Kedves Andrea!

Lányom 4,5 éves, második éve jár oviba. Kb. fél éve van problémánk a székletvisszatartással, egyszerűen nem akar kakilni. Nem tartottam gondnak hogy az oviban nem végzi a nagydolgát, de már sajnos otthon sem akarja. Többször kakis lett a bugyija, pizsamája, rohantam vele a háziorvoshoz, hogy segítség bekakil a gyerekem. Mindenféle vizsgálatra küldött, kiderült, nincs semmi szervi gondja. Közben világossá vált, hogy nem bekakil, hanem épp ellenkezőleg, túl ritkán kakil, biztos rossz az étrendje, szorulása van. Mindenféle házipatikát kipróbáltunk szorulás ellen, semminek nem volt semmi hatása. Most ott tartunk, hogy csak hétvégén kakil, akkor kétszer is, aztán egész héten semmi. Szombaton már toporog, tudom, hogy ingere van, de nem hajlandó kakilni. Aztán amikor arra ébred, hogy kakis a pizsije, akkor reggel már hajlandó kakilni, de sír a wc-n hogy fáj neki. Ezen nem is csodálkozom, bár nem bogyósat kakil, de nem tudom mennyire keményet. Azért nem akar kakilni, hogy nehogy fájjon, de nem érti meg, hogy minél tovább visszatartja, annál jobban fog fájni neki. Ez egy ördögi kör, nem tudom hogyan tudnék neki segíteni. Messze lakunk Pesttől, nem tudunk elmenni Önhöz, keressek esetleg itt egy pszichológust? Már elég sok orvosnál voltunk ezzel, mondván hogy először a szervi problémát kell kizárni. A lányom is érzi, hogy túl sokat foglalkozok a kakilás témával, nem akarnék még inkább betegségtudatot ébreszteni benne. Csak én lihegem túl a dolgot, vagy forduljak szakorvoshoz? Van esetleg olyan tanácsa, amivel házilag tudjuk kezelni a problémát? Válaszát előre is köszönöm: Gica