembesülnünk azzal, ami előttünk van. Erősíteni kell a testünk fizikai állapotát, fittségét, ennek módozataira több példát is fel lehet sorolni: mozgás, kerékpározás, úszás, séta, jogging. A dohányzást el kellene hagyni, a kávézást csökkenteni, másrészt nagyon fontos a rendszeres, hosszabb, pihentető alvás.
A következő tanácsom: törekedni kell az érzelmi állapot stabilitására, a társasági kapcsolatok kiépítésére, fejlesztésére. Ezért fontos az, hogy a közösségek klubokat hozzanak létre, ezért fontosak a civil kezdeményezések, hogy fogjuk meg egymás kezét, és érezzük, hogy összetartozunk, nem vagyunk távol egymástól. A másik a reális célok kitűzése. Kétféle célt szoktak kitűzni: az egyik, amire Hemingway azt mondta, hogy aki túl nagy célt tűz ki maga elé, saját magának állja útját. A másik mondás: aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem éri el soha. Valahol a kettő között van a célravezető arany középút.
Lényeges lenne az önismeret, és itt megint a görögökre hivatkozhatok: Ismerd meg önmagadat, saját magad testét, lelkét, alkalmazkodását, bízz magadban, higgy magadban, de főleg társaidban, és higgy nekik, hogy nem akarnak föltétlenül rosszat. Ezzel lehet elkerülni a frusztrációt.
Ma nem lehet azt kijelenteni, hogy engem csak a test érdekel. A huszadik század medicinájának, ha szabad mondanom, a hibája az volt, hogy vagy csak a testtel foglalkozott, vagy csak a lélekkel. Pedig a három együtt: a test, a lélek és a gondolkodás együttesen adja meg a 21. század gyógyászatának a lényegét, segíti elő, hogy leküzdjük a stresszt.
Jó egészséget kívánok:

Prof. Dr. Balázs Csaba
2013-11-16 18:44:12