Kedves Doktornő,

A terhességi cukorterheléses vizsgálattal kapcsolatban szeretnék kérdezni. A koromra való tekintettel (43 éves vagyok) a terhesgondozást végző nőgyógyász előírta nekem hogy már a 18. héten is menjek el cukor-terhelésre (majd a 26 héten is). Szerettem volna felmentést kérni az első vizsgálat alól, persze úgy hogy közben megértsük egymás indokait, de erre nem volt mód / idő, így végül leírta az orvos hogy megtagadtam a vizsgálatot. Hátha Önnel meg tudom beszélni hogy miért lett volna helyesebb elvégeztetnem.

A terhesség első harmadában igen súlyos hányingerrel küszködtem. A testtömegem bő 10%-a (-7 kg) hiányzott rólam 6-7 héten keresztül. Nemhogy édeset nem ettem / nem kívántam, de folyadékot is alig tudtam magamhoz venni. Úgy éreztem a cukorbetegség veszélye jóval kevésbé fenyeget, mint amekkora kárt tehetett a magzatban a hosszas dehidratáltság és alultápláltság (ami amúgy az orvosokat „nem érdekli”, mivel a baba elveszi amire szüksége van). Ezután nagyon nehezen (nem egyik napról a másikra) tértem vissza a közel normális kerékvágásba. Még a 18 héten is volt némi hányingerem, és úgy éreztem ha én megiszom reggelre azt a tömény cukros levet (tudom, citrommal), akkor is hányingerem lesz egész nap tőle, ami jelen állapotomban nem hiányzik. Miközben annyira nem ettem cukrot az utóbbi időben (tudom, nemcsak a cukor-evéstől alakul ki cukorbaj) hogy nem hiszem el hogy azzal gond lenne.
Ez személyes probléma, és érthető hogy az orvos nem ez alapján dönt.

„Szakmai” oldalról viszont így gondolkodtam: ha az éhgyomri vércukor normális, miért fontos a terhelés? Miért nem néznek először csak egy éhgyomri vércukrot? Másodsorban: miért nem felel meg az a jópár éve még elfogadott szokás, hogy elfogyaszt a kismama egy átlagos (vagy előírt, standard, pl. x db zsemle) reggelit, majd annak nyomán ellenőrzik a vércukrot?

Kérdéseim Önhöz:
1. Gyakori az, hogy az éhgyomri vércukor normális és a terhelés után magas marad (csökkent glukóz-tolerancia)? Ez terhességben jóval gyakoribb mint anélkül?
2. Ha ez van, az kontroll nélkül mennyi idő alatt vezet cukorbetegséghez? (vagy hónapokon keresztül lappanghat ilyen állapotban hogy éhgyomri jó, terheléses magas? És már az is káros a magzatra?)
3. Van más megoldás (terápia) terhességi enyhe cukorbetegségre / csökkent glukóz-toleranciára mint a diéta? (diéta nélkül sem „zabálom” a cukrot jelen állapotomban)
4. Mennyire helyes az, ha a terheléses vizsgálatnál éhgyomri vércukrot nem is mérnek, hanem csak 2 órával az elfogyasztott glukóz oldat után kell bemenni vérvételre, mondván hogy az egy héttel ezelőtti éhgyomri cukor-szinthez viszonyítják majd?
5. Miért helyes az hogy mind egy 55 kg-os, mind egy 80 kg-os kismamával 75g cukor-oldatot itatnak meg?
6. Ha már terhelés, akkor inzulin-szintet miért nem indokolt nézni?
7. Mikor mindenhonnan az halljuk, hogy a cukor méreg, és az ember próbálja kerülni a finomított cukrot, nem bűn egy-ültünkben elfogyasztani 75g cukrot? Az az érzésem amikor ezt iszom, hogy most mérgezem meg magam: ha eddig nem lett volna bajom a cukorral, akkor most ettől a „bombától” biztos kiakad a hasnyálmirigyemben az inzulin-termelés.

Elnézést a kérdéseimért (nem állt szándékomban ellenségesnek is értelmezhető levelet írni), de megnyugtatna ha jobban érteném a vizsgálatot, {főként hogy miért nem lehet egy kíméletesebb puhatolózással -cukor-terhelés helyett étkezés-utáni méréssel- kezdeni az esetleges baj felderítését}.
A 26. heti terheléses cukor-vizsgálatot természetesen meg fogom csináltatni, csupán az extra +1 terheléssel nem bírtam megbékélni.

Köszönettel: Miranda