Hogy lehet ez, miért nem látok semmit magamból benne, mikor én vagyok az anyja? - teszi fel magának a kérdést sok anyuka, látva a szomszéd gyerekét, aki kiköpött anyja  (még az a csúnya nagy anyajegy is pont ott van az arcán, ugyanazon a helyen).

Valamennyi élőlénynek megvan az a képessége, hogy fölös számban hozzon létre önmagához hasonló újabb egyedeket. Ezzel kiegyenlíti az állandó veszteségeket és biztosítja az egymást követő nemzedékek megszakítás nélküli láncolatát - ezt tudjuk, mert tanultunk biológiát és azt is tudjuk, hogy a szaporodás a soksejtű élőlények körében is rendszerint egyes sejtekkel történik. Ezeket a sejteket a szülői szervezetek hozzák létre és az utód belőlük fejlődik.

Ha azt mondom: mutáció, nem mindig az jut eszembe, amit valójában jelent, hanem esetleg egy olyan élőlény, amiket a fantasztikus filmekben látunk, valami korcs és rendellenes. Pedig a mutáció valójában a szaporítósejtek öröklődési tényezőiének spontán, véletlenszerűen bekövetkező megváltozásai. Ezeknek a tényezőknek az újrakombinálódása olyan újabb élőlény kialakulását is eredményezheti, amelynek szerveződése a már megváltozott alapterv szerint zajlik és amely - éppen ezért - a szülői szervezetek megfelelő bélyegeitől eltérő jellegeket is kifejleszt. Ez a megváltozott genetikai alapterv azonban nem csak az új élőlény testi sejtjeiben fejti ki hatását, hanem annak szaporító sejtjeiben is rögzül, és mint ilyen adódik tovább a következő nemzedékbe. Ez a magyarázat arra, miért nem hasonlít rám a saját gyerekem és arra is miért fedezek fel benne olyan tulajdonságokat, amelyek több generációval ezelőtt, mondjuk a dédszülőknél volt tapasztalható.

Lássuk, hogy is van ez, úgy általában:

Az öröklődési tényezők megváltozása következtében az új tulajdonságokat is hordozó élőlények életrevalóságát - a természetes kiválasztódás alapelve értelmében -, maga a környezet méri le. Mindazok az egyedek, amelyeknek a "létért való küzdelemben" előnyös tulajdonságaik vannak, kezdetét, vagy éppen alapját képezhetik annak az egyed fölötti (faji) szinten folytatandó törzsfejlődésnek, amellyel még akkor is számolnunk kell, ha az egyes nemzedékek léte újra meg újra egyes szaporító sejtekkel veszi kezdetét. Ha az élőlények nem szaporodnának, hanem halhatatlanok, örök életűek lennének, akkor nem lenne törzsfejlődés, evolúció. Az sem túl sokat segítene, ha születendő utódok genetikai kódjai csak a két szülő kódjainak kombinációja lenne, spontán változás, mutáció pedig nem létezne.

Ki van ez találva!