
Frank Orsolya
Pszichológus, családi kommunikációs szakértő
Pszichológus, Gordon-instruktor
CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING
Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer?
Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel.
Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt:
Elérhetőségeim:
E-mail: posta@arete.hu
Honlap: http://www.szeresdjol.hu
Pszichológus, családi kommunikációs szakértő
Pszichológus, Gordon-instruktor
CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING
Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer?
Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel.
Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt:
Elérhetőségeim:
E-mail: posta@arete.hu
Honlap: http://www.szeresdjol.hu
Témakörök ►
összes téma
9 éves
akit aa megcsalás szele megcsapott
alkoholfüggés
anyós
autizmus
birtokló szülõk
büntetés
családi kapcsolatok
családi kommunikáció
családi rendszerek
csecsemõ
dackorszak
daganatos beteg
döntés
döntések
életvezetés
fejlõdés
felelõsségvállalás
felnõtt gyerek
férfi-nõ kommunikáció
gyerekek
gyereknevelés
gyereknyelv
gyerekvállalás
gyermekek félelmei
gyermeki fejlõdés
gyermeknevelés
halál
halálfélelem
hasfájás
házasságcsapda
iskola
iskolakezdés
kamaszkor
kapcsolati gyász
kétéves gyerekek
komfortszoptatás; digitális gyermekvédelem; altatás; testmozgás
kommunikáció
konfliktuskezelés
kötõdés
krízis
megváltozott családi helyzet
mentális egészség
mozaikcsaládok
nagyszülõhöz fûzõdõ viszony
nõi szerep
önismeret
önkielégítés
önsorsrontás
ovis gyerek
ovis kor
ovisok
ovisok gondjai
óvoda
óvodás korú gyerekek
óvodaválasztás
párkapcsolat
patchwork - családok
patchwork családok
pszichiáter
pszichológushoz fordulni
pszichoterápia
ragaszkodás
serdülés
serdülõ
serdülõk
serdülõkor
sorskönyv
stabilitás
személyiségfejlõdés
szeparációs szorongás
szerelem
szexuális fejlõdés
szexualitás
szobatisztaság
szófogadás
teljesítmény-szorongás
terápia
testvér fogadása
testvérféltékenység
titok vagy nem titok a családban
totyogó; alvás; szülõ érzései
válás
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Oviban elváláskor sír
Kedves Orsolya!A kislányom nyáron tölti be a 6. évet, az oviban iskolaérettnek is nyilvánították, sőt korához képest fejlettebbnek ítélték meg. Nagyon értelmes, minden iránt érdeklődő gyerekről van szó, beszédében szépen fejezi ki magát. Nagyon szeret rajzolni, énekelni. Ha megkérem valamire általában meg is csinálja, szófogadó gyerekről van szó. Társaságban nem visszahúzódó, könnyen teremt társas kapcsolatokat. A problémánk az, hogy reggelente mikor viszem az óvodába , hirtelen elkezd sírni. Ez úgy néz ki , hogy átöltözésnél még mosolyog, de amint a csoportszobához megyünk megfogja a lábam és sír. Csak úgy tudom otthagyni, ha megkérem az óvónénit , hogy jöjjön oda és segítsen "lehámozni" a gyerkőcöt. Nagyon nehéz így otthagynom őt de bíztam abban, hogy ez csak egy átmeneti időszak és majd idővel elmúlik. Sajnos ez nem múlt el lassan már egy éve tart ez a tortúra. Voltak időszakok mikor ezt a sírást abba hagyta egy időre, pár napra, vagy akár két hétre is , de aztán valamiért mindig visszazökkentünk ehhez az állapothoz. A sírás nélküli időszakokban mindig reménykedtem, hogy na most végre abbahagyja, de sajnos nem így történt. Már gyermekpszichológust is felkerestem ez ügyben, akkor még a kislányom nem volt ott csak én mentem. Rengeteg mindenről kérdezett, a gyermek körülményeiről, óvodai életéről, a mi nevelési szokásainkról, családi háttérről. A beszélgetés vége az lett, hogy próbáljak következetesebb lenni, mert úgy tűnik a kislányom rosszul viseli ha valami nem úgy alakul ahogyan ő szeretné és ennek helyt is adok , mert én is így látom. Azonban elkényeztetni nem kényeztetjük el, ha valami rosszat csinál megbeszéljük vele a dolgot, és kap valami kisebb büntetést. Pl-ul játékmegvonás, vagy 5 perc álldogálás a sarokban. Párommal fontosnak tartjuk, hogy mindig igyekezzünk a gyerekkel megértetni azt ha valami rosszat csinál is szeretjük és megértetni vele a büntetés okát. Azt tudni kell, hogy én az apukájával 2 éves korában külön váltam és jelenleg egy 3 éves kapcsolatom van, amelyben a kislányom a páromat maximálisan elfogadja, a viszonyuk jónak mondható. Az apukájával is tartja a kapcsolatot, kéthetente viszi el egy hétvégére, de sajnos a két hét alatt nem keresi a gyereket, vagy csak egyszer, amit én nagyon sérelmezek, mert szerintem egy gyereknek többre lenne szüksége. Régen lefekvés előtt is volt hogy sírdogált a kislányom, kitalálta hogy a lába zsibbad vagy ez meg az fáj, de ezek sosem voltak valós fájdalmak csak így próbálta kitolni a lefekvés idejét. Aztán jött az "apa hiányzik" mondat , de ez is csak lefekvés előtt, napközben sosem említette meg őt. Rajzaiban is állandóan minket rajzol le az apukáját sosem. Nem tudom , hogy most tényleg ez van-e a háttérben vagy csak azért mondja mert észrevette,hogy olyankor mindig odabújok hozzá és megszeretgetem. Volt időszak , hogy magamban kerestem a hibát, igyekeztem minél többet játszani , foglalkozni a kislánnyal , de nem volt összefüggés a sírásos reggelek és a között, hogy mennyit társasozunk kártyázunk együtt. Teljesen el vagyok keseredve és megvallom a türelmem is 1 év alatt fogytán, hiszen mindig abban reménykedtem , hogy ha már két hétig nem sír, biztos vége ennek az időszaknak. A kérdésem az lenne , hogy ezek a reggeli sírások valós érzelmi alapokon nyugszanak és a kislánynak tényleg van valami lelki problémája amihez szakember kell, vagy ezek aféle érzelmi zsarolások , hogy elérje amit szeretne. Válaszát, segítségét előre is köszönöm, egy aggódó anyuka.
Kedves Aggódó Anyuka!
Meglehetősen részletesen és informatívan leírta a helyzetet, ám ahhoz, hogy az óvodai sírások háttere kiderüljön, valójában még többet kellene tudni. Ezen a ponton csak két általános elvvel tudok segíteni.
Az egyik az, hogy igen, a gyerekek rá tudnak tanulni arra, hogy mik azok a mondatok, amikre egy kis plusz törődést, figyelmet, együttlétet lehet kapni. Akár a "fáj a..." kezdetű, akár a "hiányzik a ..." kezdetű mondatokra igaz lehet ez. Ez nem manipuláció, egész egyszerűen egy tanulási folyamat: a gyermek megtanulja, hogy így adja meg a szülő azt, amire neki szüksége van. A valódi kérdés ilyenkor mindig az: miből van hiánya a kisgyereknek? Hol nincs egyensúlyban az élete? Mit tudunk neki megadni, hogy javuljon a helyzet?
És nagyon örülök, hogy a büntetések minimálisak, és a magyarázatok dominálnak. Én akár azt is megreszkíroznám, hogy elég a puszta magyarázat és a szemmel látható rosszallás: a büntetés már édeskeveset ad ehhez hozzá, és az is inkább árt mint használ. Az élmény lényege büntetés során az, hogy azért teszek meg valamit, mert a szülő túlerőben van és félek a büntetéstől.... Holott azért kell megtennie vagy nem tennie a dolgokat, mert a magyarázat alapján belátta, hogy az helyes/helytelen, és igyekszik a szülő kedvére tenni, hiszen szereti őt és azonosul vele.
A másik, amit kihallok a soraiból, az a volt férjével való kapcsolatra vonatkozó elégedetlenség, nyugtalanság, rossz érzés. Valójában a kisgyerek lélektani környezetét Ön határozza meg, ezért az a legfontosabb, hogy az Öntől jövő adás tiszta legyen. Tiszta adáson itt azt értem, hogy a szülő legyen jókedvű, magabiztos, nyugodt; ami azt is jelenti, hogy bűntudattól és aggodalomtól mentes. Tudom, hogy a válás, új kapcsolat, óvodába járás kapcsán nehéz egy szülőnek nem éreznie bűntudatot. De nagyon fontos, hogy a kapcsolatainkat ne mérgezzük bűntudattal. A bűntudatos szülő azt üzeni a gyereknek: nálunk valami nincs rendben, én valamit nem jól csinálok, neked rossz sorsod van. A bűntudatos szülő engesztelni igyekszik a gyereket és kárpótolni, kedvét keresni, kímélni őt.. és ez mind-mind félreviszi a mindennapokat. A gyereknek azt kell éreznie: nálunk rend van, a család jókedvű; anyukám sokat játszik velem, a mindennapi életünk vidám, játékos és humoros. Az édesanya azt is sugározhatja: apukád viselkedéséért nem én vagyok felelős, de ő egyébként is mellékszereplő az életünkben, én a saját hatáskörömben boldog életet adok neked.
Ha az apuka ennyire tart igényt, akkor ennyire... ez az ő döntése. Hogy a kisgyerek valóban szenved-e ettől, vagy éli az életét, várja az örömeit, a többi pedig a felnőttek rávetítése, abban nehéz biztosnak lenni.
Mindezzel azonban még nem derítettük ki, mi van az óvodai zokogások mögött, pedig az sajnálatos, ha ez a kislány mindennapi élménye. Javasolnám, hogy egy ingyenes konzultáción beszéljük át a dolgot, és lássuk meg, hogy a mélyére tudunk-e hatolni, illetve szükséges-e egy néhányszor találkozni, hogy megértsük, mi bántja.
Frank Orsolya
2015-03-01 16:58:13
Meglehetősen részletesen és informatívan leírta a helyzetet, ám ahhoz, hogy az óvodai sírások háttere kiderüljön, valójában még többet kellene tudni. Ezen a ponton csak két általános elvvel tudok segíteni.
Az egyik az, hogy igen, a gyerekek rá tudnak tanulni arra, hogy mik azok a mondatok, amikre egy kis plusz törődést, figyelmet, együttlétet lehet kapni. Akár a "fáj a..." kezdetű, akár a "hiányzik a ..." kezdetű mondatokra igaz lehet ez. Ez nem manipuláció, egész egyszerűen egy tanulási folyamat: a gyermek megtanulja, hogy így adja meg a szülő azt, amire neki szüksége van. A valódi kérdés ilyenkor mindig az: miből van hiánya a kisgyereknek? Hol nincs egyensúlyban az élete? Mit tudunk neki megadni, hogy javuljon a helyzet?
És nagyon örülök, hogy a büntetések minimálisak, és a magyarázatok dominálnak. Én akár azt is megreszkíroznám, hogy elég a puszta magyarázat és a szemmel látható rosszallás: a büntetés már édeskeveset ad ehhez hozzá, és az is inkább árt mint használ. Az élmény lényege büntetés során az, hogy azért teszek meg valamit, mert a szülő túlerőben van és félek a büntetéstől.... Holott azért kell megtennie vagy nem tennie a dolgokat, mert a magyarázat alapján belátta, hogy az helyes/helytelen, és igyekszik a szülő kedvére tenni, hiszen szereti őt és azonosul vele.
A másik, amit kihallok a soraiból, az a volt férjével való kapcsolatra vonatkozó elégedetlenség, nyugtalanság, rossz érzés. Valójában a kisgyerek lélektani környezetét Ön határozza meg, ezért az a legfontosabb, hogy az Öntől jövő adás tiszta legyen. Tiszta adáson itt azt értem, hogy a szülő legyen jókedvű, magabiztos, nyugodt; ami azt is jelenti, hogy bűntudattól és aggodalomtól mentes. Tudom, hogy a válás, új kapcsolat, óvodába járás kapcsán nehéz egy szülőnek nem éreznie bűntudatot. De nagyon fontos, hogy a kapcsolatainkat ne mérgezzük bűntudattal. A bűntudatos szülő azt üzeni a gyereknek: nálunk valami nincs rendben, én valamit nem jól csinálok, neked rossz sorsod van. A bűntudatos szülő engesztelni igyekszik a gyereket és kárpótolni, kedvét keresni, kímélni őt.. és ez mind-mind félreviszi a mindennapokat. A gyereknek azt kell éreznie: nálunk rend van, a család jókedvű; anyukám sokat játszik velem, a mindennapi életünk vidám, játékos és humoros. Az édesanya azt is sugározhatja: apukád viselkedéséért nem én vagyok felelős, de ő egyébként is mellékszereplő az életünkben, én a saját hatáskörömben boldog életet adok neked.
Ha az apuka ennyire tart igényt, akkor ennyire... ez az ő döntése. Hogy a kisgyerek valóban szenved-e ettől, vagy éli az életét, várja az örömeit, a többi pedig a felnőttek rávetítése, abban nehéz biztosnak lenni.
Mindezzel azonban még nem derítettük ki, mi van az óvodai zokogások mögött, pedig az sajnálatos, ha ez a kislány mindennapi élménye. Javasolnám, hogy egy ingyenes konzultáción beszéljük át a dolgot, és lássuk meg, hogy a mélyére tudunk-e hatolni, illetve szükséges-e egy néhányszor találkozni, hogy megértsük, mi bántja.
Frank Orsolya
2015-03-01 16:58:13
Olvasói értékelés: nincs még értékelés