Tisztelt Dr. Kovács Ildikó Kolléganő!

Emlékszem (legutóbb 2013 április 9-én találkoztunk). Köszönöm kérdését és bizalmát, de a legnagyobb sajnálatomra a „telekonzíliumot” ezen a honlapon sem etikai, sem szakmai szempontból nem vállalhatom, ez ugyanis nem a konzílium helye és módja. Ráadásul ebben az esetben gyermekendokrinológiai konzílium volna a helyes út.
Anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznék két dolgot emelek ki:
1. Ami a TSH-t illeti. Fontos azonban tudni a következőket (a teljesség igénye nélkül):
• individuális TSH tartományt
• a referenciatartomány meghatározásánál az életkort (TSH szintje az életkor előre haladtával nő, így a 4 mIU/l feletti, de 10 mIU/l alatti érték akár normális is lehet időseknél)
• a beteg által lakott terület jódellátottságát
• a beteg nemét
• az évszakot
• napszakot
• a kísérő betegségeket
• az alkalmazott gyógyszereket!
• a vizsgálati módszereket
• az beteg vérében kimutatható autoimmun gyulladást jelző anyagokat (pl. TPO elleni antitestek)
• felszívódási viszonyokat
• TSH elleni antitest jelenlétét
Ezek mindegyikét külön kellene tárgyalni. A legfontosabb az, hogy a rendelkezésünkre álló módszerek nem az aktív, a pajzsmirigy működését fokozó TSH aktivitását, hanem az immunreaktív hormon mennyiségét mérik! Ezért fordul elő gyakran, hogy két egyénnek azonos a TSH értéke, mégsem azonos a pajzsmirigyműködése. Összességében azt kell tudni, hogy a TSH hasznos szűrő jellegű módszer, de nem jelent önmagában betegséget. A fentiak alapján azt tanácsolom, hogy a TSH szintjét meg kellene nézni PEG kezelés előtt és után (a módszer a laboratóriumokban használt, de ebben az esetekben nem használják. Amikor önálló endokrin-, hormon- és molekuláris genetikai laborom volt, akkor ez elvégeztük, sőt a western blotting technikával is kiegészítettük. Ezzel valóban előbbre sikerült lépni! A lényeg az, hogy ne a TSH-t kezeljük, hiszen nem derült ki az emelkedésnek az oka, hanem a beteget, ha az indikáció fennáll.
2. Ráadásul autoimmuneredetű pajzsmirigybetegségek (ha kiderül fennállásuk!)gyakran társulnak más kórképpel. Ezek felhívják a kezelő orvos figyelmét arra, hogy a pajzsmirigybetegség mellett más autoimmun kórkép is jelen lehet. Az egyik, gyakori betegség, a mellékvese gyulladása. Ezt e betegséget Addison kórnak hívja a szakirodalom és előfordulhat önmagában, de a leggyakrabban más betegséghez társul. A csökkent hormontermelés életveszélyes krízist eredményezhet. Ilyen betegségben több államférfi (pl.J.F. Kennedy elnök) és közismert színész is szenvedett, ill. szenved. Az ún. „kubai válság idején” Kennedy betegsége, amelyet akkor még kevésbé jól tudtak kezelni - majdnem az egész világot háborús válságba sodorta. Kennedy Addison kórját és pajzsmirigy autoimmun gyulladását 1947–ben diagnosztizálták és 36 alkalommal kezelték kórházban.. A kórtörténete alapján Kennedy már ezt megelőzően is szenvedett tünetei alapján ebben a betegségben és az orvosok azt véleményezték, hogy 1 éven belül meghal ebben a betegségben. Végül is – miként azt tudjuk - merénylet áldozata lett 1963-ban. Nagyon fontos kitérnem arra, hogy a csökkent mellékvese működés már korábban is fennállhatott, azonban a tiroxin kezelés elkezdése hirtelen váltotta ki a kritikus állapotot. Ezért is lényeges, hogy ne az a séma (protokoll!) működjön, azaz „emelkedett TSH, tehát automatikusan pajzsmirigyhormon kezelés szükséges”, anélkül, hogy a kiváltó okokat és a kísérő betegségeket megvizsgálnák, ill. szükség szerint kezelnénk.
A pajzsmirigy kezelése előtt mindig legyen kérdés az, hogy:
• Van-e mellékvese betegsége, Addison kórja?
• Van-e más immuneredetű endokrin betegsége (pl. inzulinnal kezelt cukorbetegség, mellékpajzsmirigy gyulladás?)
• Van-e más autoimmun eredetű betegsége:
o Meddőség, menzesz zavarok?
o Gyomor-bélgyulladás, nyelvgyulladás?
o Hajhullás?
o Vészes vérszegénység („anaemia perniciosa”)?
o Ízületi gyulladás?
o Hüvelygyulladás?
o Vitiligo (bőrfestékhiány)?
o Van-e ismeretlen eredetű alacsony vérnyomás?
o Van-e fokozott hajlam fertőzésekre?
o Van-e idegrendszeri autoimmun betegsége („myastenia gravis, sclerosis multiplex”)?
o Van-e szívizomgyulladása?
Ezért az egyik tünet vagy betegség felismerése után az okok keresése mellett arra is gondolni kell, hogy más, társuló betegség van-e, esetleg lappangó formában. Tudom, hogy ez a mechanikussá, „ún. protokollokká” alakult orvoslásban gyakran „elsikkad”, pedig erre gondolni valóban nem pénzkérdés!
3. A szója (fitoösztrogének) és az ún. xenoösztrogének valóban veszélyesek. Erről 4 évvel ezelőtt a Magyar Endokrin Társaság kongresszus beszámoltam és az Orvosi Hetilapban tervezünk egy tematikus számot. Mik azok az EDC anyagok? Ezek a hormonháztartást megzavaró vegyületeket, amelyek károsítják a természetes hormonok termelését, kibocsátását, transzportját, kötödését, reakcióját, vagy kiürülését. Az EDC anyagok egyre nagyobb mennyiségét állítják elő és egyre számottevőbb mennyiségben kerülnek a természetbe, így az eddig elhanyagolhatónak számító szennyezések jelentőssé váltak. Ilyenek a lángfogó polibrómozott -bifeniléterek (PBDPE-k), biszfenol-A és benzinadalékok. Ezen vegyületek káros hatásai sokáig ismeretlenek maradtak, mivel meghatározásukhoz nem állott rendelkezésre megfelelően érzékeny analitikai eljárás. Az EDC-re jellemző a DDT története. Fél évszázad telt el azóta, hogy a DDT rendkívüli rovarölő (inszekticid) tulajdonságát felismerték és harminc éve, hogy katasztrofális környezeti hatásaira rádöbbenve használatát a fejlett országokban betiltották.
A legfontosabbak EDC anyagok a következők:
• Alkilfenolok és származékaik
• Ftalátok
• Biszfenol-A és hasonló fenolok
• PCB (poliklórozott-bifenilek) vegyületcsoport
• Égéstermékek (ezek nemcsak a gumiabroncsok, híradástechnikai termékek égetésekor szabadulnak fel, hanem nagyobb mennyiségben repülőterek környéki is kimutathatók
• Halogénezett többgyűrűs égetési melléktermékek (dioxinok)
• Rovarirtók (peszticidek)
• Gyógyszerek (pl. Cordarone, Amiodaron)
• Fémek és fémtartalmú vegyületek
• Természetes anyagok (fitoösztrogének)
Ezek az anyagok nem kis részben felelősek hazánk népesedési helyzetéért. A kutatások azt bizonyították, hogy a DDE, a DDT főmellékterméke, a testben hatásos anti-androgén, ami azt jelzi, hogy gátolja a férfi hormon hatásait. E tulajdonsága miatt, legalábbis részben, okozója a férfiak között egyre gyakoribb meddőségnek és impotenciának. Jóllehet a fejlett országokban a DDT használatát már legalább húsz éve betiltották vagy korlátozták, azonban nagyon lassan bomlik le (felezési ideje a természetben mintegy száz év!), felhalmozódik és koncentrálódik a táplálékláncban, s káros hatásai vannak a vadon élő állatok szaporodására is. Ezzel magyarázható, hogy használatának betiltása ellenére a DDT még ma is kimutatható minden ember szervezetében, főleg a zsírsejtekben. Az ösztrogén-jellegű (női hormon) EDC-k hatására mellrák alakulhat ki, de az utóbbi években a hererákos esetek száma is erősen emelkedett. Más anyagokról, így a fogamzásgátló tablettákról is egészségkárosító hatást tételeztek fel. Ez nagy mennyiségben igaz is, azonban szerencsére csak kis mennyiségben kerülnek ki a természetbe, ezért jelentőségük még nem nagy (ivóvízben még nem sikerült kimutatni hitelt érdemlően jelenlétüket). A környezetre sokkal jelentősebb veszélyt jelentenek a mosószerek, lágyítók, ugyanis ezek több ezer tonnás mennyiségben szennyezik a természetet. Az EDC hatású mosó- és mosogatószereket gyakran mutatták ki ivóvízből is. Miután minden évben számos új vegyi anyag kerül forgalomba és a környezetbe az újabb és újabb mosószerekkel, kozmetikumokkal, műanyag adalékokkal, festékekkel (ezek cumisüvegekben, gyermekjátékokban is kimutathatók!), a jövőben a rendelkezésre álló vizsgálati módszerekkel azt is meg kellene rendszeresen határozni és ellenőrizni, hogy ezekből nem szabadul-e fel hormonhatású anyag. Legnagyobb örömömre a legtöbb kozmetikumon látom, hogy „paraben free”, tehát legalább ezzel nem mérgeznek bennünket.
Az EDC anyagok egy külön csoportját alkotják a TDC („thyroid disrupter chemicals” azaz a pajzsmirigyet károsító anyagok).
(http://www.endo-society.org/advocacy/poily/index., http://www.eoearth.org/article/Environmental_effects_on_the_thyroid).

Jó egészséget kívánok, tisztelettel:




Prof. Dr. Balázs Csaba
2014-05-18 11:48:17