Kedves Andrea!

Anyósom szellemi fogyatékos. Az elmúlt fél évben - előtte soha nem tapasztalt mértékben - romlott az állapota. Sajnos, lehetetlen vele napi szinten konfliktus nélkül "kijönni", ami a semmit meg nem értés szintjén még nem lenne baj, de borzasztóan rosszindulatúvá vált. Tudjuk, ez is betegségének következménye, de sajnos ő már ezt sem érti meg...
Jelenleg gondokság alá helyezése folyamatban van. A Bíróság által kijelölt elmeorvos szakértő szerint "közepes fokú gyengeelméjűségben és enyhe fokú szellemi leépülésben szenved". Ezen kívül vizelet inkontinenciája van, de a székletét is maga alá engedi már.
Viszont van egy két éves kislányunk, akit bármennyire ki szeretnénk hagyni a fenti problémával kapcsolatos dolgokból, sajnos mégis érintett a dologban. Az Önkormányzat a családsegítőkhöz irányított bennünket, ők azonban nem tudnak segíteni. Azt mondták, amíg nincs gondnokság alatt az anyós, s a kislány el van látva, tisztán van tartva és nem bántalmazzák, vele kapcsolatban sem lehet mit tenni. Mivel a párom van kinevezve gondnoknak, így tényleg nem tudjuk itt hagyni az édesanyját.
Tényleg végig kell néznünk, amíg - bocsánat a kifejezésért - egy elmebeteg miatt a kislányunk (a helyi gyerekorvos által már megjósolt) később (ki tudja mikor és milyen mértékben?) lehet, hogy lelkileg sérülhet? Egyáltalán ha nincs addig kiút, mégis, hogyan védjük meg őt és magunkat?
Köszönettel: Mariann