
Balogh Andrea
Gyerekpszichológus
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-30/355-01-77
E-mail: andibalogh@yahoo.com
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!
Gyerekpszichológus
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-30/355-01-77
E-mail: andibalogh@yahoo.com
Kedves Kérdezők! Csak a 4-30 év közötti korosztályban előforduló pszichés zavarokkal forduljanak hozzám!
Témakörök ►
összes téma
agresszivitás
alvási problémák
alvásproblémák
alvászavar
anorexia
anya gyermek kapcsolat
anyától való elszakadás
autisztikus tünet
autisztikus tünetek gyermekkorban
bepisilés
beszédfejlõdés
bizalom
bölcsõde
bölcsödébe járás
bulémia
dackorszak
depresszió
deviancia
deviáns viselkedés
diszlexia
dühkitörés
dühkitörések gyerekkorban
egocentrizmus
éjszakai alvászavar
éjszakai bepisilés
éjszakai cicizés
éjszakai felébredés
éjszakai nem alvás
elalvási problémák
enurézis nocturna
érzelmi elengedés
érzelmi elfojtás
érzelmi elfojtások
érzelmi labilitàs
érzelmi regresszió
érzelmi regresszió
étkezési probléma gyermekkorban
evésproblémák
evészavarok
falánkság
fejlõdési zavarok
félelem
félelemérzet
félénkség
figyelemzavar
gyereknevelés
gyermek étvágytalanság
gyermekagresszivitás
gyermekbarátság
gyermekfegyelmezés
gyermekkori agresszivitás
gyermekkori alvási problémák
gyermekkori bepisilés
gyermekkori dackorszak
gyermekkori dadogás
gyermekkori depresszió
gyermekkori dühkitörés
gyermekkori dühkitörések
gyermekkori étkezési problémák
gyermekkori félelem
gyermekkori félelem
gyermekkori félelmek
gyermekkori hajtépés
gyermekkori hiszti
gyermekkori kényszer
gyermekkori kényszeres viselkedés
gyermekkori kleptománia
gyermekkori leválási szorongás
gyermekkori önbizalomhiány
gyermekkori önértékelési problémák
gyermekkori önkielégítés
gyermekkori pánik
gyermekkori pánikbetegség
gyermekkori sírás
gyermekkori széklet probléma
gyermekkori széklet problémák
gyermekkori szorongás
gyermekkori szorongás
gyermekkori táplálkozási zavar
gyermekkori tikelés
gyermekszexualitás
hajtépászás
hajtépkedés
haláltól való félelem
hasfájás
hiperaktivitás
hiszti
hiszti kezelés
hisztizés
homoszexualitás
ikernyelv
indigó gyerekek
iskolaérettség
iskolafóbia
iskolai magatartásproblémák
iskolai szorongás
iskolaváltás
kamaszkor
kamaszkori problémák
kényszerbetegség
kényszercselekvés
kényszeres cselekedet
kényszeres tünetek
kényszeres viselkedés
kényszeresség
kényszermozgások
képzeletbeli barátok
kétnyelvûség
kleptománia
koraszülött
körömrágás
kudarckerülõ attitûd
leválás
leválási szorongás
leválási szorongás
magatartás zavar
magatartásbeli problémák
magatartászavar
mániákus viselkedés
megfelelési kényszer
megkésett beszédfejlõdés
nevelési tanácsadás
önértékelési probléma
önértékelési probléma gyermekkorban
önértékelési problémák
önstimulálás
ovis problémák
óvodába járás
óvodai beszoktatás
óvodaváltás
óvónõ gondok
pánik
pánik gyermekkorban
pánikbetegség
pelenkáról való leszoktatás
pótcselekvés
pszichoszomatikus tünetek
rajzolás
regresszió
remegés
serdülõkori problémák
sírás
széklet elengedés
széklet visszatartás
széklet visszatartása
székletvisszatartás
székrekedés
szekunder enuresis
szekunder enurézis
szeparációs szorongás
szobatisztaság
szobatisztaságra nevelés
szobatisztaságra való nevelés
szociális éretlenség
szociális érzékenység
szoptatás
szorongás
szorongás gyermekkorban
szorongások
szülõkkel alvás
tanulási problémák
tanulásproblémák
teljesítmény szorongás
teljesítményszorongás
testvér féltékenység
testvér születés
testvérféltékenység
tikk
ujjszopás
válás
viselkedés problémák
viselkedés zavar
viselkedésbeli probléma
viselkedésbeli problémák
viselkédeszavar
viselkedészavar
viselkedészavar gyermekkorban
vizelet visszatartás
vokális tikk
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Andrea!
11 éves lányommal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Óvodás kora óta foglalkozom azzal, hogy túlságosan kötődik a lányom hozzám. Ovisan emiatt már jártunk pszichológushoz, aki az akkori problémában viszonylag rövid idő alatt segítséget tudott nyújtani nekünk. Akkor az volt a legnagyobb gond, hogy minden reggel sírva hagytam ott, és kedvetlen volt egy ideig az óvodában. Ekkor a óvónők tanácsára fordultunk pszichológushoz, aki bizonyos játékokkal, beszélgetéssel tudott is segíteni nekünk. Viszont az a problémám, hogy mindenhova velem akar jönni, és még a mai napig is velem alszik, ez mind a mai napig fennáll. Már az alvásnál is kipróbáltam többféle módszert, meglehetősen kitartóan, de mindig kudarcot vallottam. Most, kb. egy éve viszont ha valahová mennem kell, és őt nem szeretném elvinni, akkor hisztis rohamok jönnek elő rajta, de olyan mértékben, hogy a szüleim, és a 16 éves bátyja sem tudják megnyugtatni, vagy lefogni, amíg én elindulok. Ezért, látva a perpatvart általában magammal viszem. Ez a dolog viszont nekem sokszor kellemetlen. Ilyen kor elkezd sírni, és fogja a akarom, hogy ne hagyjam ott, egyszerűen nem akar elengedni. Ha mégis elindulok, akkor ordítva rohan utánam. Nemrég egy gyerekpszichiáternél jártunk, ahol csak akkor volt hajlandó tesztekre válaszolni, ha én is ott vagyok a szobában. Nem nyílt meg a szabad beszélgetés során sem a pszichiáternek, csak lehajtotta a fejét és csendben maradt. Ez amúgy velem kapcsolatban is jellemző, ha valamiről szeretnék elbeszélgetni vele, akkor csak lehajtja a fejét, és nem válaszol. Másfél éve váltam el a férjemtől, kapcsolatunk miatta már 2005-ben megromlott, többször próbáltuk újra kezdeni, de nem sikerült. 2006-ban az első újrakezdéskor, úgy döntöttünk, hogy a család a férjem után költözik, itt hagyva a felépített házunkat, Budapestre. Ekkor én már márciusban találtam ott munkát magamnak, de a gyerekek még itt maradtak a nagyszülőkkel, mert a fiam másodikos volt, és azt szerettük volna, ha itt fejezi be ezt az osztályt. Amúgy Pesten az albérletet is be kellett rendezzük a gyerekek érkezéséig. Ebben az időszakban én minden hétvégén hazajártam a gyerekekhez. Úgy gondolom ez az időszak okozhatott neki akkora törést, ami miatt most nem akar elengedni magától. Már nagyon megbántam, hogy ekkora fájdalmat okoztam, nekik, de akkor az tűnt a legjobb megoldásnak. Azóta mindig úgy érzem, mintha a lányom folyamatosan bűntetne azzal, amit tesz. Számtalanszor próbáltam már vele ezt a régebbi időszakot megbeszélni, vagy legalábbis valahogy feloldani benne ezt a fájdalmat, de úgy látom sikertelen minden próbálkozásom. Most már annyira kifogytam az ötletekből egyáltalán nem tudom, hova forduljak segítséégért?????
Az a pszichiáter, akihez jártunk azt tanácsolt nekem, hogy következő héten vigyem be a gyereket a gyerekosztályra egy hétre hagyjam ott, de nem látogathatom, csak érdeklődhetek a hogyanlétéről. Megmondom őszintén ezt a megoldást túl drasztikusnak találtam, és nem mertem meglépni. Kicsit humánusabban szeretnék neki segíteni.
Ha van még bármi, amit megtehetek, szívesen megtenném, csak tudjam, hogy szociálisan mefelelően fejlődik, és a későbbiekben sem lesznek problémái a velem való túl szoros kapcsolatából. Örömmel venném, ha meg tudna velem osztani valamilyen módszert, ami segítségünkre lehetne.
Tisztelettel: M. Edina
11 éves lányommal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni. Óvodás kora óta foglalkozom azzal, hogy túlságosan kötődik a lányom hozzám. Ovisan emiatt már jártunk pszichológushoz, aki az akkori problémában viszonylag rövid idő alatt segítséget tudott nyújtani nekünk. Akkor az volt a legnagyobb gond, hogy minden reggel sírva hagytam ott, és kedvetlen volt egy ideig az óvodában. Ekkor a óvónők tanácsára fordultunk pszichológushoz, aki bizonyos játékokkal, beszélgetéssel tudott is segíteni nekünk. Viszont az a problémám, hogy mindenhova velem akar jönni, és még a mai napig is velem alszik, ez mind a mai napig fennáll. Már az alvásnál is kipróbáltam többféle módszert, meglehetősen kitartóan, de mindig kudarcot vallottam. Most, kb. egy éve viszont ha valahová mennem kell, és őt nem szeretném elvinni, akkor hisztis rohamok jönnek elő rajta, de olyan mértékben, hogy a szüleim, és a 16 éves bátyja sem tudják megnyugtatni, vagy lefogni, amíg én elindulok. Ezért, látva a perpatvart általában magammal viszem. Ez a dolog viszont nekem sokszor kellemetlen. Ilyen kor elkezd sírni, és fogja a akarom, hogy ne hagyjam ott, egyszerűen nem akar elengedni. Ha mégis elindulok, akkor ordítva rohan utánam. Nemrég egy gyerekpszichiáternél jártunk, ahol csak akkor volt hajlandó tesztekre válaszolni, ha én is ott vagyok a szobában. Nem nyílt meg a szabad beszélgetés során sem a pszichiáternek, csak lehajtotta a fejét és csendben maradt. Ez amúgy velem kapcsolatban is jellemző, ha valamiről szeretnék elbeszélgetni vele, akkor csak lehajtja a fejét, és nem válaszol. Másfél éve váltam el a férjemtől, kapcsolatunk miatta már 2005-ben megromlott, többször próbáltuk újra kezdeni, de nem sikerült. 2006-ban az első újrakezdéskor, úgy döntöttünk, hogy a család a férjem után költözik, itt hagyva a felépített házunkat, Budapestre. Ekkor én már márciusban találtam ott munkát magamnak, de a gyerekek még itt maradtak a nagyszülőkkel, mert a fiam másodikos volt, és azt szerettük volna, ha itt fejezi be ezt az osztályt. Amúgy Pesten az albérletet is be kellett rendezzük a gyerekek érkezéséig. Ebben az időszakban én minden hétvégén hazajártam a gyerekekhez. Úgy gondolom ez az időszak okozhatott neki akkora törést, ami miatt most nem akar elengedni magától. Már nagyon megbántam, hogy ekkora fájdalmat okoztam, nekik, de akkor az tűnt a legjobb megoldásnak. Azóta mindig úgy érzem, mintha a lányom folyamatosan bűntetne azzal, amit tesz. Számtalanszor próbáltam már vele ezt a régebbi időszakot megbeszélni, vagy legalábbis valahogy feloldani benne ezt a fájdalmat, de úgy látom sikertelen minden próbálkozásom. Most már annyira kifogytam az ötletekből egyáltalán nem tudom, hova forduljak segítséégért?????
Az a pszichiáter, akihez jártunk azt tanácsolt nekem, hogy következő héten vigyem be a gyereket a gyerekosztályra egy hétre hagyjam ott, de nem látogathatom, csak érdeklődhetek a hogyanlétéről. Megmondom őszintén ezt a megoldást túl drasztikusnak találtam, és nem mertem meglépni. Kicsit humánusabban szeretnék neki segíteni.
Ha van még bármi, amit megtehetek, szívesen megtenném, csak tudjam, hogy szociálisan mefelelően fejlődik, és a későbbiekben sem lesznek problémái a velem való túl szoros kapcsolatából. Örömmel venném, ha meg tudna velem osztani valamilyen módszert, ami segítségünkre lehetne.
Tisztelettel: M. Edina
Kedves anyuka!
Az ön által leírtak alapján leválási szorongás és a biztonságérzet megingása áll a háttérben, amely ha hosszú időn keresztül fennmarad, különböző szélsőséges viselkedéseket eredményezhet, vagy viselkedésbeli regresszió alakul ki. Ha gondolja keressenek meg, megnézem a kislányát és segítek a feldolgozásban. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Balogh Andrea
2014-10-28 15:50:32
Az ön által leírtak alapján leválási szorongás és a biztonságérzet megingása áll a háttérben, amely ha hosszú időn keresztül fennmarad, különböző szélsőséges viselkedéseket eredményezhet, vagy viselkedésbeli regresszió alakul ki. Ha gondolja keressenek meg, megnézem a kislányát és segítek a feldolgozásban. Elérhetőségem: 30-355-0177.
Üdv.:
Balogh Andrea
2014-10-28 15:50:32
Olvasói értékelés: 5/5